Adok-kapok
Jubilált a szószólói intézmény! A pedagógusnapról és az oktatásügyről! Vivat professores! Hol volt a nemzeti érdek? Az őrület határán! Igazságszolgáltatás?
2015. június 12. 09:03

A héten újra hosszú hetet köszöntött a Tisztelt Ház. Híven a hagyományokhoz napirend előtti felszólalások nyitották. Szolidan stilizálva – hangzavarokat, bekiabálásokat udvariasan mellőzve – tallózzuk szónoklataikat.

Jubilált a szószólói intézmény!

HARTYÁNYI JAROSZLAVA, nemzetiségi szószóló:  – Tisztelt Országgyűlés! Egy éve alakult meg és végzi munkáját a Magyarországi nemzetiségek bizottsága. Magyarország Alaptörvénye a magyarországi nemzetiségek ügye iránt kinyilvánított felelősségvállalásból kiindulva, az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény elfogadásával megteremtette a szószólói intézményt a parlamenti képviselet biztosítására, mellyel a több mint 20 éves törvényalkotási mulasztást kívánta pótolni. Az intézmény új mérföldkővé vált Magyarország nemzetiségpolitikájában, pozitív visszhangot váltott ki külföldön és főleg a magyarországi nemzetiségek anyaországaiban. Az intézmény egyéves működése bebizonyította létjogosultságát azzal is, hogy a bizottságnak a 13 nemzetiségi szószóló tagja tud élni a törvény által biztosított lehetőséggel, aktívan bekapcsolódva az Országgyűlés munkájába. A szószólók az eredményes munka érdekében a bizottságon belül három albizottságot és munkacsoportot hoztak létre. Döntő többségben minden nemzetiség érdekét egyaránt szolgáló konszenzus kialakításával nyújtotta be indítványait a bizottság, ezzel juttatta kifejezésre, hogy az eltérő nemzetiségi létszámokat és más-más érdekeket képviselő szószólók képesek az együttgondolkodásra.

– A minden szinten tapasztalt kedvező fogadtatás és biztatás mellett tudomásul vettük azt a jó tanácsot, hogy ebben az új rendszerben magunknak kell megtalálni a céljaink eléréséhez vezető legjobb módszert és kitaposni a számunkra biztosított törvényes keretek között az utat.

A bizottság 28 indítványt nyújtott be, melyből 4 önálló indítvány volt, melyek sarkalatos törvények módosítására irányultak és elfogadásra kerültek. A szinte heti rendszerességgel ülésező bizottságunk 21 határozatot hozott számos témakörben, melyekben támogatásunkról biztosítottuk többek között a nemzetiségeket érintő, országos szintű rendezvényeket, továbbá állásfoglalásban támogatásunkról biztosítottuk a nemzetiségi származású munkatársakat az MTVA nemzetiségi műsorkészítői összeférhetetlenségi ügyében.

– A bizottság 28 alkalommal, több mint 58 órán át ülésezett. Az általunk képviselt közösségek nagy figyelemmel kísérik parlamenti tevékenységünket, velük szoros kapcsolatot tartunk. Szép eredménynek tartják ők is a bizottság által a Magyarország 2015. évi költségvetéséről szóló törvényhez benyújtott és elfogadott bizottsági módosító javaslatunkat. Ennek eredményeként a hosszú évek óta mélyen alulfinanszírozott területeken sikerült jelentős támogatásokat elérni. Ezzel az Alaptörvényben és a nemzetiségek jogairól szóló törvényben megfogalmazott jogok és kötelezettségek tényleges megvalósításához sikerült biztosítani a szükséges feltételeket. Fontos, hogy a 2016. évi költségvetési törvényjavaslatba a bizottság előzetes javaslata alapján beépítésre kerültek a magyarországi nemzetiségek igényei.

– Az eddig elért sikerek ellenére úgy érezzük, hogy a szószólói intézmény és a bizottság jogállására vonatkozó szabályok a tapasztalatok alapján további módosításra szorulnak. Benyújtottuk az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot a képviselők és a szószólók javadalmazására, és kezdeményezni kívánjuk a törvény további módosítását a szószólók és a bizottság státusára és jogállására vonatkozóan is. Szeretnénk közös gondolkodásra késztetni a törvény-előkészítésben illetékeseket, és számítunk a törvényhozó testület, a tisztelt Ház támogató segítségére is. Ezzel együtt remélem, hogy a magyarországi lakosság közel tíz százalékát kitevő nemzetiségek előbb-utóbb megkapják a teljes jogú parlamenti képviselet lehetőségét.

