A borravaló és a szervizdíj között számos különbség van, egyebek között az adózás módjában és önkéntes jellegében is, ezért a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) arra figyelmezteti a fogyasztókat, hogy gondolják végig, kit kívánnak díjazni borravalójukkal, és ennek megfelelően döntsenek.
A versenyhivatal az MTI-hez pénteken eljuttatott közleményében kifejti: a szervizdíj avagy felszolgálási díj a vendéglátóhely egy jogszabályban meghatározott bevételi típusa, amelynek megfizetése nem opcionális, a fogyasztónak meg kell fizetnie. Ezt a bevételt kizárólag a dolgozók bérére fordíthatja a munkaadó, és nemcsak az adott felszolgálót illeti meg, hanem valamennyi ott dolgozó személy részesül belőle előre meghatározott mértékben.
A szervizdíj mértékét a vendéglátóhely szabadon határozhatja meg, azonban köteles feltüntetni az étlapon és egyéb tájékoztatási felületeken. Előnye, hogy kedvezményes adózásából fakadóan hozzájárulhat a dolgozók méltányos bérezéséhez.
A borravaló ezzel szemben önkéntesen adható juttatás, amelynek mértékét a fogyasztó határozza meg. A vendég ezzel is kifejezheti elismerését és köszönetét a felszolgáló munkája iránt. Fontos azonban, hogy a borravaló milyen módon kerül kifizetésre, mivel ez az adózására is kihat - írták.
Amennyiben a borravalót közvetlenül a felszolgáló kapja a végösszegtől elkülönítetten, készpénzben, akkor adó- és járulékmentes. Akkor is, ha erre a célra kijelölt borravaló-tárolóba helyezik, és annak tartalmát a dolgozók osztják szét egymás között. Azonban adó- és járulékfizetési kötelezettség terheli, ha a borravaló sorsáról a munkáltató dönt, akkor is, ha készpénzben vagy bankkártyás fizetéssel, a számla végösszegével együtt fizetik, és akkor is, ha erre a célra kijelölt borravaló-tárolóba helyezik - ismerteti a közlemény.
A szélsőbal azon taktikája, hogy bődületeseket kell hazudni, és mire a hazugság kiderül, addig is rengeteget rombol, majd a kiderülés után is ott ragad a sár egy része az ártatlan áldozaton, nos ez a taktika aljas, de politikailag hasznos.
A három magyar város folyóiratainak művelődési akciója önmagában is nagyszerű, ám jelentősége szélesebb: vonzó mintát ad művelődésünk térbeli kiterjesztéséhez.
A cím természetesen ironikus – de mégsem teljesen. Goethe Faustjának Mefisztója jut eszembe, aki így jellemzi önmagát: „Az erő része vagyok, / aki örökre rosszra tör, / de örökké jót tészen. / A tagadás a lényegem.”
Nem is a demokráciával van baj, hanem azzal, hogy Nyugaton a demokráciát csak liberálisként voltak képesek vagy hajlandóak értelmezni, és azt próbálják ránk erőltetni. Az eredeti, nemzeti liberalizmust fordították ki a béléssel kifelé - fogalmaz Kövesdi Károly
A szélsőbal azon taktikája, hogy bődületeseket kell hazudni, és mire a hazugság kiderül, addig is rengeteget rombol, majd a kiderülés után is ott ragad a sár egy része az ártatlan áldozaton, nos ez a taktika aljas, de politikailag hasznos.
A három magyar város folyóiratainak művelődési akciója önmagában is nagyszerű, ám jelentősége szélesebb: vonzó mintát ad művelődésünk térbeli kiterjesztéséhez. 
