A Tisza Párt nem párt - hanem egy digitális politikai termék

A párt klasszikus értelemben intézmény. Tagsága van, belső döntéshozatala, vitái, vezetőválasztása, területi hálózata. A Tisza esetében mindebből alig látható valami. Amit látni lehet: egy vezető, egy kommunikációs gépezet és egy folyamatos kampányüzemmód.

Egy ember = egy párt

A Tisza Pártnak formálisan van elnöksége, és bejelentett célja, indul az országgyűlési választásokon. Ennek ellenére a nyilvánosság előtt a jelöltjeik nem önálló politikai szereplők, egy-két esettől eltekintve nem is a párt tagjaik. A Tisza politikai identitása a mai napig teljes egészében Magyar Péter személyére épül. A pártvezetés kollektív arca nem látható, szakpolitikai szereplőik nem jelennek meg önálló döntéshozóként, a belső politikai pluralizmus nyilvános jelei hiányoznak.

A párt nem szólal meg, hanem Magyar Péter szólal meg; a párt nem dönt, hanem Magyar Péter dönt; a párt nem vitatkozik, hanem közönséget gyűjt.

Ez nem pártlogika, hanem politikai influenszer-logika.

Bár a Tisztelet és Szabadság Párt már létezett papíron, de politikai értelemben nem előzte meg a vezetőt, hanem a vezető választotta ki a pártot mint jogi keretet saját politikai fellépéséhez. Nem egy társadalmi bázisból kinövő szervezet emelt vezetőt maga fölé, hanem egy politikai szereplő keresett magának szervezeti hordozót. Ez fordított viszony ahhoz képest, ahogyan a modern pártok kialakultak: itt nem intézmény épít karriert, hanem karizma gyárt intézményt.

Macron mint előkép: a termék előbb volt, mint a párt

Nem egyedi jelenségről van szó. Emmanuel Macron Franciaországban hasonló módon jelent meg: nem egy meglévő párt élére állt, hanem saját politikai projektet hozott létre. A La République En Marche nem alulról építkező párt volt, hanem egy vezető köré szervezett kampányeszköz, amelynek elsődleges funkciója Macron hatalomra juttatása volt.

A különbség az, hogy Macron pártja bár vezérközpontú, a párt az induláskor már országos hálózatot, politikai struktúrákat hozott létre. A párt intézményesülését tudatosan építették, nem csupán kampányeszközként működött. A termék Macron és a refromok voltak, vagyis a párt célja, nem csak Macron hatalomra juttatása volt, hanem a politikai reformok megvalósítása, a Tisza ezzel szemben gyors politikai shortcutként működik: hatékony a láthatóság és mozgósítás szempontjából, de intézményileg gyenge, és a közösség identitása kizárólag a vezérhez kötődik.

Tagság helyett követők

Az információk szerint a Tisza tagsága jelenleg nem éri el a 30 főt, helyi- és vármegyei alapszervezetekkel nem rendelkezik.

A Tisza nem tagokat szervez, hanem követőket. Nem alapszervezeteket épít, hanem közösségi média oldalakat és csoportokat. Nem párttagságot kínál, hanem érzelmi azonosulást. A részvétel nem politikai munka, hanem jelenlét: megosztás, komment, taps, tömeg.

Ez mozgalmi dinamika, de nem politikai intézmény. Egy mozgalom lelkesedésből él. Egy párt szabályokból él.

A Tisza működésében az érzelem dominál az intézmény helyett, a felháborodás a program helyett, egy sajátos erkölcsi pozíció a valódi politikai tartalom helyett.

Digitális mozgalmi párt - vagy inkább annak paródiája?

A politológiában létezik fogalom erre a típusra: digitális mozgalmi párt. Online mobilizáció, laza tagság, vezérközpontúság, „nép kontra elit” narratíva. Ismerős? A Tisza sok szempontból illeszkedik ehhez a modellhez.

Csakhogy míg a klasszikus példák, mint a spanyolországi Podemos (amire Macron is mintaként tekintett), vagy az olasz Öt Csillag Mozgalom (Movimento 5 Stelle, M5S), a digitális mozgalmi pártok egyik legkorábbi és legismertebb példája Európában, legalább kísérletet tettek belső részvételi mechanizmusokra, addig a Tisza esetében még ezek nyomai sem látszanak.

Nem tudni:

• hogyan születnek döntések,
• mi történik vitás kérdésekben,
• milyen jogai vannak a „tagságnak”.

A digitális tér itt nem a részvételt bővíti, hanem a vezér szavát erősíti fel.

Nem párt, hanem politikai shortcut

A Tisza lényegében megkerüli mindazt, ami egy pártot párttá tesz:

• nem épít intézményt,
• nem nevel politikusokat,
• nem szervez társadalmi érdekeket,
• nem vállal belső konfliktusokat.

Ehelyett:

• folyamatos morális fölényt hirdet,
• minden mást „régi politikának” nevez,
• és saját magát a „nép hangjaként” pozicionálja.

Ez rövid távon hatékony. Hosszú távon veszélyes. Mert ahol nincs intézmény, ott nincs fék. Ahol nincs tagság, ott nincs kontroll. Ahol nincs belső vita, ott nincs politika – csak követés.

Minden terméknek van gazdája

A Tisza Párt jogilag párt, politikailag azonban inkább egy digitális politikai termék, amely a pártformát eszközként használja, nem tartalomként. Nem közvetít a társadalom és az állam között, hanem közvetlen kapcsolatot ígér egy vezető, Magyar Péter és a tömeg között. Ez nem modernizáció, hanem leegyszerűsítés.

Egy terméket valaki előállít. Egy márkát valaki megtervez. Egy narratívát valaki irányít. A politikai termék sem kivétel.

A Tisza nem „kinőtt” a társadalomból, hanem előállították. Van gazdája. Van stratégája. Van kommunikációs motorja. Nem spontán politikai közösség, hanem szervezett politikai konstrukció, külföldről irányítva...

Főkép: Magyar Péter, a Tisza digitális politikai termék vezetője