XVI. Benedek búcsúja Georg Ratzingertől
2020. július 11. 12:23

Hálát adok mindenért, amit tettél, elszenvedtél – XVI. Benedek búcsúja Georg Ratzingertől

Július 8-án Regensburgban végső nyugalomra helyezték a július 1-jén elhunyt Georg Ratzingert. Fivére, XVI. Benedek emeritus pápa, aki online követte a szertartást, levélben szólt a búcsúzókhoz.

A búcsúvétel Georg Ratzingertől, a regensburgi székesegyház karvezetőjétől július 6-án rózsafüzér imádsággal kezdődött. Július 7-én a dómhoz tartozó Szent János-templomban vehettek búcsút a hívek Georg Ratzinger atyától, és kifejezhették részvétüket az erre a célra kihelyezett emlékkönyvben.

Július 8-án először requiemet tartottak a regensburgi székesegyházban, Rudolf Voderholzer püspök vezetésével, majd gyászmise és a temetési szertartás következett.

XVI. Benedek emeritus pápa búcsúlevelét titkára, Georg Gänswein érsek olvasta fel.

Kedves Rudolf püspök!

Abban az órában, amikor testvéremnek megadod a végtisztességet, és utolsó földi útján elkíséred, én is veletek vagyok. Sürget a vágy, hogy a köszönetemet fejezzem ki mindazért, amit a búcsú időszakában, az utolsó hetekben tettél és teszel. Köszönet illeti mindazokat, akik láthatóan vagy láthatatlanul testvérem mellett voltak ezekben a hetekben, és kifejezték felé hálájukat mindenért, amit életében nyújtott nekik.

Az életére és munkásságára vonatkozó – levelekben, táviratokban és e-mailekben kapott – visszhang, visszaemlékezés messze felülmúlja minden elképzelésemet. Sok ember sok országból írt nekem, mélyen megérintve a szívemet. Mindegyikük megérdemelné személyes válaszomat, ehhez azonban kevés az erőm és az időm, ezért ezúton fejezem ki mindannyiuknak köszönetemet testvérem mellett nyújtott szolgálatukért. Newman bíboros szavai igazolódnak számomra ebben a helyzetben: „Cor ad cor loquitur“ („Szív szól a szívhez” – a szerk.). A papíron át, és minden papíron túl a szív szól a szívhez.

Főként bátyám három tulajdonsága – melyek sokféle módon vissza-visszaköszöntek – fejezi ki a bennem lévő érzéseket a búcsú ezen órájában. Először, amit gyakran hangoztatnak, hogy testvérem a papi hivatást zenei hivatásként is fogadta, értette. Már Tittmoningban, az első kisiskolás években nemcsak begyűjtött minden információt az egyházzenéről, hanem meg is tette az első lépéseket, hogy elsajátítsa azt. Tittmoningban vagy Aschauban tudakolózott, hogy mi annak a foglalkozásnak a neve, amit a dómban egy pap az egyházzenével kapcsolatban végez. Ekkor ismerte meg a székesegyházi karnagy megnevezést. Úgy érezte, hogy ez az élete iránya. És amikor tényleg kinevezték a regensburgi dóm karvezetőjének, egyszerre érzett örömet és fájdalmat, mert édesanyánk Schrem karnaggyal közel egy időben búcsúzott el a földi élettől. Ha édesanyánk tovább élt volna, nem fogadta volna el a hívást Regensburgba, hogy a dóm fiúkórusának vezetője legyen. Később ez a megbízatás egyre több örömet jelentett neki, de sok szenvedés árán. Ellenségesség, elutasítás – főként kezdetben – bőséggel jutott neki osztályrészül. Ezzel egyidejűleg azonban sok fiatal számára atya lett, akik mindannyian mellette álltak és állnak ma is hálájukkal. Szívből köszönöm nekik ezen az órán, amikor újra megéltem és megtapasztaltam, hogy bátyám mint pap és egyházzenész pap mindig meg tudott újulni.

