Az egykori Kreml jobban vigyázott a becsület látszatára, mint a mai EU-vezetőség

„Európa szovjetizálódása". Ez lepte meg legjobban Gorbacsovot a vasfüggöny leomlása után - idézte föl Rob Schneider amerikai komikus a Fidesz kongrensszusának küldött videóüzenetében. Kövesdi Károly Európa-érmes publicistát kérdezte a Gondola.

- Szerkesztő úr, föltehetőleg Gorbacsovval egy időben lepődött meg a szovjetizálódáson Vlagyimir Bukovszkij orosz neurofiziológus. A szovjet börtönöket megjárt másként gondolkódó számos ijesztő hasonlóságot fedezett föl a Szovjetunió és az Európai Unió között. Például azt, hogy míg az SZU katonai erőszakkal törte le a demokráciát, az EU szankciókkal és fenyegetésekkel gyakorol diktatúrát. Félmilliárd ember gyávasága kell-e ahhoz, hogy ezt két tucatnyi, senki által meg nem választott figura megtehesse velünk, vagy más. rejtettebb erő van a rendszerben?

Minden birodalom építésének, fenntartásának (és törvényszerűen bekövetkező hanyatlásának) megvan a belső logikája. Az USA az északi és déli államok háborújából forrott ki birodalommá, ahol Észak maga alá gyűrte Délt. A szovjet birodalom is belső feszültségből vált Szovjetunióvá, szintén

külföldről importált „forradalom” révén.

Ebben az esetben is a nyers erőszak volt a kovász. Az EU esetében más modellt vettek elő, hiszen a huszonegyedik században a demokráciák, a világ kulturális bölcsőjének a földrészén, ráadásul két nagy világháború után, nem lehetett erőszakkal tető alá hozni egy sokszínűsége ellenére egységes birodalmat. Fondorlatosabb módszer kellett a „szovjetizáláshoz”, s talán

ez volt a gyenge vezetők korrumpálása.

Mivel ennyi nemzetet nem lehet közös mederbe terelni, csak ideológiába csomagolt, hazugságokkal megspékelt nádpálcával, ez tűnt járható útnak a birodalomépítéshez. S ehhez jött még az amerikai mélyállam által kitalált háború, amit kihasználva egy közös európai „békecsinálói” svindlibe csomagolt (valójában a fegyvergyártók határtalan étvágyát tápláló) ideológiával próbálnak eladni a korrumpált, Európa nemzeteinek érdekeit eláruló vezetők. Itt tartunk jelenleg, kérdés, mire fut ki a történet, hiszen

megjelentek a repedések, amelyek előrevetítik a széthullás vízióját is.

A közel félmilliárd ember bátorságát talán dőreség számonkérni, a nyugat-európai, jólétbe belehülyült, agymosott és agyoncenzúrázott polgár megvárja, amíg a biztonságot jelentő szőnyeg utolsó darabját is kihúzzák a lába alól. A szerkesztő úr által említett rejtett erőt többé-kevésbé ismerjük, gyűjtő szóval háttérhatalomnak nevezzük. Az mozgatja a szálakat.

- Mindkét monstrumban a legalsó szinttől a legfelsőig zajlott a rendszerbe beletervezett korrupció – rögzítette a már hét esztendeje halott Bukovszkij. Pedig az ő életében még nem történt meg az sms-ben kötött milliárdos Covid-ügylet. Mi alapján ismerhette föl ezt a végzetes veszélyt az orosz értelmiségi?

Nyilván figyelte a folyamatot és a jelzéseket. Az orosz diktatúrát belülről és keserves tapasztalatok útján jól ismerte, nem volt nehéz számára az összehasonlítás.

Az EU-s korrupció nem más, mint a kötőanyag.

Az a habarcs, amely összetartja ezt a tolvaj bandát, vagy a gyávaságra, vagy a személyes érdekre építve tesz cinkossá mindenkit. Ám ahogy kezdenek kiderülni a nagy svindlik, úgy hull le a lepel a romlott figurákról, akiknek – magamat ismételve – börtönben lenne a helyük. A Mercosur-féle szerződésről például nagyon sokat hallunk, főleg az ellenzők érvei ismertek, de

még egyetlen komoly tanulmányt sem láttam, amely kimondaná, miért és kinek az érdeke ez az őrültség.

Nem érdekes? És már kopogtat az ajtón az újabb brüsszeli ötlet: hogyan kéne lazítani a génmanipulációt tiltó szigorú európai normákon. Ismét jön a kérdés: nem érdekes?

bukovhttps://www.youtube.com/watch?v=kUAFM1MRmjc

- Ahogyan a szovjet rendszerben is benne voltak a megsemmisülés csírái, így az Európai Unióban is jelen vannak ezek, és a szétesés hatalmas pusztítást fog okozni – jövendölte Bukovszkij. Mi magyarok mit tehetünk, hogy a ránk omló romok minél kevesebb kárt okozzanak?

Ahogy miniszterelnök úr fogalmazott: akkor tudjuk elkerülni a katasztrófát, ha tisztában vagyunk vele, hogyan tudtak belerángatni bennünket az előző két nagy háborúba. Akkor van esélyünk elkerülni az esetleges következőt. A földrajzi helyzetünk nem túl kecsegtető, nagyok gyűrűjében élünk, de az elmúlt másfél évtized kormányzati törekvései (nyitottak lenni minden felé, és

elkerülni az ordas ideológiák hazugságát, csapdáit,

gazdasági téren összekötni egymást – lásd Szerbiát) reménnyel tölthetnek el bennünket. Ráadásul a magyar nemzet sok ütést kapott, és megedződött. A keserves tapasztalatok talán érnek annyit, hogy a magyar választópolgár áprilisban nem bízza a sorsát egy exhibicionista kalandorra, akinek semmi sem számít, legkevésbé a nemzet. Ennek kapcsán érdekes tapasztalat (ezt felvidéki emberként is állítom), hogy a magyar miniszterelnök jól kezeli azt a buktatót is, amiket a szlovák progresszívek készítettek elő a magyar nemzetvesztőkkel karöltve, a brüsszeliták heves bólogatása mellett. A Beneš-dekrétumok csapdájára gondolok, amelyet azért húztak elő (dehogy akartak ők igazságot a felvidéki magyaroknak!), mert tudták, hogy Robert Fico ingatag kormánya besétál a csapdába, és rosszul fog reagálni. A dekrétumok tagadásának büntethetőségét törvénybe iktatni meggondolatlan lépés volt, s a progresszívek terve részben bejött:

feszültséget akarnak kelteni Magyarország és Szlovákia között.

Erre csak azért tértem ki, mert életbevágóan fontos, hogy Közép-Európa kis nemzetei összefogjanak a háborús uszítás és Európa tönkre tételével szemben. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy összeugrasszanak bennünket, mert annak keserves következményei lennének. Szép a bibliai történet Dávidról, de ha több Dávid áll össze, akkor lesz esély ebből az őrültségből kimaradni. A Góliátot ezúttal döntse porba valaki más.