Amikor egy apró szikra világokat gyújt lángra: így kezdődnek a háborúk
Szerző: Békés János
2025. december 3. 11:05
A történelem számos nagy háborúja nem úgy indult, mint egy előre eltervezett, óriási összeütközés. Gyakran éppen az ellenkezője igaz: egy apró esemény, félreértés vagy incidens indította el azt a láncreakciót, amely végül kontinenseket rombolt szét.
Ma nagyon gyakran elhangzik a hazai baloldali politikusok részéről, hogy a Fidesz-KDNP csak "riogat" a háborús veszéllyel a saját hatalmának megőrzése érdekében. Igazán megbeszélhetnék ezt a saját nemzetközi elvtársaikkal, akik viszont már a harmadik világháborúra készülnek Oroszország ellen – mármintfőleg retorikájukban, hiszen az ehhez minimálisan szükséges haderő még nem áll mögöttük. De mi is az igazság ebben a kérdésben?
Az őszinte válasz, hogy ezt valószínűleg senki nem tudja biztosan, mindenesetre a háttérben ma is ott feszültek azok a nagyhatalmi versengések és mélyen gyökerező konfliktusok, amelyek kapcsán egyetlen szikra is képes lángra lobbantani a már amúgy is száraz, puskaporos terepet.
Az I. világháborút egy pisztolylövés indította el, amely pillanatok alatt berántotta a kontinenseket:
1914. június 28-án Szarajevóban Gavrilo Princip szerb nacionalista meggyilkolta Ferenc Ferdinánd osztrák–magyar trónörököst. A merénylet önmagában nem volt példátlan a kor európai politikájában — korábban is követtek el politikusok elleni támadásokat anélkül, hogy világméretű konfliktus követte volna őket. A döntő különbség a háttérben zajlott: a nagyhatalmak közötti fegyverkezési verseny, a merev szövetségi rendszerek, a Balkán robbanásveszélyes helyzete ("puskaporos hordó"), valamint a nacionalizmus erősödése mint kedveztek a negatív végkifejletnek. A merénylet csak az első dominó volt. Egy hónap alatt ultimátumok, mozgósítások és hadüzenetek láncolata vezetett ahhoz, hogy az egész világ lángba borult. A szikra kicsi volt, a tűzvész óriási.
A II. világháború nagyon különböző módon, egy megrendezett incidenssel indult, amely oda vezetett, ahová akkor már rég tartott a világ:
1939. augusztus 31-én a nácik megrendezték a gleiwitzi rádióállomás elleni támadást, hogy ürügyet adjanak Lengyelország megtámadására. A határincidens maga katonailag jelentéktelen volt, mégis jókora szerepe lett a világ történelemének alakításában. A valódi okok a háttérben rejtőztek: a versailles-i békerendszer igazságtalanságai, a német revanspolitika, a nagyhatalmak engedékenysége és a terjeszkedési törekvések. Így vált egy marginális esemény Európa és a világ összeomlásának kiindulópontjává.
A hidegháború éveiben is számtalan kisebb-nagyobb határincidens történt világszerte, kezdve a koreai háborúval a 38. szélességi körön,
mely hároméves poklot és 3 millió halottat eredményezett. Innentől már nemcsak két állam, hanem közvetve a világ két nagy pólusa is részt vett a konfliktusban: az USA és a Szovjetunió. Mutatis mutandis,
ma az USA mellett Kína és Oroszország a katonailag legnagyobb játékosok, Európa pedig lassan a partvonalon sincs.
Mindenesetre a koreai tűzvész is nagyon gyorsan globális jelentőségűvé vált: az ENSZ-csapatok beavatkozása, kínai katonák tömeges megjelenése és évekig tartó – területileg kevésbé jeléentős – frontmozgások formálták az eseményeket.
A vietnámi háború egy rádiózott segélykéréssel indult, amelyből több mint egy évtizedes konfliktus lett.
1964-ben a Tonkin-öbölben két amerikai romboló állítólagos megtámadása szolgált az USA számára ürügyként a nagyszabású katonai beavatkozáshoz. A második támadás valószínűleg meg sem történt — mégis elfogadták a Tonkin-határozatot, amely teljes mozgásteret adott az amerikai elnöknek. A helyi incidensből így lett több mint egy évtizedes háború, milliók halála, a hidegháború egyik legmeghatározóbb konfliktusa.
A legújabb kori történelem tehát egyértelműen azt mutatja, hogy
a háborúkat általában nem a szikra okozza: a szikra csak a felszínre hozza azt, ami a felszín alatt már régóta izzik:
nagyhatalmi érdekellentétek, geopolitikai instabilitás, területi követelések, fegyverkezési verseny, a szövetségi rendszerek merevsége, vagy egy ország belső gyengeségei. Vajon ezek közül egyik sincs jelen ma Ukrajnában? Az őszinte válasz az, hogy tulajdonképpen mindegyik.
Ezért olyan fontos felismerni és csillapítani a feszültségeket, mielőtt túl közeli lesz a gyújtópont.
Ezzel próbálkozik most Donald Trump és Orbán Viktor, illetve a maga spirituális és diplomáciai eszközeivel a Vatikán is. Sajnos egyelőre úgy tűnik, hogy túl sok az ellenérdekelt fél, de ez a fronthelyzet és a gazdasági hátország megbillenésével akár egyik napról a másikra változhat. Reménykedjünk a mielőbbi tűzszünetben és békekötésben, ami nemcsak a kárpátaljai magyarok, de valószínűleg az egész világ érdekét leginkább szolgálná.
