Voltaire ma alkalmatlan lenne a brüsszeli bürokrácia agytrösztje számára

"Egy szavával sem értek egyet, de az utolsó leheletemig harcolok azért, hogy véleményét elmondhassa" – Voltaire-nek tulajdonítják a mondást. Galló Béla politológusnak tett föl kérdéseket a Gondola.

- Galló úr, az Európai Bizottság „véleményfelügyeleti rendszert” akar rátelepíteni az EU-ra. Fájdalommal állapíthatjuk-e meg, hogy az egykori francia felvilágosodás után most ránk köszönt az uniós elhomályosodás, miért?

Voltaire ma bizonyára nem volna sem bizottsági tisztségviselő, sem uniós parlamenti képviselő, semmiképp sem azonosulna azzal, ami ott mostanában folyik. A felvilágosodás elég régóta már a saját karikatúráját jelenti Brüsszelben: bürokrata „szabadgondolkodók” sajátították ki, mondván, hogy

ők tudják, és csak ők tudják,

mi a jó Európának, nekik ezért mindent szabad. Aki nem gazsulál ennek, az gyanús, az nem lehet még csak megvitatandó alternatíva sem, csupán felügyeletre ítélendő ellenvélemény. Innen már csak egy lépés, hogy megfogalmazódjon bennük az

átnevelő „tanfolyamok”

gondolata…, hogy mindenkit ráléptessenek majd az egyetlen helyes útra. Mindez azonban nem „elhomályosodás”. Éppen hogy tudatos érdekfelismerés, hatalmi megfontolás van mögötte, bár kétségtelenül sötét. Kevesek irányítsanak, és felülről – ez a tét.

- A véleményterror tervét Brüsszel „demokráciapajzsnak” nevezte el. Miért jut eszünkbe Sztálin?

Tragikomikus, mikor a demokráciapajzsot a „progresszív” diktatúra felé menetelő politikusok tartják maguk elé – persze

ez is a manipuláció része.

Mindig arra kell hivatkozni, amit épp meg akarunk szüntetni… Ezt a bolsevikok (Lenin, Trockij, Sztálin) remekül tudták, amikor például az élcsapat magasabb rendű proletárdemokráciájának nevében verték le 1921-ben a kronstadti matrózok, proletárok közvetlen demokráciát követelő felkelését. Nincs új a Nap alatt.

Ami tegnap élcsapat volt, ma az a „progresszív” agytröszt.

Az elitista szemlélet és a hatalomtechnika történelmileg összeköti őket, csak a blabla változik.

Galló Béla - xxiszazadintezet.hu

- Egy uniós képviselő úgy fogalmazott: „a közvélemény befolyásolása […] nemcsak külső szereplőktől érkezik, hanem a tagállamokon belülről is. […] Ezért a pajzsnak a belső információs manipulációval szemben is fel kell lépnie”. Bármelyik írást – például a mi mostani beszélhetésünket is – információs manipulációnak lehet nevezni. „Üres leszel. Üresre facsarunk, aztán megtöltünk önmagunkkal” – olvashatjuk az 1984 című regényben. Lehet, hogy Orwellnek a 2026 címet kellett volna adnia disztópiájának, miért?

Persze, egy „progresszív” törekvés mindig totális, a külsőt-belsőt egyaránt

figyeli, felügyeli, ellenőrzi.

Nem hagyja a dolgokat úgymond „elfajulni”. Sőt magába a legintimebb szféráinkba is be akar hatolni, s ehhez ma már a technológiai fejlettség is adott. Egyre inkább „kartoték adatok” leszünk, ami ellen már József Attila is tiltakozott. Ember az, akiről mindent tudunk, s akit ennek alapján kell manipulálni…, akit nem lehet, az selejt, vagy nem normális. Hogy aztán ez a definíció mikor lesz totálisan érvényes, egyelőre nem tudhatni, mert azért

még nem facsartak bennünket „üresre”.

Még folyik a küzdelem. Erről az élet halál harcról szól a 21. század.

Kép: Voltaira, a véleményszabadság bajnoka - wikipedia