"Demokráciapajzzsal" védenék az EU szélsőséges véleménydiktatúráját

„Demokráciapajzs” elnevezéssel véleményterrort akar bevezetni az Európai Unió. Bánó Attila Európa-érmes publicistát kérdezte a Gondola.

− Szerkesztő úr, a Szuverenitásvédelmi Hivatal hétfői közleménye szerint az Európai Bizottság „demokráciapajzs” néven olyan, politikai és médiaszereplőkből álló befolyásgyakorló hálózat kapna euró milliárdokat és új cenzúrázási jogköröket, amelynek működése átláthatatlan, társadalmi legitimációja pedig hiányzik, mert egy politikai érdekkört szolgál.” Mi magyarok már találkoztunk olyan kifejezéssel, hogy szocialista demokrácia. Ezt is pajzs védte, és aki át akarta törni a pajzsot, annak háza előtt másnap hajnalban megállt egy fekete autó, benne bőrkabátosokkal. Mennyire megalapozottan félünk attól, hogy ez a gyakorlat visszatér?

− Amikor valamilyen

jelző társul a demokráciához. akkor az már a demokrácia végét jelenti.

Ilyen volt a népi, vagy szocialista demokrácia, amelynek semmi köze nem volt a népfelségen alapuló demokráciához. A szavakban nagyra tartott nép ugyanis csak az egyetlen, hivatalosan létező, a nép nevében uralkodó párt jelöltjeire szavazhatott. Idősebb polgártársaink jól ismerték ezt a fajta demokráciát, és emlékeznek a 90 százalék feletti eredményekre, amelyekkel a riválisok nélkül induló jelöltek büszkélkedhettek a választókörzetekben.
Az egypárti diktatúra évtizedeiben rendszerellenes izgatásnak minősült, ha valaki megkérdőjelezte a szocialista állam e hatalomtechnikai gyakorlatát. Könnyen börtönbe kerülhetett, az is, aki nyilvános helyen elismerően szólt a többpártrendszer előnyeiről. A rendőrállam gondosan ügyelt arra, hogy

a vélemények megfeleljenek a központilag megszabott ideológiai iránynak.

− A 2025. november 12-én tartott európai parlamenti vitán egy szélsőséges magyarországi párt képviselője – aki maga is részt vett a javaslatcsomag előkészítésében – elmondta: „a közvélemény befolyásolása […] nemcsak külső szereplőktől érkezik, hanem a tagállamokon belülről is. […] Ezért a pajzsnak a belső információs manipulációval szemben is fel kell lépnie”. Pár évtizede egy szélsőliberális párt azt harsogta, a hír szent, a vélemény szabad. Lehet, hogy vissza kell sírnunk a liberális médiadiktatúrát?

− A Tisza Párt „demokráciapajzzsal” kapcsolatos minősíthetetlen brüsszeli ténykedésére nem szeretnék kitérni, inkább a program „demokráciavédő” célkitűzéséhez lenne egy-két gondolatom. Az Európai Bizottság szóban forgó tervezete tartalmazza, hogy Európa demokratikus rendszereit és intézményeit folyamatos támadás éri. Nos, ezzel azért nem tudok egyetérteni, mert egyrészt az említett rendszerek és intézmények nem demokratikusak, másrészt

éppen az Európai Bizottságtól és az intézményrendszertől kellene megvédeni az uniót.

A tervezet azt mondja, hogy Európa-szerte kezelni fogja a választásokra veszélyt jelentő új fenyegetéseket. Nézetem szerint éppen a bizottság fenyegeti az uniós polgárokat azzal, hogy őket rendszeresen megkerülve hoz, rájuk nézve egyre kártékonyabb döntéseket. Miután Európát e téren is a szakadék szélére sodorták, teljesen hiteltelen az a törekvés, mely szerint be kívánják vonni a polgárokat a politikai döntéshozatalba.

Bánó Attila - családi archívum

Tovább olvasva a szöveget kibújik a szög a zsákból, mert ez következik: „Még inkább együtt fogunk működni azokkal a civil társadalmi szervezetekkel, amelyek megfelelő szakértelemmel rendelkeznek, és fontos szerepet játszanak bizonyos társadalmi ügyek és az emberi jogok védelmezésében”. Erre mondhatjuk: Nesze neked, európai demokrácia!” Tipikus kommunista séma:

a dolgozó nép a kommunista élcsapaton (lásd: szakértő civilek) keresztül gyakorolja a demokráciát.

A tervezet e kitételével viszont egyetértünk: „A demokráciát nem vehetjük magától értetődőnek – folyamatosan küzdenünk kell érte.” Bizony! Ezért van igaza a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak, amikor rámutat, hogy a javaslatcsomag példátlan mértékben avatkozna be a tagállamok belső politikai folyamataiba, és jelentős forrásokat biztosítana az átláthatatlanul működő politikai és médiaszereplőknek. A „demokráciapajzs” egy központosított rendszer kiépítésével képessé tenné az uniós szerveket a digitális nyilvánosság ellenőrzésére. Magyarán hatékonyabbá válna a ma is létező

uniós véleménydiktatúra.

