Két jövő vagy két generáció csapott össze március 15-én? Nem mindegy...
Szerző: Békés János
2026. március 17. 10:38
Ahogy az lenni szokott, sorra jönnek ki a „tudós” elemzések a tegnapi beszédekről és végső soron a választás tétjéről, esélyeiről. Mi a beszédek és a választás generációs szempontjait vizsgáljuk.

Több baloldali politikai elemző elmondta, hogy Orbán Viktor mekkora kockázatot vállalt azzal, hogy „bemondta” a 3 millió szavazatot, ami szerinte szükséges a választás megnyeréséhez. Nos, a Fidesz-KDNP listája 2022-ben 3.060.706 szavazatot kapott, 2018-ban 2.824.551-et… A kérdés tehát az, hogy a Tisza Párt, illetve a Mi Hazánk a hagyományosan közel 3 millió szavazóból mennyit tudott a maga oldalára állítani…ez legkésőbb április 12-én ki fog derülni. Addig viszont „munka van”…
Fodor Gábor liberális politikus, volt miniszter az Indexen megjelent cikkében EU-s perspektívából vizsgálta beszédeket. Nem túl meglepő módon arra a következtetésre jutott, hogy Magyar Péter több kompromisszumot kötne Brüsszellel, ami szerinte természetesen jó dolog. Megidézte az 1867-es Kiegyezés szellemét, március 15-én.
Ez a narratíva véleményem szerint ott hibázik, hogy a magyar jobboldal sem Európa-ellenes, hanem egy másfajta Európáért harcol (jelenleg kisebbségben). Egy hazafias (patrióta), zsidó-keresztény kulturális gyökereit megtartó, gazdaságilag prosperáló Európáért.
Eközben számos kompromisszumot köt olyan területeken, amelyek az úgynevezett „közös politikák” alá tartoznak. Nem köt azonban kompromisszumot olyan sarkalatos kérdésekben, amelyek bőven túlnyúlnak a szerződéses kereteken, nemzetközi megállapodásokon (migráció, háború, gender, energiapolitika, stb.) Ilyen értelemben a magyar és a nemzetközi jobboldal Európa-pártibb, mint a lopakodó jogkiterjesztés simlis, bürokratikus eszközeivel élő balliberális erőtér…
A magam részéről – a fentieket is figyelembe véve – a választás legnagyobb kérdésének azt látom, hogy eljött-e tényleg az a generációs váltópont, amit az Orbán-kormány bukását óhajtók folyamatosan szajkóznak.
A tapasztalatok nem azt mutatják, hogy a jobboldalon egyáltalán ne lennének fiatalok, az viszont tény, hogy a „biztos választás” ígérete, a tapasztalat és a kiegyensúlyozottság hangsúlyozása nem tipikusan a fiatalokhoz szóló üzenetek. Ezek inkább a középkorúak és az idősebbek számára fontos értékek.
Mit kínál, vagy legalábbis mit kommunikál ezzel szemben Magyar Péter? Nos, egy biztos: semmi eredetit. Már-már arcpirító módon másolja Orbán Viktor és a „korai” Fidesz minden szlogenét, minden gesztusát, üzenetét. A jobboldalnak van Békemenete, ő „csinál” Nemzeti menetet. Ha itt Nemezti konzultáció, ott Nemzet hangja. Ha Orbán Viktor szerint „Mindenki hozzon magával még egy embert”, akkor Magyar Péter szerint vigyen egyenesen ötöt. Copy-paste, „utánzós majom”, ahogy szokták mondani. Magyar Péter tulajdonképpen a „korai” Fidesz működését, ezt a generációs élményt árulja a mai fiatalok számára, a joboldali pártok által azóta összegyűjtött értékes kormányzati tapasztalat nélkül. Egy kicsit is eredeti és értelmesebb ember ezt nem veszi meg, gondolhatnánk, de a fiatalok szükségtelen és káros megbélyegzése helyett inkább folytassuk tovább az okok vizsgálatát.
Amit Magyar Péter számukra kínál: fiatalos lendületet, sokszor kifejezetten giccses gesztusokat, humoros(nak szánt) mémeket – és persze azt az üzenetet, hogy Európa mint valami „kedves nagytestvér” a keblére ölel minket és vigyáz ránk.
Ezek inkább a fiataloknak szóló üzenetek, ahogy ők látják a világot. Naivan, nem igazán értve még a háttérben működő cinikus gazdasági-politikai lobbisták működését.
És ezen a ponton van egy fontos csavar a történetben, amit nem győzünk eléggé hangsúlyozni: Magyar Péter már NEM fiatal. A jól belőtt séró, a slim fit szerkó, az erőltetett bulikirályság mind ezt sugallják ugyan, de nem, nem és nem. Ő egy közel 45 éves, 3 gyerekes apa, elvált férj, aki nem tudta vagy nem akarta felvállalni az ezzel járó kihívásokat. Inkább elmenekült, és most erőnek erejével próbálja bizonyítani, hogy ő márpedig mindenkinél jobb (The Man), nagykanállal habzsolni a – szerinte – kihagyott éveket, hazudni magának és másoknak egy alternatív életet. Csakhogy a géneket és a lélek mélyrétegeit nem lehet becsapni: ő közel 45 éves, gyerekei vannak, eddig semmivel sem bizonyította, hogy bármelyik nővel jobban bánna, mint a volt feleségével…
Ez az, amit a naiv fiatalok sajnos nem mindig látnak, nem azért, mert ostobák lennének, hanem épp azért, mert fiatalok.
A választás egyik legnagyobb kérdése az lesz, hogy sikerül-e közülük is minél többeknek felnyitni a szemét arra, hogy „ezzel a csávóval valami nem stimmel”. A másik, hasonlóan fontos kérdés, hogy a középkorú, idősebb generációban vajon mennyire elterjedt az a mintázat, amit Magyar Péter képvisel, sőt megtestesít? Olyan választásszociológiai kérdés ez, amely a magyar társadalom lelkiállapotával is szorosan összefügg, mintegy annak tükreként is felfogható.
Április 12. után okosabbak leszünk, addig „munka van”...
Utoljára frissítve: 2026. március 17. 11:06






