Kárpáthy Konrád Berg Dániel II. kerületi alpolgármester friss botrányára reflektál, párhuzamot vonva Magyar Péter korábbi nyilvános viselkedésével és politikai szerepjátékaival, bemutatva, hogy a „haladó oldal" miként él vissza a hatalommal, miközben erkölcsi fölényről prédikál. A véleménycikket változtatás nélkül közöljük:

 

 

Ahol nem a kerületért, a kerületiekért dolgozik az ember, hanem a kerületieket térdeltetné. Ahol nem közszolgálat van, hanem önszolgálat. És ahol az alpolgármesteri iroda nem más, mint egy koktélbár előszobája, ahova „alapozás előtt” betér az ember, és ahol néha „elfelejtik” kikapcsolni a hatalmi arroganciát, mielőtt poharat emelnek – vagy valakit térdre kényszerítenek.

A hírek szerint – mert persze semmit sem „erősítettek meg hivatalosan”, de mindenki tudja, miről van szó – Berg Dániel egy átmulatott budai éjszakán, a liberális elit jól ismert köreiben, részegen, esetleg más tudatmódosítóval fűszerezve, nemes egyszerűséggel „letérdeltetett” másokat. És nem úgy, mintha gyónni küldte volna őket.

Ez az, kérem szépen, amit nyugati normáknak hívnak? Vagy ez már Kelet-Berlin 1972? Ezt úgy hívják: hatalmi pornó. De nem az a fajta, amit titokban néz az ember. Ez nyilvános. Ez gátlástalan, progresszív, és egyre inkább előfordul a baloldalon.

Amikor azt hisszük, hogy már nincs lejjebb, mindig jön egy újabb liberális megváltó, aki megmutatja, milyen mélyre tud még ásni pezsgőspohárral a kezében. Berg Dániel és neje, Cseh Katalin, 2021-ben még a liberális világ királyi párja volt. Az esküvő – ahogy ők mondták – „európai értékeken” alapult. Kár, hogy azóta ezek az értékek kicsit... eláztak. Talán pezsgő volt, talán valami erősebb, de azóta mintha minden ragacsossá vált volna körülöttük. Cseh Katalin? Ő az EP-ben mutatta (amíg a magyar választók ítéletet nem mondtak a Momentum európai parlamenti képviselőinek „lenyűgöző” munkájáról tavaly júniusban) a nemzetközi erkölcsi magasiskolát, miközben a hazai közéletben gyanús céghálókkal került kapcsolatba. Berg? Ő helyben testesíti meg a „nyugatias, fiatalos, felelős politikust”, csak épp úgy viselkedik, mint egy hatalomittas ficsúr, akinek túl hamar adtak kulcsot a klub VIP-terméhez.

Ne felejtsük el, hogy Magyar Péter sem az a sziklaszilárd erkölcsi bástya, aminek mutatni próbálja magát. Nem egy, nem két alkalommal keveredett már – a híradások szerint – részegen balhékba. Olyan esetek is ismertek, amikor rendezvényeken vagy privát összejöveteleken elmondások szerint részeg állapotban, agresszíven, fenyegetően viselkedett. Egyes források szerint volt, hogy üvöltözve hiányos öltözetben távozott, máshol hatalmi pozícióját próbálta érvényesíteni – pont úgy, mint Berg.

 

Magyar Péter is, és Berg Dániel is szereti a poharat, és nem riad vissza attól, hogy másnaposan erkölcsi magasságokból prédikáljon. A nők elleni verbális agresszió, a családon belüli konfliktusok, elhagyott kapcsolatok – mind-mind olyan tünetek, amelyeket nem lehet megmagyarázni egy „újrakezdés” frázisával.

 

És most tegyük egymás mellé: Berg Dániel – részeg, hatalomittas, térdeltet. Magyar Péter – részeg, hatalomittas, térdeltet. A stílus sem különbözik, és a lényeg sem. Ugyanaz a gőg, ugyanaz a kétszínűség, ugyanaz a meggyőződés: ők megtehetik.

Mi történt azzal az országgal, ahol egykor a politikusnak még volt szégyenérzete? Ma már a szégyen sem sikkes. Sőt, aki részegen ordít, vagy másokat szexuálisan megaláz, az trendi. Mert „önazonos”. Mert „emberi hibái” vannak. Mert „dolgozik magán”. Miért van az az érzése az embernek, hogy ezeknek a személyeknek a rehabilitációs programja a következő koktélpartin kezdődik?

 

Ez az új baloldali erkölcs. A térdelés politikája. Nem a bocsánatkérésé – az elnyomásé. Nem ők térdelnek. Te térdelsz. Mert szavaztál. Mert hittél. Mert azt hitted, hogy a progresszív oldal más. Nem más. Csak drágább a zakójuk, és sör helyett gin-tonic a pia.

És a legszomorúbb? Még mindig lesznek, akik megvédik őket. Mert „legalább nem fideszesek”. Mert „nem lopnak annyit”. Mert „fiatalok és európaiak”. Mintha az arrogancia, a morális rothadás és az alkoholizmus hirtelen elfogadható lenne, ha közben valaki szépen beszél Brüsszelről és kétszer ki tudja mondani a „jogállamiság” szót.

 

Hát akkor legyen ez a jövő politikai szlogenje: