Ha a Tiszán múlik Európa beteg országa leszünk

El a kezekkel a munkahelyektől!

Szerző: Joó István, a HIPA vezérigazgatója - hipa.hu
2026. február 23. 08:02
A Tisza Párt és Kapitány István gondolatmenetei napról napra megerősítik bennem azt az érzést, hogy csak néhány rossz intézkedés választ el mindannyiunkat attól, hogy hazánk a beruházási rekordok helyett a rekordszintű munkanélküliség országa, Európa beteg embere legyen. Ha egy gyárban dolgozik, akkor jobb, ha tudja: a munkahelyét is célba vette a külföldi beruházások ellen hergelő, az ország befektetési környezetét szétverni készülő ellenzéki oldal - írja blogjában Joó István kormánybiztos, a HIPA Nemzeti Befektetési Ügynökség vezérigazgatója.

• A sokat támadott nagyberuházások nélkül nem sikerült volna megteremteni egymillió új munkahelyet és elérni a teljes foglalkoztatottságot.

• A beruházásösztönzési rendszeren keresztül 200 ezer, közvetetten pedig 400 ezer új munkahely jött vagy jön létre.

• Minden egyes forint állami támogatás 4,1 forint bevételt hoz az országnak adók és járulékok formájában, helyben pedig javuló életminőséget és új lehetőségeket teremt.

• Az iparellenes kritikusok mindig a legfontosabbat hagyják ki a képletből: a tisztességes magyar munkavállalót, azt, aki egy prémium német autógyárban dolgozik Debrecenben, egy svájci faipari cégnél Vásárosnaményban, vagy éppen egy indiai globális vállalatnál Mosonszolnokon.

Rengetegszer halljuk az ellenzéktől, hogy felesleges a külföldről érkező beruházások támogatása. Egyes baloldali orgánumok és szakértők egyenesen kidobott közpénzről beszélnek és uszítanak az ipar ellen. A külföldi befektetések támogatásának visszafogásáról, a beruházásösztönzési rendszer gyökeres átalakításáról szóló ellenzéki tervek nagyon rossz jövőt vázolnak fel, egy olyan új világot, amelyben magyar munkahelyek százezrei kerülnek veszélybe.

ALAPTALAN VÁDAK, IPARELLENES HERGELÉS

Ennek a bejegyzésnek egyáltalán nem célja a baloldali elemzők és újságírók meggyőzése arról, hogy milyen haszna és jelentősége van a hazánkban megépülő külföldi tulajdonú gyáraknak. A balliberális elit ugyanis már ítéletet mondott, olyat, amilyet a politikai érdekeik most éppen megkívánnak. Elsősorban azokhoz szólok, akiket a valóság érdekel. A tények ugyanis magukért beszélnek. Ezek a beruházások a magyar vállalatokkal együtt járultak hozzá egymillió új munkahely létrehozásához, a teljes foglalkoztatáshoz és a nemzetgazdaság fejlődéséhez. Ami számunkra siker, az az ellenzéki oldalon kudarc, ezért a kampány hőfokának emelkedésével egyre hevesebben hergelnek az ipar ellen.

Érzik, hogy az utóbbi 16 év gazdaságpolitikája hatalmas eredményeket ért el ezen a területen, itt tehát ütni kell a kormányt. A gyárakra tudatosan és degradálóan csak összeszerelő üzemként hivatkoznak, azt sugallva, hogy ott valamilyen alantas munka zajlik, amelynek alig van értéke, szégyellje tehát magát mindenki, aki gyári munkásként állást vállal. Az egészségügyi és a környezetvédelmi szempontokat természetesen semmi sem írhatja felül, ennek megfelelően az illetékes hatóságoknak minden esetben a legszigorúbban kell eljárni a jövőben is.

A témában zajló politikai hergelés és vádaskodás valójában csak azt mutatja, hogy az ellenzéki sajtó kampányüzemmódba kapcsolt és 3-4 évvel ezelőtti információk téves értelmezésével próbálja befolyásolni a közvéleményt. A csúsztatásoktól és valótlanságoktól hemzsegő cikkek ugyanakkor hihetetlen károkat tudnak okozni a gazdaság és a magyar emberek számára. Na és persze itt a külföldi munkaerő kérdése is: nem számít, hogy a vendégmunkások aránya a 4,7 millió munkavállalóhoz képest elenyésző és folyamatosan csökken, jelenleg csupán 0,74 százalékot tesz ki, könnyebb azt harsogni, hogy a vendégmunkások elveszik a magyarok munkáját.

MUNKANÉLKÜLISÉG HELYETT BIZTOS MEGÉLHETÉS

Egyvalamiben azonban mindig hibáznak a kritikusok: bár baloldaliak, azaz elméletileg szociálisan érzékenyek, az embert mégis mindig kihagyják a képletből. A tisztességes magyar munkavállalót, azt, aki egy prémium német autógyárban dolgozik Debrecenben, egy svájci faipari cégnél Vásárosnaményban, vagy éppen egy indiai globális vállalatnál Mosonszolnokon. A Nemzeti Befektetési Ügynökség vezetőjeként kollégáimmal évek óta folyamatosan járjuk az országot, találkozunk a külföldi irányítású gyárak munkatársaival, és látjuk, hogy milyen értéket jelent nekik a kiszámítható megélhetés, a viszonylag magas bér és a biztos jövőkép. Ugyanezt tapasztaljuk a magyar tulajdonú üzemek esetében is, ahol a kormányzati támogatás segítségével egyre többen képesek bekapcsolódni a hazánkban megtelepülő nagyvállalatok nemzetközi értékláncába, egyre többen pedig exportra is termelnek.

Mi testközelből éljük meg azt a közelharcot is, amelyet világszinten kell megvívni a friss tőkét és fejlett technológiát jelentő beruházásokért. Beruházásokért, amelyeket a magát haladónak és modernnek tartó ellenzék összeszerelő üzemnek nevez, más országok viszont tárt karokkal és nem egy esetben a magyarországinál nagyobb támogatást ígérve várnának, majd végül csalódottak, amikor mi kerülünk ki győztesen a versenyből. Mi a mindent kritizáló hazai szobatudóssal ellentétben büszkék vagyunk a gyárakra, amelyeknek köszönhetően sikerült magasabb technológiai szintre emelni a magyar gazdaságot és létrehozni egymillió új munkahelyet. Ne feledjük: a 2010-es kormányváltás idején, nem is annyira régen, még 12 százalék körül volt a munkanélküliség Magyarországon. Csak néhány rossz lépés kell ahhoz, hogy ez megismétlődjön és ismét százezrek veszítsék el a megélhetésüket.

A teljes cikket ide kattintva olvashatja el.

Podcast