Magyar Péter képmutatásától kinyílik a bicska a zsebünkben, de a választáson fogjuk megverni őt!

Az ügy előzményeivel ebben az írásunkban is foglalkoztunk.

A magának mindent megengedő Szakonyi újságíró (de talán inkább propagandista) és a magáról mindent lerázó Magyar Péter egyformán reagáltak rá. Előbbi ismét az ATV-ben jelentette ki, hogy „a Fideszben a háborúval kapcsolatban félelemkeltés, a háborús pszichózis működik”, és persze „gyalázatosnak” nevezte a kampányfilmet, majd ezt meg is ismételte. (Értsd: veszélyesnek érzik a saját választási szereplésükre). Lehet persze vitatni a filmet, de hogy ennek kapcsán épp a Magyar Péter nevű figura merészeli leírni, hogy „szégyelld magad, Orbán Viktor!”, az azért mindennek a teteje! Jó érzés embernek nem kérdés, kinek kell(ene) a két politikus közül – folyamatosan – szégyenkeznie.

 

Külön nevetséges, hogy az említett újságíró azt is mondogatja, hogy „Magyar Péter teljesítménye az elmúlt időszakban lenyűgöző (sic!) volt, és ezzel mintát adott Orbán Viktornak (!), aki 2009 óta nem járt ennyit.” Az ember tényleg nem hisz a fülének, hiszen a miniszterelnök szó szerint éjjel-nappal dolgozik, Magyar meg bulizik, hazudik, aztán letagadja, kioktatja a nála fényévnyi magasságokban lévő kormányfőt: „a közélet nem lehet a félelemkeltés és a totális züllés színtere” –

mondja ezt ő, aki nemcsak, hogy eléggé züllött és zavaros életet él, de ami fontosabb, csupa háborúpártival áll össze, hazája érdekeit totálisan figyelmen kívül hagyva. Így nem csupán a serdülő fiai előtt kellene szégyellnie magát, hanem az ország népe előtt is. Két éve látjuk azonban, hogy ennek a moral insanity-nek sem szégyenérzete, sem lelkiismerete, sem felelősségtudata, sem – ami a legfontosabb lenne – a hazához való kötődése nincsen. Ezek az erkölcsi kategóriák nála egyszerűen nem léteznek.

 

Megszállott háborúpártiakkal (Friedrich Merz, Donald Tusk) tárgyal és köt paktumokat külföldön, gyanús, potenciálisan törvényellenes cselekedeteket követ el, állítólag még másokat is rábeszél – nyilván parancsra – arra, hogy a magyarok ne kapják meg a szükséges útvonalon a kőolajat. De van képe közben honfitársainak a csillagokat is leígérni az égről! Aztán hazatérve ő (!) jelenti be a miniszterelnök-jelölti megválasztását egy olyan, ténylegesen a sötét kommunizmust idéző szavazás után, ahol a résztvevőktől még a telefonjukat is elvették, nyilvánvalóan megfélemlítve őket! Ez önmagában is visszataszító.

 

De még inkább az, hogy „elfogadja a megtiszteltetést” (saját magától!), mint mondja. A leginkább gusztustalan az eskü: „Isten engem úgy segéljen!” A hallgató/néző meg kapkod a levegő után ettől az álszentségtől, hiszen folyamatosan elköveti a bűnöket azon értékek ellen, amelyeket egy keresztény ember fontosaknak tart. Pláne, ha még azt a képet is látjuk, hogy karkötőnek szánt kereszttel fotóztatja magát, a fotózást tiltó templomban meg egy imaszámolyon térdel, miközben fotósok hada nyüzsög körülötte – ez éppen az evangéliumokban leírt farizeusi magatartás (Mt 23, 5–7).

Arról nem is beszélve, hogy a „szeretetország” hirdetése mellett a hívei Orbán Viktor és családja, illetve a fideszesek börtönbe juttatását, sőt egyesek halálát, kivégzését kiabálják folyamatosan. Persze lehet, hogy ezen sem kellene csodálkozni, amikor a masszívan háborút hirdető német kancellárt, a ficsúr egyik támogatóját a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnökének most éppen harmadszor választották meg – igaz, hogy ellenjelölt híján…

 

A békéscsabai DPK-gyűlés hatalmas sikere után Magyar Péter hozta szokásos formáját. The Man szerint kormányváltó hangulat van, a II. kerületi kampánynyitóján ugyanis megint marhaságokat mondott követőinek, persze behízelgő módon: „mindenhol ott leszünk, és győzni fogunk”; „ezt az országot csak ti tudjátok felszabadítani”. Ja, legfeljbb önmaguktól...

 

Az ATV friss adásában, aznap este három olyan kijelentést hallottam, amelyekre fel szeretném hívni mások figyelmét is. Nem tudom, ki ismeri a Czutor Zoltán nevű dalszerzőt, de a következő mondatok tőle származnak: 1.”Orbán Viktor bármire (ezt kétszer is hangsúlyozta) képes, hogy megtartsa hatalmát”. 2. „látjuk, hogy az alkalmasság egy állami pozíció betöltésénél a legkevésbé fontos a Fidesznél”.  Ezt Lázár Jánosról mondta. 3. „ez nem nemzeti szintű kormány, hanem csoportszinten működik”. És e véleményét egy szociálpszichológus is osztotta. A többi résztvevőről, az igen „hozzáértő” orvosról már ne is essék szó…

 

Mi pedig kikérjük magunknak az efféle jellemzéseket! Meg azt is, hogy a mindig mindenben nyilatkozgató Bod Péter Ákos (ki nem unja még?) összekeveri a gazdasági minisztert az agrárminiszterrel (akit egyébként mezőgazdaságinak titulál), amikor közli, hogy „nem döntheti el, hogy hány bank legyen.” Olyan szép lenne, ha nem térne vissza ez a sok, a közgazdász professzorhoz hasonlóan már leszerepelt, valamikor hazafinak vélt megmondóember! Több tudós emberre is vonatkozik ez, az értelmiségi körökben egyre gyakrabban megfogalmazott óhaj, továbbá a régi kommunista újságírókra, kutatókra és politikusokra is.  Örülünk viszont az egyre több, a nemzeti oldalon megjelenő fiatalnak!