– Élve az alkalommal, szeretnék köszönetet mondani a magyar népnek, hogy a bajban lévő Ukrajnának segítő kezet nyújtott humanitárius segítség formájában. A szószólóknak az is a feladatuk, hogy a kormánnyal együtt, amennyiben kell, segítsék a nemzetiségek anyaországait. Megtisztelő figyelmüket a bizottság nevében is megköszönöm. Щиро дякую!

A pedagógusnapról és a magyar oktatásügyről!

HILLER ISTVÁN (MSZP): – Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Mi úgy ítéljük meg, hogy azok a változások, elsősorban a korábban önkormányzati kézben levő iskolák államosítása egy túlcentralizált, túlközpontosított szisztémát hozott létre, amelyben egycsatornás döntések nagyon sokszor meggondolatlan és hibás eredményekhez vezetnek. Úgy ítélem meg, hogy ezzel a lépéssel egyébként szükség volt központosításra, de önök, illetve akik ezt végrehajtották, eltévesztették a mértéket és eltévesztették az arányt. Mióta önálló magyar oktatásügy van, azóta ennyire központosított rendszer nem volt soha; sem az első világháború előtt, sem a két világháború között, sem a második világháború és a rendszerváltás között egyetlenegy szakaszban sem.

– Vannak azonban olyan lépések is, amelyeket helyesnek tartok. Helyes, hogy figyelmet fordítanak az óvodáztatásra és a magyar óvodákra, amelyek az iskola előtti nevelés meghatározóan fontos intézményei. Helyes, hogy felmenő rendszerben bevezetik az iskoláinkban az ingyenes étkeztetést; persze nyilván ennek oka az elszegényedés, amely az elmúlt fél évtizedben csak nőtt, és rosszabb állapotot produkált, mint korábban bármikor a rendszerváltás óta. Ugyanakkor súlyos hibának tartom, és kérem a tisztelt kormánypártokat is, gondolkodjanak el azon, amit most terveznek, hogy a szakképzést a gimnáziumi oktatás kárára kívánják növelni. Ne legyen félreértés: modern szakképzésre szükség van, és helyes, ha a fiatalság jó része modern szakképzésben részesül, és nyugodtan kimondhatjuk: a szakképzésben, a szakmunkásképzésben fontos feladatok vannak. Az az elhatározás azonban, hogy a gimnáziumi férőhelyeket csökkentik, aminek nyilvánvalóan az az oka, hogy azt akarják, hogy kevesebb diplomás legyen, hogy kevesebben járjanak egyetemre, ez egy meggondolatlan, buta és kimondottan rossz, távlatokat egyáltalán nem nyitó kérdés. Arra nem akarok hivatkozni, hogy ezt a világon sehol nem csinálják.

–  Higgyék el: ez egy meggondolatlan és téves lépés! Különösen felháborítónak tartom, hogy vannak olyan helységek, amelyekben bizonyos gimnáziumokban felmenő rendszerben meg kívánják szüntetni a teljes gimnáziumi képzést. Évtizedes múltra visszatekintő iskolákat fognak megszüntetni, és a gimnáziumi képzést kivezetik. Ezért hangozzék el azon magyar települések neve, amelyekben bizonyos gimnáziumokban önök felmenő rendszerben meg akarják szüntetni a gimnáziumi oktatást: Bácsalmás, Balatonboglár, Balatonfűzfő, Balmazújváros, Berettyóújfalu, Biharkeresztes, Celldömölk, Csenger, Csorna, Füzesabony, Hajdúhadház, Hajdúnánás, Kisbér, Kiskunmajsa, Komló, Kunhegyes, Kunszentmárton, Lőrinci, Martfű, Nagyatád, Oroszlány, Polgár, Pusztaszabolcs, Püspökladány, Siklós, Szeghalom, Szigetvár, Tab, Tiszalök, Tokaj, Túrkeve. Ez szégyen!

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! A szakképzés és a gimnáziumok, középiskolák rendszerének szétválasztásával kapcsolatban dramaturgiailag nagyon drámaian megkomponálva festette le. Gondolom, azokat a településeket próbálta felsorolni, ahol vegyes intézmények voltak, ahol korábban egy intézményben működött a középfoknak a gimnáziumi és a szakközépiskolai része. Ezek kerülnek most szétválasztásra, hiszen a szakképzés rendszere teljes mértékben átalakul. A felügyelete is július 1-jével elkerül az Emberi Erőforrások Minisztériumától a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz. De nem ez a bürokratikus kapcsolódási pont a lényeg, hanem az egész rendszer logikája igyekszik megváltozni, hogy piacképes tudást kapjon ne csak a felsőoktatásban, de a középfokú oktatásban is a duális képzés révén; minél inkább korszerű, hasznosítható, olyan tudást kapjanak a fiatalok, amivel gyorsan el is tudnak helyezkedni.

