"Biszku meghatározó alakja volt az állampártnak"
Az igazán fontos kérdéseket azonban a szovjet vezetők, Kádár vagy a párt testületei döntötték el a vádbeli időszakban - erről beszéltek a szakértők a Biszku-perben.
2015. november 12. 15:36

az 1956 utáni megtorlások, halálos sortüzek miatt háborús bűntettel vádolt, 94 éves Biszku Béla elsőfokú büntetőperének csütörtöki tárgyalásán a Fővárosi Törvényszéken.

A szakértők elmondták: Biszku mint az állampárt budapesti első titkára, majd mint belügyminiszter meghatározó személy volt a korabeli politikában. Például olyan kérdéseket feszegethetett, hogy kiket kell letartóztatni. Ugyanakkor sok esetben formálisan nem egyszemélyi, hanem testületi döntések születtek, éppen azért, hogy a felelősség elmosható legyen.

Kitértek arra, a forradalom leverését követő Kádár-rendszer első néhány vezetőjét közvetlenül Moszkvában jelölték ki, a döntéshozatali mechanizmusra pedig az volt jellemző, hogy alapvetően Kádár János szava döntött, bár előtte Münnich Ferenc miniszterelnök általában konzultált a szovjet vezetőkkel. Moszkvában eredetileg Münnich Ferencet szerették volna elsőszámú magyar vezetőnek, ám az akkori jugoszláv pártfőtitkár, Tito közbelépésére mégis Kádár mellett döntöttek a szovjet vezetők.

Az egyik szakértő felidézte, hogy a forradalom leverése utáni légkörre jellemző módon egy ügyészségi konferencián elhangzott: nem baj, hogy megverik az előállítottakat, de azt azért nem kéne, hogy a dobhártyájuk is beszakadjon.

Az egyik pártvezető akkoriban Lenint idézve azt hangoztatta: a fehérterrorra háromszoros vörös terrorral kell felelni. Münnich Ferenc pedig, aki moszkvai döntés nyomán a fegyveres testületek pártfelügyeletét látta el, úgy vélekedett 1956. október 26-án: ha az ellenforradalmárokat békés tömegek fedezik, akkor azokra is lőni kell, azután már legalább nem fogják védeni az ellenforradalmárokat.

A szakértők a szovjet felsőruházatukról pufajkásoknak nevezett karhatalmistákról elmondták: feladatuk a forradalom leverése utáni rendszer védelme volt, akár megtorlások árán is. A karhatalom megszervezésének egyik oka az volt, hogy a pártvezetés is tudta: kizárólag a szovjet fegyveres erőkre támaszkodva nem tudják magukat elfogadtatni a magyar társadalommal, ezért volt szükségük a szovjet hadsereg támogatása mellett egy "nemzeti", magyar fegyveres szervezetre is, amely a karhatalom lett.

Jelen eljárás vádirata szerint Biszku Béla a forradalom leverése után részt vett a karhatalom megszervezésében és irányításában, amely a forradalmat követően sortüzeket adott le fegyvertelenül demonstráló polgárokra. Ezek közül a vádirat tartalmazza a budapesti Nyugati pályaudvarnál 1956. december 6-án történt, három halálos áldozatot követelő sortüzet és a két nappal később, Salgótarjánban lezajlott eseményeket, ahol karhatalmisták és szovjet katonák fegyvereitől negyvenhat fegyvertelen tüntető halt meg, köztük nők és gyerekek. Az eljárás egyik központi kérdése, hogy Biszku Béla mennyiben tehető felelőssé ezekért a véres sortüzekért.

Biszku Béla az eljárás során nem tett részletes vallomást, de bűnösségét tagadta.

Tavaly májusban az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék nem jogerősen öt és fél év szabadságvesztésre ítélte Biszku Bélát felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett és más bűncselekmények miatt. Az ügyész életfogytiglanért, a védő hatályon kívül helyezésért fellebbezett. Idén júniusban a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla megalapozatlanság, felderítetlenség miatt megsemmisítette az elsőfokú döntést és új eljárásra utasított. Így került vissza az ügy az elsőfokú bírósághoz, új eljárásra.

A védő a csütörtöki tárgyaláson megjegyezte, hogy sajtóhírek szerint a Legfőbb Ügyészség (LÜ) a másodfokú, hatályon kívül helyező határozat ellen - jogorvoslat a törvényesség érdekében elnevezésű indítvánnyal - a Kúriához fordult. Az ügyvéd szerint ennek nyomán születhet az eljárás megszüntetéséről szóló döntés is, ami okafogyottá tenné a törvényszéken zajló megismételt elsőfokú eljárást, ezért azt célszerű lenne felfüggeszteni, míg dönt a legfelsőbb bírói fórum. Az eljáró bíró azonban nem osztotta a védelem álláspontját és folytatta a tárgyalást. A LÜ indítványáról se az ügyvédnek, se a törvényszék bírájának nem volt hivatalos tudomása.

A három történész szakértő közül kettőnek a kizárása vetődött fel azért, mert egyikük esetében a vád, másikuknál a védelem feltételezi, hogy nem várható tőlük az ügy elfogulatlan vizsgálata.

A védő szerint Zinner Tibor jogtörténész tett olyan kijelentéseket ismeretterjesztő előadásain Biszku Béla bűnösségével összefüggésben, amelyek alapján a pártatlansága megkérdőjelezhető, az ügyész viszont Horváth Miklós hadtörténész esetében hívta fel a figyelmet arra, hogy a rendszerváltás előtt a honvédség kiképzőközpontjának politikai osztályát vezette.

Mindkét szakértő hangsúlyozta, hogy nem érzi magát elfogultnak. Horváth Miklós rámutatott, hogy minden tudományos fokozatát a rendszerváltás után szerezte, ugyanakkor azt is megjegyezte: a személyi anyagokban róla nem fognak találni semmit, mert a rendszerváltás idején mindenkinek lehetőséget adtak arra, hogy kivegye a rá vonatkozó iratokat.

A csütörtöki tárgyalás az előzőhöz hasonlóan kora délután azzal ért véget, hogy a 94 éves, tolószékben érkező, erősen nagyothalló vádlott jelezte: már fáradt, képtelen figyelni. A bíró felhívta Biszku Béla figyelmét arra, hogy a távollétében is folytatható a tárgyalás, nem kötelező jelen lennie, ez az ő állapotában érthető lehet, erről a vádlott szabadon dönthet. Mire Biszku fennhangon kijelentette: "minden tárgyaláson itt akarok lenni!"

A per tárgyalása a jövő héten tanúk meghallgatásával folytatódik.

MTI
MTI Hírfelhasználó