Így „forintosítottak” német tankokkal 1946-ban
A vesztes második világháború után az ország romokban hevert: a szétlőtt otthonaik romjain támolygó emberek helyzetét a megszállás keservein túl a lakás- és áruhiány mellett még a korábban elképzelhetetlen méreteket öltő infláció is nehezítette. Ennek vetett véget a magyar pénztörténet egyik legbravúrosabb húzása, a forint bevezetése 1946. augusztus elsején.
2015. augusztus 1. 16:55

A szétbombázott és szétrabolt országban 1945 nyara után csúcsra pörgött a hiperinfláció: a korábban a világ egyik legstabilabb valutájának számító magyar pengőt csak söpörték az utcákon, a pénz olyan tempóban értéktelenedett, hogy az árak 15 óránként duplázódtak. A csúcsponton, 1946 júliusában egy dollár 4 600 000 quadrillió (4.600.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000!) pengőt ért, ezzel az 1945–46-os magyar – több forrás szerint is – a világ legnagyobb hiperinflációja volt.

Tallér, máriás, fillér

Egyéb próbálkozások mellett – mint az átmenetileg kibocsátott adópengő – a koalíciós kormány végül az új valuta, a forint bevezetése mellett döntött – kezdetben egyébként versenyben volt még a „tallér” és a „máriás” elnevezés is, előbbit a dollárhoz hasonló hangzása, utóbbit vallásos jellege miatt utasították el, végül Róbert Károly világhírű pénzétől kölcsönözték a nevet. A forint váltópénzét – csak úgy, ahogy a pengőét is – fillérnek nevezték el. A Magyar Nemzeti Bank közreműködésével kibocsátott új pénz fedezete a nyilasok által nyugatra hurcolt 28 tonna aranytartalék volt, amelyet az Egyesült Államok visszaszolgáltatott, egy kg színarany 13 200 forintnak, 1 forint így 0.0757575 gramm színaranynak felelt meg.

Nem egyszerű

Az Állami Pénzverő már 1945 októberében kapott megbízást az új pénz terveinek elkészítésére, komolyabb nehézséget okozott azonban a szükséges alapanyagok beszerzése, a verőtövek anyagát adó nemesacélra az épülő Kossuth hídhoz volt szükség, így a kilőtt harckocsik tengelyeit szerelték ki és darabolták fel. A bankjegyeknél sem volt egyszerű a helyzet, mert a speciális papírt már korábban „elhasználták” az őrült ütemben nyomtatott pengőkhöz, ezért végül Finnországból és Franciaországból kellett papírt vásárolni.

Az érmék gyártása már '46 januárjában megkezdődött, és bár a következő hónapokban több pénzt vertek, mint addig valaha, a hivatalos forgalomba bocsátáskor, 1946. augusztus 1-jén csak a forgalom megindításához éppen elegendő mennyiségű érme került ki.

Az időzítés sem volt véletlen, fontos cél volt, hogy a gabonatermés ekkorra már a magtárakban legyen, és az új valutában fizessék az ellenértékét. Az új forint vásárlóértékét a háború előtti árakhoz igazították, egy mázsa búzáért negyven forintot kellett fizetni. A pengőről történő átváltásról szintén a vonatkozó, 9.000/1946. EM sz. rendelete rendelkezett, eszerint egy forint ellenértéke 400 quadrillió pengő volt, vagyis harminchárom nullát „vágtak le”.

A Magyar Kommunista Párt (MKP) propagandája igyekezett a saját érdemének beállítani a sikeres közgazdasági manővert, filmhíradókon, plakátokon és újságjai címlapján hirdette, hogy Rákosi Mátyás „a forint apja”. Ebben volt némi igazság, hiszen a szanálási programot, amelynek köszönhetően végül sikeres volt a stabilizáció, valóban a kommunista párt nyújtotta be, ugyanakkor a magyar pénztörténet egyik legsikeresebb akciójának fő kiötlője a Horthy-kori gazdasági kutatóintézet korábbi vezetője, Varga István közgazdász volt.

Az új pénz 1946-os bevezetésekor 2, 10, 20 filléres, 1, 2 illetve 5 forintos érmék, illetve 10 és 100 forintos bankjegyek készültek; azonban a gyenge nyomtatási minőség miatt 1947-ben új bankjegyeket kellett kibocsátani, 1948-ban jött a húszas és ötvenes is. A papírpénzeken szereplő Kossuth-címert az 1949-es totális kommunista hatalomátvétel után cserélték le a sarló-kalapácsos „Rákosi-címerre”, majd '56 után került rá a vegyes, kommunista jelképet és nemzetiszínű pajzsot is tartalmazó „Kádár-címer”.

Az aranyalapú forint egyébként sokáig stabil maradt, az infláció csak a hetvenes években, az olajválság miatt kopogott be újra (1970-ben nyomták az első 500 forintost, '83-ban az első ezrest), a valódi értékvesztés – azaz a valós értékhez történő leértékelés – pedig csak a rendszerváltás után következett be. A mindenestül fél évszázadig szolgáló bankjegysorozatot a rendszerváltás után 1997 és 1999 között cserélték le (ekkortájt vonták ki a forgalomból a filléreket is), és jött a nagyobb címletek (10 és 20 ezer forintos bankjegyek) nyomtatása is. 2014. szeptember 1-jén a Magyar Nemzeti Bank közölte, hogy négy év alatt a teljes magyar pénzjegykészletet lecseréli – az első eleme ennek az új tízezres lett.

-----------------------------------

Korabeli vicc: Arisztid és Tasziló gyönyörködik az új forintban. – Olvastam a Szabad Népben, hogy „Rákosi Mátyás a forint apja.” Tasziló tűnődve válaszol:–  Úgy látszik, akkor a mama volt szép.

Veczán Zoltán

MNO
  • Az erdő üzem, tanterem – és örökkévalóság
    Ugron Ákos Gábor: Az erdő fenntartása, kezelése, művelése nem érthető meg rövid távú gondolkodással, ahhoz száz években, vagy éppen az örökké fennmaradó végtelenben kell gondolkodni, mert az erdőre mint örökké változó, de örökre fennmaradó életközösségként kell tekintenünk.
  • A kettős mércés EP-szélsőség
    Győri Enikő nem emlékszik parlamenti vitára és felháborodásra azzal kapcsolatban, amikor a szocialista-liberális Gyurcsány-kormány idején, 2006 októberében, a rendőrség szétverte a 1956-os forradalomra emlékező békés tüntetőket. „A rendőrterror erői ma a legeurópaibb pártnak hazudják magukat, és az EP meg őket támogatja" - emelte ki a Fidesz képviselője
  • Református óvodát adtak át Sárospatakon
    Református óvodát adtak át Sárospatakon szerdán, a létesítmény a kormány anyagi támogatásával a Magyarországi Református Egyház Országos Óvoda Programja keretében épült fel.
MTI Hírfelhasználó