Macron pártjának vezetője az új francia belügyminiszter
2018. október 16. 12:25

Christophe Castanert, a kormányzó Köztársaság lendületben (LREM) vezetőjét és parlamenti kapcsolatokért felelős államtitkárt nevezte ki Emmanuel Macron francia államfő belügyminiszternek a két héttel ezelőtt lemondott Gérard Collomb helyére - jelentette be kedden a francia elnöki hivatal.

A köztársasági elnök egyik legközelebb politikustársának számító Castaner munkáját államtitkárként Laurent Nunez fogja segíteni, aki eddig a titkosszolgálatoknál a belső hírszerzést irányította, Castaner eddigi posztját pedig a centrista Modemhez tartozó Marc Fesneau veszi át. Kinevezésével a kormányt a nemzetgyűlésben eddig is támogató centrista párt visszatért a kormányba.

Az államfő a bal- és jobboldali politikai egyensúly, a technokraták és a politikusok közti erőviszonyok, valamint a férfi-női paritás megtartása mellett további három tárca élén kezdeményezett váltást, 15 kormánytag pedig új pozícióba került.

Az Emmanuel Macron másfél évvel ezelőtti megválasztása utáni negyedik kormányátalakítás célja új lendületet adni a reformprogram folytatásához, a politikai irányvonal nem változik - jelezte az Élysée-palota.

Képtalálat a következőre: „Christophe Castaner”

Christophe Castaner

"Ez a kormánycsapat folytatja a kormány által megkezdett munkát és a következő hónapokra előirányzott reformok menetrendjét" - hangsúlyozta az elnöki hivatal.

Stéphane Travert-t az agrártárca élén a szocialisták szenátusi csoportjának korábbi vezetője, Didier Guillaume váltja.

A centrista Modemtől érkezik Jacqueline Gourault a területfejlesztésért felelős miniszteri székbe Jacques Mézard helyére, aki mellé két új minisztert is kinevezett az államfő: Sébastien Lecornu a vidékfejlesztésért, Julien Denormandie pedig a városokért és a lakhatásért lesz felelős. Államtitkárként mindketten tagjai voltak eddig is a kormánynak.

Franck Riester, a jobbközép Köztársaságiak egyik korábbi vezető politikusa, parlamenti képviselő veszi át a kulturális tárca irányítását Francoise Nyssentől, aki visszatér az általa alapított Actes Sud könyvkiadó igazgatói posztjára. A miniszternek elsősorban a kiadó párizsi irodáiban végzett átalakításokkal kapcsolatos adózási problémák miatt kellett távoznia a kormányból.

Gabriel Attal, a kormánypárt (LREM) szóvivője is belép a kormányba: államtitkárként Jean-Michel Blanquer oktatási miniszter munkáját segíti, Christelle Dubos szintén kormánypárti képviselő pedig az egészségügyi tárcánál lesz államtitkár.

A belügyminiszter lemondása után a francia elnök - akinek népszerűsége a mélypontjára süllyedt a Benalla-ügy, majd három miniszterének hirtelen távozása után - Édouard Philippe miniszterelnök kérésére előrehozta a jövő tavaszra, az európai parlamenti választások előtt tervezett kormányátalakítást.

Az államfő és a miniszterelnök között Franciaországban szokatlanul hosszú egyeztetési folyamat azonban heves kritikát váltott ki az ellenzéki pártok részéről, amelyek a két politikus közti nézeteltéréseket okolták a bizonytalanságért. Sajtóhírek szerint az egyre népszerűbb jobboldali miniszterelnök kihasználva az államfő népszerűségvesztését a jobboldal súlyát szerette volna a végrehajtó hatalomban növelni, míg Emmanuel Macron a jobb- és baloldal, illetve a technokraták és a politikusok közötti egyensúly megtartására törekedett. Jóllehet az aprólékos és folyamatos egyeztetések tényét sem az elnöki, sem a miniszterelnöki hivatal nem tagadta, azt azonban mindkét kabinet cáfolta, hogy konfliktusok lennének a két politikus között, de jelezték: Philippe és Macron is több olyan ember kinevezését megvétózta, akit a másik javasolt valamilyen posztra a kormányban.

A kormányfő által tervezett forgatókönyvet - amely szerint a miniszterelnök és a kormány lemond, majd az államfő ismét Philippe-et nevezi ki miniszterelnöknek, aki legitimációja megerősítésére bizalmi szavazást kér a nemzetgyűlésben és beszédet tart - Emmanuel Macron végül nem támogatta, és a kormányátalakítást közleményben jelentette be az elnöki hivatal.

MTI
Címkék:
  • Vakulástól látásig
    Mondom, 1998-ban a világ még boldog (?) volt. De eltelt harminc év és most nem vagyunk annyira boldogok. És talán azért nem, mert felébredtünk. Azt nem mondanám, hogy buták voltunk, de mégsem láttunk semmit.
  • Rágalmazás mint politikai művelet
    Egy jelöltet undorító rágalmakkal illetni – ez a „demokrácia” része.
MTI Hírfelhasználó