– Képviselő Úr! Azokon a településeken, amelyeket felsorolt, nem szűnik meg tehát a középfokú oktatás, hanem a vegyes intézmények profiltisztítása révén lesz, ahol gimnáziumként, lesz, ahol szakközépiskolaként folytatják a tevékenységüket. De természetesen, aki szakközépiskolába jár, utána annak is lehetősége van megszerezni az érettségit, ha azt szeretné, de előtte mindenképpen egy szaktudást is kaphat a kezébe. Szerintem ez rendkívül fontos.

– Képviselő Úr! A vidéki kisiskolák bezárásával kapcsolatban egyébként nem a Fidesz-KDNP-t szokták emlegetni, hanem az MSZP-kormányzatot. Elég hosszú listát lehetne mondani azokról az intézményekről, amelyeket önök bezártak, és amit a Fidesz-KDNP ezek közül meg tudott menteni, azokat 2010-11-ben újranyitotta, és azok ma is tudnak működni. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központtal kapcsolatban nyilván lehet kritikát megfogalmazni, mint minden intézményrendszerrel kapcsolatban. Nem lehet azt mondani, hogy egyik vagy másik modell a jó vagy a rossz, hiszen vannak olyan országok, ahol egy önkormányzati fenntartású modell működik jól, és van, ahol egy centralizált modell működik jól. A centralizált modell is lehet olyan, amelyik szolgálja a közjót. Az mindenesetre elmondható, hogy amióta a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ tartja fenn az iskolákat, azóta egyetlen pedagógusnak sem kell aggódnia, hogy a bérét időben megkapja-e vagy teljes mértékben megkapja-e. De beszélhetnénk az új Nemzeti alaptantervről is, amelyik szintén korszerűbbé tette a középfokú oktatás rendszerét. Klebelsberg-ösztöndíjat vezettünk be, pontosan azért, hogy a hiányszakmákban, hiányterületeken azon szakos oktatók utánpótlása biztosított legyen, ahol nagyon kevesen jelentkeztek az egyetemekre, hogy ilyen képzettséget szerezzenek; vagy az osztatlan tanárképzés visszaállításáról. Ne feledjük el: 2013-ban 32 milliárd forinttal, 2014-ben 120 milliárd forinttal, az idén pedig 38 milliárd forinttal növeltük a pedagógusbérekre fordítható összeget.

Vivát professores!

HOFFMANN RÓZSA  (KDNP): – Tisztelt Országgyűlés! Akikről szólni akarok, azok az óvodapedagógusok, a tanítók és a tanárok, az apropót pedig az adja, hogy mint tudjuk, a mögöttünk hagyott hétvégén és a megelőző napokon a tanító embereket ünnepelte az ország, akikről sokat, de mégsem eleget beszélünk. Nem kívánom folytatni azt a nem igazán méltó megközelítést, amit az előttem felszólaló tett, hogy tudniillik a kötelező pedagógusnapi köszöntő mondatokat felhasználta arra, hogy saját pártjának az elképzeléseit elmondja az oktatásról, és megismételje tizedszer, huszadszor, ötvenedszer az oktatáspolitika iránti kritikáját. Én erről nem fogok szólni, hanem a tanáremberekről, a tanítókról, akiket rengeteg jelzővel illettek írók és gondolkodók.

– Nevezték őket lámpásoknak, a nemzet napszámosainak, gyémántcsiszolóknak, vagy szívesen idézem a XVI. századi költő szavait, aki így írt: A tanári pálya minden más pályánál tágasabb, távlatosabb, határtalanabb, s mint a Nílus termékeny vize, túlárad saját partjain. A jó tanár nemcsak pedagógus, hanem kertész, filozófus, esztétikus, lélekbúvár, művész- és mesterember egy személyben, s nemcsak tudását közvetíti, bár ez sem kevés, hanem példát ad, jellemet formál, ültet, gyomlál, olt és szemez, mint a kertész, életet visz a könyvekbe, a könyveken keresztül a tanításba, állandó és eleven hidat épít az eszmény és a mindennap, az elvontság és a tapasztalás közé. Nagyon szép ez a megközelítés, és sorolhatnám a szebbnél szebb és találóbbnál találóbb idézeteket, amelyek mind a tanár munkáját érintik, mégsem tudom megállni, hogy Antoine de Saint-Exupéry egyik gondolatát még ne hozzam ide, aki valahogy úgy írt: ha a tanár azt akarja, hogy a tanítványai hidat építsenek, akkor nem fát és szerszámot ad nekik először, hanem fel kell hogy keltse a vágyukat a tenger iránt. Nos, ez a tanári hivatásnak talán a lényege, hogy felkeltse a vágyát a tanítványoknak a tenger iránt, a jövő iránt, a kutatás, a tanulás iránt.