Bátyám másik tulajdonosága, amit szeretnék megemlíteni: vidámsága, derűs társas lénye, humora és a benne lévő öröm, amellyel a teremtés csodálatos ajándékait fogadta. Georg az egyenes beszéd embere volt, nyíltan kimondta, ami a szívében volt. Húsz éven át részleges vakságban élt, kizárva a valóság jelentős részéből. Ez a veszteség mindig nagyon nehéz volt számára, de el tudta fogadni és együtt tudott élni vele.

Georg Ratzinger Isten embere volt. Ha jámborságát nem is mutatta kifelé, mégis ez volt minden józansága és becsületessége mellett élete tulajdonképpeni középpontja.

Szeretnék végül köszönetet mondani azért, hogy élete utolsó napjaiban még egyszer együtt lehettem vele. Nem kérte, hogy látogassam meg, de éreztem, hogy eljött az óra, amikor még egyszer el kell mennem hozzá. Nagyon köszönöm az Úrnak ezt a nekem ajándékozott belső jelet. Amikor június 22-én, hétfőn reggel elköszöntem bátyámtól, tudtuk, hogy ez örökre szóló búcsúnk földi életünkben. De tudtuk azt is, hogy a jóságos Isten, aki megajándékozott minket ezzel az utolsó együttléttel, abban a másik világban is Úr, és ott új együttlétet fog adni nekünk.

Hálát adok Istennek, kedves Georg, mindenért, amit tettél, elszenvedtél és nekem ajándékoztál.

Köszönöm neked, kedves Rudolf püspök, egészen rendkívüli támogatásodat, amivel mindkettőnket kísértél ezekben a nem könnyű hetekben.

Szívélyes szeretettel: XVI. Benedek

 

Georg Ratzinger végső nyughelye a rengensburgi alsó temető, ahol a székesegyház kórusához tartozó elhunytakat helyezik örök nyugalomra.

Fordította: Trauttwein Éva

Forrás: Bistum Regensburg

Fotó: Bistum Regensburg/Facebook; BR24

Magyar Kurír
Címkék:
  • A szélsőbaloldal új fasizmusa
    József Attila a kommunizmust szapulta, Trump most az úgynevezett „liberalizmus” – neveztessék éppen „neoliberlizmusnak” vagy cinikus hazugsággal „neokonzervativizmusnak” – rombolása ellen próbálja megvédeni hazáját. A gyökér azonos.
  • Kártérítést a hungarocídiumért
    Vétkesek közt cinkos, aki néma – idézhetnénk Babitsot, de Brüsszelben ez is kárörvendő röhögést váltanak ki az ottani rasszista hungarofóbokból. Ezért is kell kártérítést követelnünk, tehát követelnünk kell a kártérítést a hungarocídiumért.
  • Orbán: elkötelezettek vagyunk a jogállamiság mellett
    Az Országgyűlés elnökének, Kövér Lászlónak címzett részletes levélben számolt be Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Tanács júliusi ülésére kapott ötpontos parlamenti mandátum teljesítéséről.
  • Ellenzék, vagy amit akartok
    Némi mazochizmustól áthatva elolvastam az ÉS című libsi tébolyda cikkét, melyet „A rendszerkritikai alapállás stratégiája” címmel Magyar Bálint és valami Kozák nevezetű szociológus jegyez. Borzasztó élmény volt.
  • Két baloldali lista lehet a Momentum és a DK között dúló harc eredménye
    A tagságnak, a balliberális médiaelitnek és a külföldi megrendelőiknek eljátsszák az összefogást, mint ez történt októberben is, aztán amikor posztokról, miniszterelnök-jelöltről van szó, akkor keményen gyomrozzák egymást – mondta a Magyar Nemzetnek Kiszelly Zoltán a DK és a Momentum közötti versengésről. A politológus szerint most Göd ürügyén játsszák le azt, amit Botka László is próbált annak idején: nem közösködni Gyurcsány Ferenccel.
MTI Hírfelhasználó