A politikánk végső mércéje mindig az, mi szolgálja a magyar családok érdekét - interjú Fülöp Attilával Budapest 4. választókerületéről és a 2026-os választás tétjéről

Nehéz cikluson van túl az ország – járvány, háború, energiaválság és gazdasági bizonytalanság határozta meg az elmúlt éveket. Fülöp Attilát, gondoskodáspolitikáért felelős államtitkárt, a KDNP országgyűlési képviselőjét, és a 2026-os országgyűlési választáson Budapest 4. választókerületében (II. kerület és a III. kerület egy része) induló képviselőjelöltet arról kérdeztük, hogyan élte meg ezt az időszakot, mit tart a budai választókerület legnagyobb kihívásának, és a 2026-os választás valódi tétjének.

– Miként élte meg személyesen az elmúlt négy évet államtitkárként, majd országgyűlési képviselőként?

– Tizenhat éve dolgozom a kormányzatban, van összehasonlítási alapom, és azt mondhatom, hogy az elmúlt ciklus valóban a „veszélyek kora” volt. Először a Covid-járvány, majd az orosz–ukrán háború, aztán az ezekhez kapcsolódó energiaválság és gazdasági nehézségek határozták meg a mindennapokat.

Az ukrajnai háború elhúzódása nemcsak katonai és humanitárius tragédia, hanem súlyos gazdasági következményekkel is jár. A pusztítás folytatása mellett az európai családok is megérzik az árát: az energiaárakon, az infláción, a megélhetési költségeken keresztül.

A legnehezebb az volt, hogy Európa nem kifelé haladt ebből a konfliktusból, hanem egyre mélyebben belekeveredett.

Ebben a helyzetben különösen felértékelődött az a politikai szemlélet, amely minden döntésnél azt kérdezi: mi szolgálja egy magyar ember, egy magyar család érdekét.

Az elmúlt években világosan látszott, kik vállalnak ezért konfliktusokat, és kik keresnek inkább nemzetközi politikai védőernyőt maguk fölé. A Fidesz–KDNP politikája a magyar szuverenitásra épült: arra, hogy a végső szempont mindig a magyar érdek legyen. Ez a ciklus ezt Európában és nemzetközi szinten is láthatóvá tette.

– Budával kapcsolatban sokan idézik Márai Sándort: „Budán lakni világnézet.” Mit jelent ez Önnek?

– Buda természeti adottságai különlegesek: dombos, zöldövezeti, csendes városrész, gyönyörű kilátással. Ez a Jóisten ajándéka és független minden politikától. Ugyanakkor felelősség is: meg kell őrizni olyannak, amilyen. Nem szabad hagyni, hogy a túlzsúfoltság élhetetlenné tegye.

Budán születtem, itt nőttem fel, itt alapítottam családot. Látom az elmúlt 46 év változásait, és azt gondolom, a legfontosabb feladat, hogy a természeti értékeket és a nyugodt lakókörnyezetet megőrizzük a következő generációknak is, mert ha ezt feláldozzuk a túlépítés és a forgalom miatt, akkor elveszítjük azt, ami Budát Budává teszi.

– Elindította a 4V Konzultációt a választókerületben. Mit szeretne elérni ezzel a kezdeményezéssel?

– Egy egyéni választókerületben induló jelöltnek kötelessége megismerni az ott élők véleményét. Nem elég, hogy nekem van elképzelésem – fontosabb, hogy a mintegy 80 ezer választópolgár elmondhassa, mit tart lényegesnek.

Ezért indítottuk el a 4V Konzultációt – a név egyszerre utal a negyedik választókerületre és arra, hogy valódi véleményeket szeretnénk gyűjteni. Hat tématerületet jelöltünk meg, de van szabad mező is, ahol bármit le lehet írni.

Az első nap több mint száz javaslat érkezett. Ezeket most tematikusan rendezzük. Már az első körben látszik, hogy a közlekedés az egyik legnagyobb probléma.

– Buda speciális fekvése miatt a közlekedés valóban kritikus kérdés. Milyen megoldások jöhetnek szóba?