– Hogyan képes ennek eleget tenni egy pedagógus? Bizony, nem könnyű mesterség, nem könnyű hivatás ez! A saját személyiségében, emberségében ott vannak a tartalékok, de azért nem mindegy, hogy mennyire segíti őt az állam ebben. Hadd idézzem Eötvös József gondolatát, aki már 1840 február 23-án tartott beszédében kifejtette: az államnak generális felelőssége van a tekintetben, hogy hogyan zajlik egy országban a nevelés, miközben ugyanez az Eötvös József természetesen az iskolák önállósága mellett is érvelt. Nos, mi pontosan ezt tettük a 2010-ben elkezdődött kormányzás idején: megerősítettük az állam szerepét, de az iskoláknak, a szellemi műhelyeknek az önállóságát is fenntartottuk.

– Szintén Eötvös József nevéhez fűződik a tanárképzés deklarálása és intézményrendszerének a megteremtése. 1848-ban már szót emelt a tanárképzés érdekében, és az ő elképzeléseit végül csak gróf Klebelsberg Kunó tudta megvalósítani. Mi is megújítottuk a tanárképzést, aminek eredményeképpen már az elmúlt évben és az idén is lényegesen több hallgató, fiatal jelentkezett a tanári pályákra, amelyben mind a tanári pálya megbecsülése testesül meg. És folytathatnám mindazokat az intézkedéseket a pedagógus-életpályán keresztül, amelyről szintén sok szó esett, de inkább azt emelném ki, hogy az állam és az önkormányzatok és az igazgatók és a civil társadalom minden évben nagyon komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy minél több kiváló pedagógus kapja meg az őt megillető kitüntetést. Nagy öröm volt az elmúlt héten a Bonis Bona-díj átadásán részt venni, és bizony látni lehetett, hogy nemcsak a tanárok, hanem a szülők és a diákok is örültek.  Isten éltesse a kollégákat! Kívánok nekik további erőt, hitet és kitartást! 

Hol volt a nemzeti érdek?

SCHIFFER ANDRÁS (LMP): – Tisztelt Országgyűlés! A múlt héten értékelőjében a magyar miniszterelnök azzal fényezte a saját tevékenységét, hogy az elmúlt öt évben az előd kormányok meghunyászkodása helyett az Orbán-kormányt a bátor nemzeti érdekérvényesítés jellemezte Európában. Nos, ez legfeljebb a vak ló bátorsága! Azt gondolom, a bátorságot talán nem kéne a hülyeséggel összetéveszteni!

– Az Európai Unió legfőbb problémája, válságának oka, hogy az a szabadkereskedelmi logika, amire létrejött, jelenleg a bővítést követően csak növeli a távolságot a centrumországok, a magországok, a régi uniós tagok és a perifériaországok, a kelet- és dél-európai országok között. A kétsebességes Európa szét fogja vinni az Európai Uniót, és erről Magyarországnak nincs álláspontja. Amikor egy osztrák faipari cég a tőke szabad áramlása jegyében simán kimegy Székelyföldre egy tarvágásra, mert megteheti, mert gyengébbek a környezetvédelmi normák Kelet-Európában, ez bőven szimbolizálja azt a helyzetet, amiről beszélünk. Orbán Viktor volt 2010-ben az egyetlen vezető a periféria országaiban, akinek volt kellő erejű választói felhatalmazása, hogy a periféria országai nevében szembeszálljon ezzel a logikával, és bátran képviselje a periféria országainak érdekeit a magországokkal szemben. 2011-ben ráadásul az Unió soros elnöke is volt Magyarország. Az lett volna a feladata, hogy bátran kiálljon, hogy a tőke szabad áramlásának elvét vizsgáljuk felül az uniós alapszerződésben, és végre ne a tőke Európájáról, hanem az emberek Európájáról beszéljünk. Ehhez képest a saját maga szerint bátor miniszterelnök miben vállalt konfliktust Európával? A bírók nyugdíjkorhatára ügyében, az adatvédelmi biztos meg a médiaviszonyok dolgában. Színtiszta hatalmi játszadozás! Legutóbb azért vállalt konfliktust Orbán Viktor, hogy az idegengyűlölő plakátjait kihelyezze; gondolom, a kellő számú rendőr hadrendbe állításáról már előzetesen gondoskodott.

