Brüsszel véleményterrorja volt svájci vezérkari tisztet sújt

Az Európai Unió bírósági eljárás, vádemelés és meghallgatás nélkül sújtott szankciókkal egy Belgiumban élő svájci állampolgárt, aki eltért a hivatalos ukrajnai narratívától. Jacques Baud korábbi svájci vezérkari tiszt és hírszerzési szakember most először részletesen beszélt arról, hogyan vált egyik napról a másikra jogfosztottá egy olyan Európában, amely saját magát a jogállamiság védelmezőjeként hirdeti.

Jacques Baud elmondása szerint semmiféle hivatalos értesítést nem kapott a szankciókról. Először egy sajtóinformációból értesült arról, hogy a neve felkerülhet egy uniós szankciós listára, majd napokkal később az Európai Unió hivatalos honlapján szembesült azzal, hogy ez már meg is történt. Nem hallgatták meg. Nem kérdezték meg. Nem indult eljárás. Nem volt bíróság.

„Egyszerűen eldöntötték, hogy bűnös vagyok”– fogalmazott.

A döntés politikai testülettől érkezett, nem igazságszolgáltatási szervtől. Baud hangsúlyozta: ezek nem jogi, hanem politikai szankciók, amelyek ellen így nincs valódi jogorvoslati lehetőség. A „vádlott” csak azután próbálhat védekezni, hogy már megbüntették.

Bankszámla, utazás, mindennapi élet: minden befagyasztva

A szankciók nem szimbolikusak. Baud szerint Belgiumban befagyasztották minden pénzügyi eszközét. Nem fizethet, nem vásárolhat, nem intézheti a mindennapi életéhez szükséges dolgokat.

„Nem vehetek ételt. Nem vehetek egy darab kenyeret sem” – mondta.

Közben az Európai Unió megtiltotta számára az utazást is. Nem hagyhatja el Belgiumot, így

nem térhet vissza Svájcba, a hazájába sem.

A helyzet groteszk: Svájc nem vette át az uniós szankciókat, ott hozzáférne a pénzéhez – csakhogy oda nem utazhat.

Baud ezt „kafkai helyzetként” írta le: papíron szabad ember, a valóságban azonban nem élhet normális életet.

Ki döntött, és miért?

A volt hírszerzési tiszt szerint neve francia kezdeményezésre került fel a listára. Állítása szerint a francia fél előzetesen jelezte a svájci hatóságoknak, hogy egy svájci állampolgár szankcionálását tervezi az EU – őt azonban erről senki nem tájékoztatta.

A vádak szerinte homályosak, bizonyítatlanok és jogilag nehezen értelmezhetők: „orosz propaganda”, „dezinformációs stratégiák”, „oroszbarát platformokon való megjelenés”. Baud felteszi a kérdést: mit jelent ez pontosan? Ki határozza meg? Hol tiltja ezt törvény?

Ráadásul – hangsúlyozta – munkája során tudatosan kerülte az orosz állami médiát, elemzéseiben nyugati és ukrán forrásokra támaszkodott, éppen azért, hogy ne lehessen propagandával vádolni.

A hidegháborúban szabad volt, ma tilos?

Baud összehasonlítást tett a hidegháború időszakával, amikor – saját tapasztalatai szerint – Nyugat-Európában senkit nem szankcionáltak pusztán azért, mert eltérő politikai nézeteket képviselt.

A Pravda elérhető volt az újságosoknál, kommunista pártok működtek Nyugaton, mégsem tiltották be őket, és nem fagyasztották be az elemzők bankszámláit.

„Akkoriban bíztunk abban, hogy a szabad vita erősebb, mint az elnyomás. Ma mintha ez a bizalom eltűnt volna” – fogalmazott.

Ha vele meg lehet tenni, bárkivel meg lehet

Baud szerint az ügye túlmutat a saját személyén. Elmondása alapján már európai parlamenti képviselők is jelezték: azért tartják különösen veszélyesnek az esetet, mert precedenst teremt.

Ha egy uniós intézmény ítélet nélkül szankcionálhat egy elemzőt pusztán a véleménye miatt, akkor elvben bármely európai állampolgár sorra kerülhet. Ez a logika szerinte alapjaiban kérdőjelezi meg a hatalmi ágak szétválasztását. A végrehajtó hatalom hozza meg a döntést, megalkotja a büntetést, és végre is hajtja – bíróság nélkül.

„Ez nem a jogállam definíciója,

ez a hatalomkoncentráció definíciója”

– mondta.

Baud beszámolt arról is, hogy ügye Európa-szerte felháborodást váltott ki. Több ország médiájától kapott meghívásokat, parlamenti kérdések hangzottak el róla, és sokan személyesen is felajánlották segítségüket. Szerinte éppen ez mutatja, hogy a szankciós döntés nemcsak őt, hanem az európai közvéleményt is sokkolta.

„Ez már nem rólam szól, ez mindannyiunkról szól” – fogalmazott

Brüsszel nem hisz a saját igazában, ezért próbálkozik elnyomással
A volt vezérkari tiszt szerint az Európai Unió jelenlegi gyakorlata egy mélyebb problémára utal: a politikai bizonytalanságra és az önbizalomhiányra. Amikor a hatalom nem bízik saját érveiben, akkor nem vitázik, hanem tilt.

Baud emlékeztetett arra is, hogy nemrég még az Egyesült Államok biztonságpolitikai dokumentumai is arra figyelmeztettek: Európa egyre inkább autoriter irányba sodródik. Akkor sokan legyintettek erre. Ma viszont – szerinte – a saját esete ennek kézzelfogható bizonyítéka.

Európa értékekről beszél, miközben ítélet nélkül büntet.

Szólásszabadságot hirdet, miközben elhallgattat.

Jogállamot emleget, miközben politikai döntésekkel foszt meg embereket alapvető jogaiktól.

Akár bűnös Jacques Baud, akár ártatlan, ügyével egyre többen olyan ember szimpatizál, aki úgy gondolja elfogadhatatlan, hogy a modern Európában bírósági ítélet nélkül sújtsanak valakit ilyen szigorú büntetéssel.