– Két fő oka van a túlterheltségnek: Az egyik az agglomerációból beáramló forgalom. A másik az, hogy megnőtt a beépítettség: sok családi ház helyén társasházak épültek, tehát egyszerűen többen vagyunk. A megoldást két irányban látom. Egyrészt le kell ültetni az összes érintett szereplőt – önkormányzatokat, fővárost, közútkezelőket –, és megvizsgálni, hogyan lehet a forgalomszervezéssel javítani a helyzeten.

Másrészt szükség van infrastrukturális fejlesztésekre: P+R parkolókra (például Pesthidegkút térségében), kötöttpályás kapcsolatok jobb kihasználására, akár iskolabusz-rendszerre a reggeli csúcs enyhítésére. Függetlenül attól, hogy ki milyen színekben vezeti a várost vagy a kerületet, a budai emberek közlekedni szeretnének. Az országgyűlési képviselő feladata az, hogy motorja legyen ezeknek az egyeztetéseknek.

– Mi a 2026-os választás tétje, és hogyan értelmezhető ebben a választókerületben?

– A választás tétje a biztonság. Gazdasági, családi és társadalmi értelemben is.

Ebben a választókerületben különösen nagy a vesztenivaló: az átlagjövedelem az országos duplája, tavaly 1,3 millió forint körül volt. Az itt élők számára a stabilitás kulcskérdés.

A Fidesz–KDNP az elmúlt 16 évben felépített egy kiszámítható rendszert: családtámogatások, adókedvezmények, rezsivédelem, lakhatási támogatások. A Tisza Párt megjelenése ezzel szemben bizonytalanságot hoz. Brüsszel régóta követeli a rezsicsökkentés eltörlését és a 13. havi nyugdíj megszüntetését. Az a politikai erő, amely ezekhez igazodik, és a multicégek érdekeit hozná előnybe, nem tudja megvédeni a magyar családokat.

A választás valódi kérdése:

folytatjuk a biztonság politikáját, vagy egy bizonytalan jövőt választunk.

– A választókerületében a Tisza Párt jelöltje, Koncz Áron elhibázottnak nevezte a Fidesz–KDNP családpolitikáját, a 2025-ös népességfogyás adatokra alapozva. Mit válaszol erre?

– Jelölt úr turisztikai vállalkozóként fogalmazott meg véleményt a családpolitikáról, amihez természetesen joga van, de az elmúlt másfél évtizedben nem láttam, hogy érdemben részt vett volna ebben a szakmai munkában, vagy hogy bármilyen javaslatot tett volna a családok helyzetének javítására. Mi ezzel szemben 2010 óta folyamatosan, tudatosan építjük a magyar családpolitikai rendszert.

Magyarországon olyan komplex családpolitikai modell jött létre, amelyet ma már számos nemzetközi szervezet elismer, és több ország átvett belőle elemeket.

Ide tartozik a családi adókedvezmény rendszere, az otthonteremtési támogatások – CSOK, falusi CSOK, babaváró –, a nők személyi jövedelemadó-mentessége, valamint a 2025-től megduplázott családi adókedvezmény. Ezek nem elszigetelt intézkedések, hanem egymásra épülő elemek egy átfogó rendszerben.

A demográfiai folyamatokat nem lehet egyetlen év számaiból megítélni. A születésszám csökkenése egész Európában tapasztalható jelenség, különösen a nyugati világban, sok országban alacsonyabb is, mint Magyarországon. A kormány mozgástere pénzügyi és jogszabályi: az állam adókedvezményekkel, támogatásokkal és lakhatási eszközökkel tudja segíteni a gyermekvállalást, de a végső döntést mindig a családok hozzák meg.

Ugyanakkor a hatás számszerűsíthető. A 2010 előtti trendeket figyelembe véve a szakmai számítások azt mutatják, hogy ha a családtámogatási rendszer nem épült volna ki, akkor az elmúlt másfél évtizedben legalább 200 ezerrel kevesebb gyermek született volna Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy nem egy ideális állapotot értünk el, hanem egy súlyos örökséget próbálunk ledolgozni.