– Tisztelt Országgyűlés! Nemzeti érdek lenne, hogy a termőföldet kivonjuk a tőke szabad áramlása alól. Az LMP ezt az álláspontot érvényesítette a saját pártcsaládjában, miközben a Fidesz semmit nem tett ennek érdekében az Európai Néppárton belül. Nemzeti érdek lenne, hogy Magyarország környezetbiztonságát szavatoljuk, hogy a ciántechnológia betiltásáról az Európai Bizottság is határozott véleményt mondjon. Nemzeti érdek lenne, hogy a génkezelt maradványokat tartalmazó takarmányokat, az élelmiszer-terrorista világcégek mérgezett élelmiszereit a magyar határon megállítsuk. Orbán Viktor azonban nem vállalt konfliktust, sőt a magyar elnökség alatt feloldották a zéró tolerancia elvét a takarmányokra. Meghunyászkodott Orbán Viktor akkor is, amikor az adóparadicsomok felszámolása érdekében kellett volna felszólalni. Magyar érdek lenne az, hogy a vegyianyag-szabályozást szigorítsuk, ehhez képest Magyarország szembement azzal, hogy a méhekre is káros vegyszereket tiltsák be az Európai Unióban. Magyar érdek lenne az egységes európai munkajog, az európai minimálbér, már csak a Magyarországról kimenő gazdasági kivándorlók érdekében is. Magyar érdek lenne, nemzeti érdek lenne, hogy Magyarország álljon bele az észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezmények elutasításába, ehhez képest Szájer József, a Fidesz első embere az Európai Parlamentben támogatja az USA és az Európai Unió közötti szabadkereskedelmi egyezményt. Végezetül nemzeti érdek lenne, hogy a kisebbségi autonómiát elismertessük az Európai Unión belül, ehhez képest Magyarországnak ebben a kérdésben nincs szava, mert nincsenek szövetségesei.

– Tisztelt Országgyűlés!  Egy érdekelvű külpolitika azt jelenti, hogy Magyarországnak ilyen kérdésekben nincsenek szövetségesei Európában. Nemzeti érdek lenne egy olyan Európai Unió, ahol a bérek növekednek Kelet-Európában is, és a természeti értékeket Kelet-Európában is meg lehet őrizni. Ehhez képest Magyarország a felzárkózás helyett az elmúlt években a bezárkózás politikáját folytatta. Az a helyzet, hogy kalmárkodással helyettesített külpolitikával Magyarországnak soha nem lesznek szövetségesei, miközben stratégiai szövetségeseink lennének a közép-kelet-európai, illetve a dél-európai országok. Orbán Viktor hatalmi érdekei nem egyenlők Magyarország nemzeti érdekeivel! Ami konfliktust vállalt Magyarország az utóbbi öt évben, az színtisztán Orbán Viktor hatalmi gőgjéről, hatalmi érdekeiről szólt. Ott, ahol valóban nemzeti érdeket kellett volna képviselni, Magyarország környezetbiztonsági, élelmiszer-biztonsági érdekeit, ahol a magyar földet kellett volna megvédeni, ott Orbán Viktor gyáván meghunyászkodott. Ez a helyzet! 

+

L. SIMON LÁSZLÓ, Miniszterelnökség államtitkára: – Képviselő Úr! Hadd idézzem miniszterelnök úr múlt heti, ötéves kormányzást értékelő beszédéből azt a gondolatot, hogy létezik egy baloldali kritikai érvelés, amely a bátor kiállást felesleges ugrálásnak, célszerűtlennek tartja. Láthatólag képviselő úr ezen is túlmegy, és azt gondolja, az a bátorság, amit miniszterelnök úr ennek az országnak az irányítása terén mind a belpolitikában, mind a külpolitikában felmutatott, és az a bátorság, amellyel mögé felsorakozott a kétharmados többséggel kormányzó Fidesz-KDNP szövetsége, az értelmetlen és fölösleges volt. Ez egy olyan bátorság, amit nem érdemes ön szerint vállalni. Mi azt gondoljuk, hogy az első négy év kormányzása éppen azt igazolta vissza, hogy van értelme az ilyen kiállásnak, van értelme a valóságos nemzeti célok megfogalmazásának, van értelme az emberek képviseletének. Szembe kell menni azzal a politikával, ami a nemzeti érdekeket nem szolgálja, ami akadályozza Magyarország gazdasági teljesítményének növelését és ami akadályozza Magyarország önmagára találását. Mindezt 2014-ben a választópolgárok is visszaigazolták, tisztelt képviselő úr. Ha igaz lenne, amit ön mond, ha igaz lenne, hogy Orbán Viktor és a jelenlegi magyar kormány nem a valóságos nemzeti érdeket képviseli, akkor nem szavaztak volna ránk 2014-ben ilyen nagy számmal a választók.

