A kő marad (Fiktív párbeszéd a Békemenet kapcsán)

A szokásostól eltérő, érdekes írás olvasható az MKDSZ honlapján Surján László volt népjóléti miniszter tollából. Irodalmi műfaját tekintve egy fiktív párbeszéd, amely egy elképzelt kormánypárti és ellenzéki szavazó között zajlik, az „árokbetemetés” igényével. A szerző engedélyével teljes terjedelemben közöljük:

– Ott voltál? Te is üvöltöztél, amikor a Vezér megjelent?

– Otthon voltam, a tv-t néztem. Így is felemelő volt. Erőt és derűt sugárzott a tömeg.

– Szerintem Orbán érzi, hogy gyengül, ezért rendelte maga mellé két miniszterét is.

– Többről van szó. Az üzenet értelme: hogy ha megölnétek is, van folytatás. Ez nem egyszemélyes műsor.

– Gondolod, hogy ez valós veszély? Nem puszta riogatás?

– Arra gondolsz, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap? Attól tartok, hogy ellenfeleinknek semmi sem drága.

– Nem nézem ki Magyar Péterből, hogy meg tudna szervezni egy merényletet.

– Nem ő a valódi ellenfél. A polarizált világban a magukat progresszívnek hirdetők körme alatt Magyarország jelenlegi vezetése tüske, fájdalmas tüske, aminek akár az ő sorsukat is befolyásoló kisugárzása lehet. Bármi áron pusztulnia kell tehát. A békemenet, amelyben minden korosztály képviselve volt, megmutatta, hogy minket nem lehet sem megzsarolni, sem megfélemlíteni. Fontos volt, hogy a miniszterelnök emlékeztetett: akik miket leigáztak, már mind letűntek, elenyésztek. Mi viszont itt vagyunk. És maradunk. „A víz szalad, a kő marad, / a kő marad.”