"Jó ebédhez jár a jegyzet"
  • 2004. március 28. 00:00
    Talán már nincs messze az idő, amikor alkalmanként pontosan olyant olvasztunk ki a mélyhűtőből, amilyenre szükségünk van. Legyünk azonban szigorúak, s a lejárt határidejű anyákat dobjuk ki, ne kísérletezzünk a feljavításukkal.
  • 2004. február 29. 00:00
    Hogy miért negyven forintot kapnak azért a tejért, amit mi százötvenért veszünk meg (feltéve, ha megérkezik, s nem savanyú – illetve: kicsit savanyú, de az még nem olyan nagy baj). A kenyér drága, a hús drága. De a búza olcsó, az élőhús ára bagatell. Ki fog vetni, aratni? Ki fog disznót hizlalni?
  • 2004. február 22. 00:00
    Azért mégiscsak… ez a Blazsej!? Gondoljuk. De aztán rájövünk, hogy mégsem erről van szó. Hanem hogy Blazsej doki felett végleg eljárt az idő. Nem csak hogy a keze nem a régi, de azt hiszi (szegény), hogy ez Cvak doktor valamiféle unikum a mai világban.
  • 2004. február 15. 00:00
    Az élet egyszerű, csak hajlamosak vagyunk túlbonyolítani. Ha Teleki Pál nem politizált volna, s leginkább: ha nem is élt volna, akkor vitathatatlanul olyan történelmi alak volna, aki megérdemelne egy szobrot a magyar fővárosban. Historia est magistra vitae – vagyis a történelem az élet tanítómestere – gondolták a régiek.
  • 2004. február 8. 00:00
    Ha az ítéletet másodfokon is jóváhagyják, akkor az Európai Unió (pillanatnyilag) első számú kannibálja leghamarabb majd csak öt év múlva perdülhet táncra, szabadulása feletti örömében. (És mit szólt mindehhez a német közegészségügyi szolgálat, hiszen annak előírásai köztudottan igen rigorózusak!)
  • 2004. február 1. 00:00
    Közvetítő pontot tesz közvetítés végére, máma már nem hasad tovább (politikai élet), s tulajdonképpen elégedett. Könnyebb volt, mint gondolta (gondolta); ezen kemény fejűeknek is benő lassan(ként) fejük lágya. A reptér felé – szinte csak rutinból – kér két hadosztályt, s egy repülőszázadot.
  • 2004. január 25. 00:00
    „Félő, hogy ez a fogalom egyre »tehetetlenebbé«, jelentéktelenebbé válik. Ettől akartunk az idén elszakadni.” El is szakadtak, hiszen a díjazottak a balliberális oldal olyan toll- (és mikrofon-) forgatói voltak, mintha a másik oldalon, mondjuk, Bayer Zsoltot és Lovas Istvánt tüntetnék ki a „Keresztényi Megbocsátás és Szeretet” (később majd elégetendő) nagykeresztjével.
  • 2004. január 18. 00:00
    Ez az új farkas (más faj, újfajta raj, fején talán a szőrt is másként fésüli majd) nagyon kezd hasonlítani az emberre (homoiusion): nem az erőset bántja, hanem a gyengét, nem az embert, hanem a társait; nyelvét nyújtja, csóvál és liheg, szemében kutyahűség, s csak ha elfordulnak tőle, akkor vicsorít. „Farkas farkasnak embere.”
  • 2004. január 11. 00:00
    A magyar közélet sohasem volt ennyire aljas, mint most. Ez axiómaszerű megállapítás, és – gyaníthatóan – mióta „magyar” van és „közélet” van, azóta igaz. Minket azonban érthetően nem a tegnapi (tegnapelőtti) aljasságok izgatnak, hanem a mostaniak.
  • 2004. január 4. 00:00
    Juj, de jó! Juj, de szép! Mennyi élmény! (S mily vidám.) Virágozzék száz virág! Számba venni se tudjuk, oly kicsiny a szájunk. Sebaj! Kitátjuk, s hamm, bekapjuk a világot. Ihaj! Alig másfél évtized telt el, s elraboljuk Európát. (Vagy Európa rabol el minket. Egykutya. Fizetjük az EB-adót.)
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
MTI Hírfelhasználó