– Képviselő Úr! Az, hogy az ország faipari cégei kimennek tarvágásra Erdélybe, valóban szomorú. Sajnos, Magyarországnak direkt módon az erdélyi gazdaságpolitika irányítására nincs befolyása. Azt tessék megmutatni, hogy a jelenlegi Magyarország területén belül milyen más hasonló példái vannak, hol nem áll ki a magyar kormány a magyar gazdálkodók mellett! Ki hozta azt a földtörvényt, ami megakadályozza azt, hogy olyan spekulánsok szerezzenek itt földet, akik egyébként nem Magyarországon élnek, és nem Magyarországon gazdálkodnak? Nézze meg, hogy a magyar állami erdészetek milyen hatékonyan szolgálják a magyar erdő, a magyar erdészet ügyét! Trianon óta Magyarország az egyetlenegy ország, ahol sokszorosára nőtt az erdőterület, az erdősültség, és hogy ennek a védelmében mit tesz ma is a magyar állam és a 23 magyar állami erdészeti cég! Nézze meg azt, hogy milyen hatékonyan és innovatívan gazdálkodnak az állami erdőkkel!

– Képviselő Úr! A tőke szabad áramlásának elvét vizsgálják fölül! Azt tudom mondani önnek erre a a fölvetésére? van-e még egy olyan kormány Európában, amelyik ilyen bátran állt ki a magyar tőke mellett, a magyar vállalkozások mellett, a magyar kis- és középvállalkozások mellett. Van-e még egy olyan kormány, amelyik előremutató módon, innovatívan vezette be a bankadót, a multinacionális szektort megadóztatta, ahol ráadásul különbséget tettünk a termelő és a szolgáltató szektor között, tudva azt, hogy a termelést nem szabad különadókkal sújtani? Az akkori bírálóink ma már átvették a példát, és bevezették számos országban ezt a gyakorlatot.

– Képviselő Úr! A mi megközelítésünkben a jelenlegi kormány a magyar embereket, a magyar állampolgárokat és a magyar hazát tartja mindig szem előtt. Számunkra a magyar emberek, a magyar állampolgárok jogai, a saját otthonhoz való joga sokkal fontosabb, mint mások érdekei. Nekünk az itt élőket kell képviselni, nekünk az ő érdekükben kell politizálnunk, mind a hazai, mind a nemzetközi fórumokon. Amit szóba hozott, hogy az élelmiszer-biztonság területén nem tettünk semmit: kik voltak azok, akik javasolták, hogy az Alaptörvénybe kerüljön be a GMO-mentesség? Kik azok, akik bevezették azt az EKÁER-rendszert, amelynek köszönhetően év végéig várhatóan 60 milliárd forinttal fog nőni az áfabevétel, éppen az illegális takarmány és élelmiszer behurcolásának megakadályozása érdekében? Kik azok, akik bevezették az élelmiszerlánc-biztonsági díjat, ha nem mi vagyunk azok? Mi vagyunk azok, akik mindent megteszünk annak érdekében, hogy minél több jó minőségű magyar élelmiszer jusson el a fogyasztókhoz.

– Képviselő Úr! A felzárkózás helyett bezárkózás politikája nagyon szép, megszokott panelje önöknek, de nem ezt igazolják a tények. Magyarország diplomáciai szempontból egyáltalán nem szigetelődött el. Magyarországnak kiválóak a kapcsolatai az európai uniós partnereivel, Magyarországnak kiválóak a kapcsolatai a visegrádi országokkal, és a keleti nyitás politikájának köszönhetően számos volt szovjet egykori tagköztársasággal építettünk ki intenzív gazdasági és politikai kapcsolatokat. Míg a szocialisták bezárták az ulánbátori nagykövetséget, mi ezt a nagykövetséget újra kinyitottuk. Úgyhogy azt kell mondanom önnek, hála a Jóistennek, azon az úton fogunk továbbhaladni, amin az elmúlt öt évben elindultunk!

Az őrület határán!

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): – Képviselőtársaim! Mindenki előtt ismert, adott egy nagyon súlyos és nagyon komoly, ha úgy tetszik, nemzetstratégiai probléma, amely szorosan összefügg a bevándorlással, vagy ha úgy tetszik, az illegális migrációval, amelyből várhatóan lesz feszültség gazdasági, szociális és társadalmi értelemben egyaránt. A Jobbik kezdettől fogva felelősen állt ehhez a problémához, kezdettől fogva megpróbálta önökkel is megértetni szakmai javaslatának és javaslatainknak lényegét, és kezdettől fogva, amikor pártok és egyes politikusok évekkel ezelőtt még azt sem tudták, hogy eszik-e vagy isszák az illegális migrációt, már akkor felhívtuk a figyelmet, hogy néhány éven belül mi várhat Magyarországra, és sajnos ez be is következett.

