Mi köti össze a Cornelius nevű rinocéroszt, a sörivó sündisznót, a kétfarkú kutyát és a kilencágú macskát? Hogy mindegyik egy viccpárt nevében vagy logójában szerepel.
A magyar politikai közéletet figyelő elemzők számára nyilvánvaló: hosszabb ideje érlelődik valamiféle robbanás Magyarország és az Egyesült Államok között.
A „kit vesznek be az ellenzéki összefogásba” című hazai szappanopera közepette alig tűnhetett fel a magyar tévénézőnek, hogy november 22-én volt a Kennedy-gyilkosság 50. évfordulója.
Megszokhattuk, hogy a sajtóban „populista” jelzővel minősítenek minden olyan irányzatot, szervezetet vagy személyt, amelyikről az újságírók és a politológusok nem tudják megmondani, micsoda.
Ha az elit nem törődik az elesettekkel, ha megpróbálja gettóba zárni a problémákat, akkor nem csodálkozhat azon senki, hogy valóban kialakul egy zárt szociokulturális miliő.
Jót derülhetnénk rajta, de az emberiségellenes akcióban óriási a kockázat. Megszűnhet a demokrácia mint az egyik már-már utolsó rendező elv. Egy antihumánus propagandaközpont fölbérelte az agyonfizetett söpredéket, hogy hisztériázzanak a demokrácia ellen.
Szakítani kell a radikális baloldal és liberalizmus romboló tendenciáival, és egy a közösségeket és emberi viszonyokat újraépítő, együttérző konzervativizmusra van szükség – mondja Phillip Blond angol filozófus.
Az érdekes, hogy mindketten beleszóltak, mit beleszóltak, próbáltak beleavatkozni a magyar belpolitikába. 
Jót derülhetnénk rajta, de az emberiségellenes akcióban óriási a kockázat. Megszűnhet a demokrácia mint az egyik már-már utolsó rendező elv. Egy antihumánus propagandaközpont fölbérelte az agyonfizetett söpredéket, hogy hisztériázzanak a demokrácia ellen.
