A mesterterv időzítése
Ungros eliminandos esse – hangzott az egykori Keleti Frank Királyság hadseregének állítólagos jelmondata, amelynek tartalma számos mai propagandista által a mítoszok – bár pozitív mítoszok – közé lökött pozsonyi csata magyarellenes célja volt. Hogy a magyarok kiirtása vagy „csak” kiüldözése volt a ránk törő frank ellenség haditerve, nem elsőrangúan fontos – egyik sem sikerült.
Ám „a Nyugat” elimináló szándéka azóta is többször felrémlett.
A tatár ellen teljesen, az oszmán ellen jelentősen cserbenhagyták királyságunkat a Lajtán túli hatalmak.
Egy itáliai jezsuita, XI. Ince pápa mesterterve kellett ahhoz, hogy hazánk felszabaduljon az oszmánhódítás alól, ám ekkor ránk telepedett a Nyugat.
Rákóczi szabadságküzdelmét legyalulták a térképről, 1849-ben pedig egyenesen Keletről kértek katonai segítséget, hogy a Nyugat nyeregben maradhasson. Az 1919-20-as trianoni kataklizmát egy jogtörténész nemzetgyilkossági kísérletnek minősítette. Majd 1945-ben „a Nyugat” nemcsak a kelet-európaiakat, hanem minket, közép-európaiakat is odalökött a sztálini impérium zsákmányának. 1956-ban pedig még inkább odarögzített minket egészen 1989-90-ig (Silov generális ármádiája csak 1991. június 19-én hagyta el hazánkat).
Az utóbbi két évben újabb elimináló terv látszik körvonalazódni.
Brüsszel talált egy számára kedves udvari politikust, aki kész végrehajtani az egykori Keleti Frank Királyság parancsát.
Kész bebocsátani a migránsinváziót, kész a magyar államkasszából pénzt zúdítani – a kommunista megszállásból örökölten a világgazdaság egyik leginkább eladósodott országából – az ukrán korrupciós aranybudiba. Evégből kész agyonadóztatni a magyar családokat. És mindezek következménye sajnos könnyen kiszámítható.
A veszély hátborzongató.
Az udvari politikus egyfajta szektamámortól elborultakat vont hatása alá, és bőszülten károkozásra készül.
A történelemben a Római Birodalomtól – sőt korábbtól – azonosíthatók nárcisztikus politikusok, akik rengeteget ártottak társadalmuknak.
Ám épp a történelmi tapasztalatok révén: kellő intelligenciával közömbösíthető a fenyegetés.
A mesterterv időzítése azonban finomságot követel.
Nézzük csak, hogyan érzékelteti az időzítés jelentőségét Kossuth Lajos, Széchenyi Istvánra utalva: „Ujjait a' kornak ütőerére tevé, és megértette lüktetéseit. És ezért, egyenesen ezért tartom én őt a legnagyobb magyarnak; mert (bár megcáfolna valaki!) nem ismerek senkit históriánkban, kiről el ne mondhatnók, hogy százados hatásra számított lépései sem korán sem későn érkeztek."
A Bécsben felnőtt, 15 évig a császári hadban katonáskodó magyar politikus Kossuth szerint az időzítése mestere volt:
„Gróf Széchenyit a' kor szükségeinek hatalma alkalmas percben ragadta meg. Ő korának nyelve lőn; ő a nemzet jobbjai gondolatának szavakat adott. És hatásának titka itt fekszik."
Felpörögnek az események.
Három „konzervált” - azaz teljes - hónap: a január, a február és a március áll előttünk a választásokig. Az udvari figura politikai semlegesítésére szolgáló mestertervet szinte napra pontosan kell indítani.
Egy nárcisztikus fordulat visszarántaná hazánkat a múltba.
Neumann János szavai ébreszthetnek bennünk gyakorlatias gondolatokat. A számítógép atyja ugyanis rögzítette:
„A fejlődés ellen nincs gyógymód.”
És ő nem akart receptet adni a követendő magatartáshoz. Csak annyit tett, hogy felsorolta a szükséges emberi kvalitásokat: „rugalmasság, türelem, intelligencia.”
Főkép: parlament.hu