− A bizottság 2027-re központosított „véleményfelügyeleti rendszert” építene ki. A mechanizmus lényegében Brüsszel kezébe adná a digitális nyilvánosság feletti ellenőrzést – írták, hozzátéve: Brüsszel döntené el azt, hogy a választók mely politikai üzenetekkel találkozhatnak és melyekkel nem. Ez a kifejezés, hogy „véleményfelügyeleti rendszer” már-már az orwelli újbeszél nyelvet idézi. Orwell azt mondta, hogy az 1984 című regénye paródiának hat, de megtörténhet valami hasonló. Elborzadva tapasztaljuk, hogy már túl vagyunk azon az abszurdításon. Orwell a halálos ágyán azt üzente: „Ne hagyjátok.” Miért érezzük, hogy már késő?

Orwell - wikipedia

− Bízom benne, hogy még nem késő. Az Európai Bizottság „demokráciapajzsával” az a legfőbb gond, hogy az unióban – egy-két ritka kivételtől eltekintve – teljesen

eltorzult, illetve megszűnt a polgári demokrácia egykor példaértékűnek tűnő rendszere.

Az idő kerekét nem forgathatjuk vissza, de nem is ülhetünk ölbe tett kézzel. Az uniót ma kinevezett bürokraták és néhány erős ország vezető politikusának globalista klikkje irányítja. Ezeket az embereket annyira megszédítette a hatalom, hogy magasról tesznek a demokráciára, a választópolgárok véleményére. Már a látszatra sem adnak, amikor szűk körben kiagyalt, gazdaságilag és politikailag nyilvánvalóan káros döntéseket kényszerítenek a tagországokra.
Lehetne persze azzal érvelni, hogy az Európai Parlament szolgálhat még egyfajta szűrőként, csakhogy a tagországok többségében a „nem létező” globalista háttérhatalom által megvásárolt politikusok ülnek a bársonyszékekben. Ezért van nehéz dolga a Patrióták Európáért pártcsaládnak. Ebben a barátságtalan közegben kell küzdeniük azoknak, akik komolyan veszik a nemzeti érdekek szolgálatát, a valódi népfelség elvének tiszteletben tartását.
Udo Ulfkotte, a 2017-ben, idő előtt elhunyt, bátor német újságíró és politológus, annak idején minőséginek tartott nyugati médiumok hírszerkesztési módszereit tanulmányozta.

 

youtube

Megvásárolt újságírók című sikeres könyvében, már 2014-ben feltette a kérdést: vajon milyen drogokat fogyaszthatnak a szerkesztőségekben? Szerinte ugyanis

a sajtó már elveszítette kapcsolatát a valósággal,

és vezető újságírók annak az elitnek a közelségét keresték, amely sok millió ember szenvedéséért felelős. Ulfkotte még nem beszélt „demokráciapajzsról”, de rámutatott, hogy miközben az EU csak folyamatos pénznyomtatással tudja elodázni az államcsődöket, aközben a megvásárolt, vezető médiumok, a pénzügyi elittel karöltve, csődbejutott „válságállamok” felvételét követelik az unióba.
Magyarországon sokszínű és szabad a sajtó. Ezerszer elmondtuk, hogy a brüsszeli vezetés a végromlás felé lökdösi az uniót. Európa nyakába zúdítottak és zúdítanak sok millió, beilleszkedésre képtelen illegális migránst. Elvágtuk magunkat az olcsó orosz energiahordozóktól, a gazdaságára káros, önveszélyes szankciós politikát folytatunk, az európai polgárságot pedig tovább szegényítjük az ukrajnai háború folytatására fordított euró százmilliárdokkal, holott a konfliktushoz az EU-nak semmi köze.
Ulfkotte feltette a kérdést, hogy milyen drogokat fogyaszthatnak a szerkesztőségekben? Ma már indokoltabb lenne az iránt érdeklődni: vajon

milyen drogokat fogyasztanak a brüsszeli döntéshozók?

Bármivel is kábítják magukat, úgy viselkednek, mint akik jól végzik a dolgukat, mint akiknek a háború nem probléma. A jelek szerint rendjén valónak tartják, hogy évek óta minden nap százak, olykor ezrek halnak, nyomorodnak meg az ukrajnai háborúban, miközben ők jómódban és nyugalomban élnek. Akárcsak a nácizmus haszonélvezői, akik az utolsó percig eltökéltek voltak. Egészen addig, amíg teljesen tönkretették Európát. Állítsuk meg őket, amíg lehet!