...

A platószónoklat mint műfaj eléggé ismeretlen volt Közép-Európában. Sőt távolabb is, hiszen a platószónoklás nem európai stílusú kommunikáció. Igaz, a Kommunista kiáltvány 178 évvel ezelőtt ezt a modort taszította a kontinensre, de a bolsevizmus lehanyatlásával elenyészett.

Azaz sajnos nem.

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság akkori elnöke 2018-ban, Karl Marx születésének 200. évfordulóján tett nyilatkozatot a filozófusról, amikor részt vett a trieri ünnepségeken.

Az isiászban szenvedő, gyakran rogyadozó alak kijelentette, hogy a filozófus nem felelős a nevében később elkövetett rémtettekért.

Mondta ezt arról a figuráról, aki a kiáltványba belefogalmazta: „A kommunisták nem titkolják nézeteiket és szándékaikat. Nyíltan kijelentik, hogy céljaik csakis minden eddigi társadalmi rend erőszakos megdöntésével érhetők el. Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommunista forradalomtól.”

Vagyis fenyegetett.

A fenyegetés mint hatalomszerző módszer a platószónoklat fontos eleme. A platószónok előszeretettel fenyegeti börtönnel a kormányzat tényezőit. A platószónokot nem érdekli, hogy elzárásra csak igazságszolgáltatási folyamat végén juttatható európai ember, és ilyen rendelkezést csak felkészült, kinevezett ítélőmesterek hozhatnak.

Platóról kurjongató ripacs nem.

A platószónoklat másik stílusjegye a hangerő. A platószónok kezében ugyanis mikrofon van, közelében több hangszóró harsog. Akit megfenyeget – például templomból békés lélekkel kivonuló embert -, az nincs felkészülve ilyen támadásra, nem áll rendelkezésére hangerősítő. Ez a versenyt kizáró helyzet a kommunizmust idézi: akkor volt minden mást kirekesztő sajtó a hatalomgyakorlók birtokában, és az állami rádióban, tévében azt rikácsolhattak, amit akartak.

Így most plató magasáról áradhat a nárcisztikus düh.

Fontos sajátossága a platószónoklatnak a „szabadság”… Azaz a platószónoknak nem kell igazat bömbölnie. Szabadon szárnyalhat nagyotmondásaival, zúgva, bőgve törheti át a gátot – mint Petőfi írta a Tiszáról.

Demokráciába ez is belefér – mondogatták a kilencvenes években az SZDSZ rémisztő manipulációiról az akkori véleményvezérek.

Ilyen messzire még ők sem mentek.

Azaz nagy sajnálatunkra

a demokrácia folyamatos lezüllésének lehetünk a tanúi – elszenvedői.

Balkanizálódás után afrikanizálódás – mondhatnánk, de nem mondhatjuk, mert Afrika már ennél magasabb szintre emelkedett: azaz magasabb szinten van a platószónoknál. Brüsszel elborult vezéralakjainak bőszült hatalomvágya ide sodorta a kontinens demokráciáját.

Európai kultúrával, jelző nélküli demokráciával kell megállítanunk őket.

Címkép: Nárcisz - piaxabay