– Na, de nézzük meg, hogy mit tesznek önök, mit tesznek a XX. század pártjai! Itt van rögtön a Fidesz, amely az adófizetők pénzéből nem sajnál egymilliárd forintot egy sima kampányra, amelyet önök nemzeti konzultációnak hívnak. Annak tartalmát és minőségét most nem elemezném, de nyilvánvalóan mindenkinek megvan róla a markáns és határozott véleménye.

De hogy ez ne legyen elég, még ezt újabb sok millió forintból megfejelik egy óriásplakát-kampánnyal, amire sokféle jelzőt lehetne aggatni, maradjunk csak egy nem túl csúnya kifejezésnél: szerintünk a neoprimitív kategóriáját bőven-bőven kimeríti, és azt hiszem, hogy a politikai szánalomkampánynak ez a legalja és ez a csúcsa egyben. Kiknek üzennek önök? Magyarul üzennek afgánoknak, íreknek, szíreknek vagy éppen koszovóiaknak. Ezt komolyan gondolják? Vagy komolyan gondolják azt, hogy Magyarországon bárki beveszi és elhiszi önöknek – hogy is mondjam - ezt a maszlagot? Nem hiheti el senki, és nem is fogják önök sem.

– De vegyük csak sorban, hogy erre jön természetesen egy reakció. Megjön a baloldaltól is a reakció, az MSZP és különböző csatolmányaitól, akik úgy csinálnak Magyarországon, mintha egy játszótér lenne, és mint egy óvodás, akinek elveszik a játékát, egy hisztériába és rongálásba kezd. Sőt, egyenesen arra buzdít, de hozzáteszem, ez a Fidesz számára sem új keletű, hiszen 2014-ben más óriásplakátokkal, többek között a Jobbik óriásplakátjaival ugyanezt a rongálást önök követték el. A Fidesz esetében betudhatjuk mindezt a tapolcai sokknak, az MSZP esetében pedig bőven be lehet tudni a teljes társadalmi szétesettségüknek.

Hozzátenném: az MSZP ugyanezt a primitív kampányt, amit most a Fidesz csinál, csinálta a kettős állampolgársággal szemben 2004-ben, amikor 23 millió románnal riogatott és fordított szembe magyart a magyarral. Hát, ez a XX. század pártjainak politikai terméke, amit napjainkban, ebben a nagyon súlyos és valóban nemzetstratégiai kérdésben önök mutatnak.

– A Jobbik próbál tényleg felelősséggel, a probléma felé fordulni, és olyan megoldási javaslatokat letenni az asztalra, hogy a jövőt és az ifjabb generációkat megkíméljük attól a hatalmas társadalmi feszültségtől és problémától, amit egyébként egyes nyugat-európai országokban már láthatunk, hogy mit okoz a tömeges migráció. Ilyen javaslatunk volt a határőrség azonnali visszaállítása, ilyen javaslatunk volt a menekülttáborok zárttá tétele. Ilyen javaslatunk volt, hogy a határainkon azonnal legyen visszafordítható az a menekült, aki nem háborús övezetből, hanem kifejezetten gazdasági vagy éppen a szociális háló kedvezményei miatt érkezik akár Magyarországra, akár rajtunk keresztül máshová. De természetesen önök egyik esetben sem támogatták, természetesen önök mindig elmondják a saját véleményüket, és elmondják kommunikációs szinten a tőlünk sok esetben még radikálisabb válaszokat, de ez marad a kommunikáció. Egyébként, hogy ez is mennyire hiteles, ajánlom figyelmükbe Orbán Viktor egy 2007-es felszólalását, amit a római szerződés 50. évfordulója kapcsán mondott. Akkor Orbán Viktor személyesen az ellen foglalt állást, hogy nehogy az európai uniós tagállamok saját nemzeti szintjükön kezeljék a bevándorlást és a bevándorláspolitikát. Nem furcsa? Néhány nappal ezelőtt pedig Strasbourgban éppen ennek az ellenkezőjét mondja. Ez az, amit jó lenne, hogyha önök is belátnának, és öntsenek tiszta vizet a pohárba, valójában a bevándorláspolitika kapcsán mit és hogyan gondolnak, és ne nézzék ostobának a magyar választópolgárokat, hagyják abba  ezt a primitív politikai cirkuszt!

