Békemenet és "békamenet"

Politikai értelemben persze korántsem mindegy, hogy mennyien hajlandóak részt venni egy politikai közösség által szervezett felvonuláson/ünnepségen, mekkora egy párt mozgósító képessége, mi a helyzet a kamuprofilok és a valódi szavazók arányával, stb. Ezek a „részletkérdések” dönthetnek el egy választást. Ha azonban egy kicsit messzebbre tekintünk, akkor a politikusok és támogatóik által képviselt múlt-, jelen- és jövőképet is szemügyre kell vennünk: a történelmi horizontot.

Orbán Viktor miniszterelnök világos történelmi horizontot vázolt fel bő fél órás beszédében: 1956 hősei a magyarok szabadságáért, az önrendelkezésért küzdöttek egy már-már elviselhetetlenné vált politikai légkörben. Az ő – és a régebbi magyarok – örököseiként nekünk is a saját identitásunkat, cselekvési szabadságunkat kell elsősorban megvédenünk, amit most leginkább a „brüsszeli kígyófészek” felől próbálnak korlátozni. Mi nem akarjuk senkinek megmondani, hogyan éljenek, ők viszont a régi birodalmi reflexeknek, saját gazdasági érdekeiknek hódolva természetellenes életformákat, sőt háborút próbálnak ránk erőltetni.

Sajnos sok honfitársunkat is sikerült megtéveszteni, akik tőlük várják a jobb életet, valójában azonban a brüsszeli megszorítás lenne a jutalmuk (mint nekünk a büntetésünk): adóemelés, nyugdíjcsökkentés, háborús fenyegetettség. Őket személyesen kell meggyőznünk (ideértve a „gépre kötött” fiatalokat is), a vezetőik azonban pontosan tudják, hogy miben vesznek részt (a hazát árusítják ki), velük nincs kompromisszum. Ez egy világos érvrendszer, egy nemzetközi tágasságú horizont – amit a miniszterelnöknél egyébként kevesen ismernek jobban „belülről”. Ezzel lehet vitatkozni (pl. „Brüsszel nem is olyan rossz”, stb.), de az pontosan tudható, hogy mit várhatunk egy 6. Orbán-kormánytól, hogyan viszonyuljunk hozzá.

Magyar Péter beszédét ezzel szemben „békaperspektívának” éreztem, hiába beszélt 1 óra 20 percet a szakadó esőben (ami miatt a saját hívei is nagy számban elszállingóztak). Felsorolt minden ellenzéki közhelyet az elmúlt évekből, sokszor önmagának is ellentmondva. Érvelése nem volt koherens, nem rendeződött logikus egésszé, inkább csak a kormánnyal szembeni „rossz közérzetet” táplálta (ez mondjuk elég gyakori stratégia ellenzéki oldalon).

Természetesen a saját politikai közösségét állította be a forradalom eszmei és erkölcsi örökösének (ő és az erkölcs, hát jó...), Orbán Viktort pedig a pártállam örökösének. Ennek némileg ellentmond, hogy épp egy demokratikus választásra készülünk, ő pedig tízezrek előtt mondhat háborítatlanul beszédet. Majd a saját vidéki útjairól beszélt a budai úrigyerek rácsodálkozásával, ahol még az ellenzéki hírportálok szerint is erős a kormánypártok beágyazottsága. A média „megtisztításáról” beszél, miközben ő az, aki minden médiumot bezárással fenyeget (vagy éppen az újságírókat lökdösik), ha nem azt írják, amit ő elvárna. És ami a legfontosabb:

nemzeti szabadságról beszél, miközben nyíltan lemondana „egy kis szuverenitásról” (értsd: az egészről) Brüsszel kegyeiért

– Európai Ügyészség, EU és NATO tagságunk, sőt a határvédelem megerősítése (ki is építette a déli kerítést, szembemenve az egész unióval?), adócsökkentés és nyugdíjemelés – jajj, hagyjuk már, hiszen mindenki tudja, hogy a választásokig ezt kell mondani, de „utána bármit lehet”.

Ő valószínűleg kormányon is ezt a fajta csapongást és manipulációt mutatná be (itt valószínűleg sokunknak felrémlik Gyurcsány Ferenc neve), nagy lózungokat egy alapvetően üres kobakban, amit – ahogy a fentiekből is látszik – Brüsszelből töltenének meg tartalommal.

Bár támogatóinak lehetnek valódi sérelmei a kormánnyal szemben, természetesen vannak hibák és nehézségek ezen az oldalon is – mégis tökéletes „békaperspektíva” ettől az embertől túl sokat várni.

Nem hiába kellett a saját propagandamédiájának már-már a Rákosi-érát idéző szóvirágokkal (ő volt a „fény az éjszakában”) erősíteni gyenge szónoki teljesítményét. És ezzel meg is válaszoltuk a kérdést („kibújt a szög a zsákból”), hogy 1956 kapcsán ki milyen politikai hagyományt képvisel.

Főképen: Békának öltözött személy fehér zászlóval, és egy idősebb férfi No War feliratú táblával az október 23-i Békemeneten. Fotó: GK