Rossinak valószínűleg mennie kell

Marco Rossi megtartotta sajtótájékoztatóját az Írország elleni 3–2-es vereség után, mely kudarcnak következtében a magyar labdarúgó-válogatott lemaradt a vb-pótselejtezőről. A szövetségi kapitány óriási fájdalomról beszélt és többször is csak kereste a szavakat, de a jövőjével kapcsolatban leszögezte, le kell ülnie a vezetőséggel beszélni, milyen irányban haladjanak tovább.

MTI/Hegedűs Róbert felvétele

Rossi azzal kezdte, hogy „jelen pillanatban nagyon nehéz megmondani, hogyan lehet ebből a helyzetből felállni vagy nekem személyesen a jövőre gondolni.”

„Óriási szomorúság ez, nem találom a szavakat” – folytatta.

„Nagyon-nagyon sajnáljuk, ami történt, magunk miatt, a játékosok miatt és a szurkolók miatt, azt hiszem nem azt érdemeltük, hogy így zárjuk ezt a mérkőzést.”

Úgy vélekedett, hogy a fizikai erőnléte döntötte el a meccset a 96. percben, és megint a legvégén kaptak gólt, akárcsak Dublinban.

„2–1-nél a szünetben mondtam a srácoknak, hogy ezzel nem elégedhetünk meg. Voltak is helyzeteink a második félidőben, de a helyzetkihasználásban kudarcot vallottunk, a végén pedig történt, ami történt.”

A magyar válogatott hat vb-selejtezőjéből háromszor is a meccs végén kapott az eredményt befolyásoló gólt, erre Rossi azt mondta, ennek lehetnek mentális és fizikális okai is lehetnek és a szerencse sem állt mellénk.

„Jó csapat vagyunk, de nem vagyunk fenomének.”

Megismételte, hogy szerinte nem azt érdemelték, ami végül történt. „azt mondtam a játékosaimnak, hogy semmiért nem tudok szemrehányást tenni nekik, de egyelőre még keresem a szavakat.”

„Le kell ülnünk a vezetőséggel és értékelnünk kell, milyen irányban haladjunk tovább – tekintett előre. – Ez most egy olyan helyzet, amit követően tisztázni kell, hogy a jövőben milyen irányban induljunk el.”

Marco Rossival ez volt a második vb-selejtezős sorozat, aminek a végén nem lett meg a pótselejtező.

„Az értékelést el kell végeznünk, de erős a csapatszellem a válogatottban, elég erős az újrainduláshoz, de most lehetetlen a jövőről beszélni, de még az is, hogy a jövőre gondoljak.”