Embereket nem lehet marhacsordaként az egyik országból a másikba átterelni – idézi Lloyd George egykori brit miniszterelnök kijelentését Ligeti Dávid. Mégis megtörtént: a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár történészével a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezményről beszéltünk.
Ma 76 évvel ezelőtt, este 8-kor indult meg Budapest ostromának utolsó, kétségbeesett hadművelete, a budai várból való kitörési kísérlet. Két nap múlva a magyar főváros egésze szovjet kézre került. Szakály Sándort, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatóját a hirado.hu kérdezte.
A Csepelt a november 4-i szovjet invázió után még egy hétig tartó felkelőket a szovjet csapatok harckocsitámadásokkal, aknatűzzel, repülőgépes támadással igyekeztek megtörni.
Tisza István meggyilkolásában a Budapesti Katonatanács játszhatott szerepet; a népköztársaságot, mint államformát kétezer ember „döntötte el” a mai Kossuth téren; Károlyi Mihály a trianoni katasztrófa után jó kapcsolatokat ápolt Edvard Beneš csehszlovák elnökkel – derült ki többek között Ligeti Dáviddal folytatott beszélgetésünkből.
Nyilván nagyon sokat köszönhetünk ennek a lengyel sikernek, hiszen 1920 nyarán megvolt annak az esélye, hogy már akkor létrejön az a keretrendszer, ami 1945-ben, s így egy nemzedékkel hosszabb ideig tartott volna a totális bolsevik államhatalmi időszak Kelet-Közép-Európában – fejtette ki a hirado.hu-nak Ligeti Dávid történész.
Magyarország kisállammá vált az Osztrák–Magyar Monarchia első világháborús veresége és összeomlása következtében. A trianoni döntés értelmében korábbi hatalmi pozíciója mellett elvesztette lakosságának egyharmadát és területének kétharmadát. A trianoni határokat az ország közvéleménye egyöntetűen igazságtalannak, elfogadhatatlannak és ideiglenesnek tartotta.
A berlini fal leomlása 1989. november 9-én a legújabbkori európai történelem egyik legfontosabb eseménye volt. A fal lebontása az újraegységesülő Németország és a szovjet rendszerű szocializmus bukásának szimbóluma lett. Azonban több kutatás is azt bizonyítja, hogy bár a fal leomlott, ma is érzékelhető a különbség Németország nyugati és keleti régióiban.
Hatvanhárom évvel ezelőtt ezen a napon, Budapesten a műegyetemisták felvonulásával kezdődött az 1956-os forradalom. Közvetlen előzménye az egy nappal korábban tartott nagygyűlésük volt. De valójában az embereknek az ÁVH korlátlan hatalmából, a diktatórikus kormányzásból, a koncepciós perekből és a kommunista vezetésből lett elegük.
Az események másnapján szűkszavú híradások jelentek meg csupán az MSZMP Központi Bizottságának 1989. május 8-ai, esti órákig elhúzódott üléséről, ahol eldöntötték: Kádár Jánost minden tisztségétől megfosztják.
A baloldali politikus ugyanis 2015. szeptember 29-én egy online újságnak az ügyre utalva a következőket mondta: „Amúgy nem azt mondtam, hogy az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel. Hanem azt, hogy az SZDSZ is tele van korrupciós ügyekkel. Fontos az az is.” Egészen különleges üzenet ez a veterán politikustól.
Csengey mint ikon is fontos volt az MDF-nek, farmeröltönyt viselt, hosszú haja, szakálla volt, a fiatalokat vonzotta ezzel a megjelenéssel.
Jó párost alkottak 1989. március 15-én a televízió előtt Cserhalmi Györggyel: a színész Kiáltványt olvasott fel Csengey beszéde előtt.
A Kárpátaljai Református Egyház egyházkerületi ünnepi közgyűlésén Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter úgy fogalmazott, hogy "hosszú történelmünk megmutatta, hogy a keresztyén hit mélysége ezekben az időkben a megmaradás kulcsa".
A „jogvédő" NGÓ-knak az ukrajnai háborúval kapcsolatban tanúsított szemforgató hozzáállása leleplezte őket abban, hogy minimális érzékenységet sem tanúsítanak a valóban életveszélyben lévő kárpátaljai nemzettársaink iránt, hanem kizárólag a megrendelői igények szolgai végrehajtásában merül ki ténykedésük – fogalmaz Hetzmann Róbert.
Barcsay Jenő, a mester életműve egyedülálló egyetemes értékeivel teszi gazdagabbá az erdélyi magyar képzőművészetet, s a teljes magyar képzőművészetet – fogalmaz Feledy Balázs.