A családpolitika nem arról szól, hogy adminisztratív eszközökkel „előírjuk” a gyermekvállalást, hanem arról, hogy megteremtjük a feltételeit annak, hogy aki szeretne gyermeket, az ne anyagi bizonytalanság miatt mondjon le róla. Ebben a tekintetben a magyar családpolitika pozitív hatása vitathatatlan.

– A Tisza Párt felhívást tett a szimpatizánsai felé, hogy helyezzenek el plakátokat, molinókat az ingatlanjaikon, amit Ön kártékony kezdeményezésnek nevezett. Miért?

– A budai emberek megoldásokat akarnak, nem feszültséget. A politika helye a fórumokon, a rendezvényeken van, nem a lakóközösségek közé bevitt konfliktusban. Ha valaki a szimpatizánsait arra ösztönzi, hogy saját lakókörnyezetükben, ingatlanjaikon helyezzenek ki plakátokat, molinókat, az helyi feszültséget szülhet.

A kampányban vitára szükség van, de értelemre alapozott vitára, nem érzelmi hergelésre. Utóbbi nem építi, hanem rombolja a közéletet.

– Többen úgy vélik, hogy ebben a választókerületben mutatkozik meg az egyik legélesebben a választás világnézeti tétje...

– Minden választás egyszerre gyakorlati és értékalapú döntés is. Természetesen a mindennapi ügyek – közlekedés, megélhetés, biztonság – nagyon fontosak, de emellett mindig megjelenik az a kérdés is, hogy milyen értékrend mentén szervezzük a közéletet. Ebben a választókerületben ez különösen látható.

Számunkra alapvető érték a család, mint a társadalom alapsejtje, az egyházak társadalmi és karitatív szerepe, a nemzeti összetartozás gondolata, valamint a határon túli magyar közösségek iránti felelősség.

Ezek nem elvont fogalmak, hanem konkrét döntésekben jelennek meg: abban, hogy támogatjuk a gyermekvállalást, együttműködünk az egyházakkal az idősek, a rászorulók és a betegek segítésében, illetve abban, hogy a magyar nemzetet nem szűkítjük le az országhatárokon belül élőkre.

Ha a politikai ellenoldalt nézzük, különösen a balliberális irányzatot, akkor sok esetben egészen más megközelítést látunk. Számukra gyakran probléma a határon túli magyarok választójoga, vitatják az egyházak közfeladat-vállalását, és sokszor kifejezetten támadják a keresztény értékek közéleti jelenlétét.

Nemrég jelent meg olyan felmérés is, amely szerint a magyar társadalom közel 80 százaléka egyetért azzal, hogy Magyarország keresztény értékekre épülő ország – ehhez képest a baloldali politikában rendre olyan hangok jelennek meg, amelyek ezt megkérdőjelezik vagy relativizálják.

Ebben a választókerületben különösen élesen jelenik meg ez a különbség, hiszen itt három markáns politikai világ találkozik: egy nemzeti-konzervatív irány a Fidesz-KDNP által, egy balliberális méregzöld irány, amit Tordai Bence képvisel, és egy új, bizonytalan identitású, nem magyar érdekeket képviselő politikai formáció, a Tisza Párt. Ezért itt valóban nemcsak személyek között folyik a verseny, hanem világnézetek között is.

Amikor tehát április 12-én a választók szavaznak, nemcsak arról döntenek, hogy ki képviselje őket a Parlamentben, hanem arról is, hogy:

• a családot tekintjük-e továbbra is központi értéknek,
• természetesnek tartjuk-e az egyházak szociális és karitatív szerepét,
• egységes nemzetben gondolkodunk-e, határon innen és túl,
• vagy egy olyan politikai irányt választunk, amely ezekkel szemben kritikus, sőt sokszor ellenséges.

Fülöp Attila szerint a budai választók nem ideológiai csatákat, hanem működő megoldásokat várnak el.

„A politika akkor ér valamit, ha a mindennapi életet teszi jobbá”

– fogalmazott az interjú végén.