+

POGÁCSÁS TIBOR, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Azt gondolom, abban a dologban mindannyian egyetértünk, hogy a bevándorlás vagy a mostanában tapasztalható népvándorlás, amely Európát is elérte, olyan probléma, amely mindenkinek probléma, azoknak az országoknak is, ahonnan elindulnak a bevándorolni kívánók, és azokban az országokban is probléma, amelyek a célországok. A Fidesz-KDNP az első pillanattól fogva leszögezte és határozottan kimondta, hogy Magyarország nem kíván a nyugat-európai országok mintájára bevándorlókra építve gazdaságot növelni, bevándorlókra építve a gazdaságát megerősíteni. A magyar kormány célja egyértelműen az, hogy a magyar lakosság növekedése biztosítsa azt az utánpótlást, amely a gazdasági stabilitáshoz és a nemzet fennmaradásához szükséges. A bevándorlás problémájának a kezelése az Európai Unió tagállamain belül a jelenlegi szabályok keretén belül meglehetősen nehézkes. Egyértelműen az a célunk, azt szeretnénk elérni, hogyha nemzeti hatáskörbe kerülne vissza a bevándorlással kapcsolatos kérdések kezelése, eldöntése és ennek a szabályozásnak a lehetősége. Nem ért egyet feltétlenül Európa minden tagállama abban, hogy hogyan kell a bevándorlást kezelni. Nyilván ennek számos oka van.

– Képviselő Úr! Az elmúlt napokban is valóban számtalan vagy számos bevándorló érkezett az országba. Egyértelműen azt leszögezhetjük: a rendőrség a határőrizeti feladatait maradéktalanul ellátja. Az a helyzet, ami ma a bevándorlás kapcsán kialakult, az nem szervezeti kérdés. Nem az a kérdés, hogy milyen szervezet az, amely a bevándorlókkal foglalkozik, hanem a jogi szabályozás és az EU által megengedett jogi lehetőségeink szabnak korlátot abban, hogy a bevándorlásnak, az illegális és alapvetően a jobb gazdasági lehetőségek, a megélhetés érdekében ideinduló bevándorlóknak a visszafordítását gyorsabban végrehajtsuk. A rendőrség csak az elmúlt napon 515 illegális határátlépőt fogott el, és azt is el kell mondani, hogy az idén már az illegális migránsok száma több mint 50 ezer, 52 838 fő nyújtott be menedékjogi kérelmet.

– Az az álláspontunk, hogy az Európai Uniónak szüksége van egy új típusú és a jelenleginél lényegesen szigorúbb szabályozásra a bevándorlás kezelésében. Nyilván minden országot másképp érint ez a probléma, éppen ezért kell megadni azt, hogy mindenki a saját lehetőségei szerint, a saját lehetőségei alapján kezelje ezt a kérdést. Komoly veszélyként áll fenn jelen pillanatban az, hogyha a németek és az osztrákok, akiket nyilván az ottani gazdasági lehetőségek miatt leginkább célországnak tekintenek a bevándorlók, ha ezek az országok hathatós lépéseket tesznek saját védelmük érdekében, és a magyar-szerb határszakaszon belépő illegális migránsokat visszaküldik Magyarországra. Ezeknek az embereknek az elhelyezése, illetve visszajuttatása az eredeti országba, ez a mi problémánk és feladatunk lesz. Éppen ezért is célunk az, hogy ezt nemzeti hatáskörben megtehessük. Az illegális bevándorlást természetesen törvénysértésnek tekintjük, lényeges, hogy ennek a szabályozása megfelelő legyen, és alapvetően a magyar érdekeket védje.

Igazságszolgáltatás?

GULYÁS GERGELY (Fidesz): – Tisztelt Országgyűlés! Negyed évszázaddal ezelőtt a kommunizmus utáni első szabadon választott Országgyűlés az első döntésével az 1956-os forradalom jelentőségét iktatta törvénybe. Ebből az is következett, hogy a megtorlások nem maradhatnak következmények nélkül. Az Alkotmánybíróság rendszerváltozás utáni, egyébként tiszteletet érdemlő tevékenységének szégyenfoltja, hogy a köztársasági elnök indítványának eleget téve 1992-ben útját állta a térség többi volt kommunista államában és Németországban is a jogállamisággal összhangban lévőnek ítélt Zétényi-Takács-törvény igazságtételi törekvéseinek, amelyek kizárólag a legsúlyosabb esetekben - emberölés, halált okozó testi sértés, hazaárulás, az elévülés kommunizmus alatti nyugvásával - legalább a legsúlyosabb cselekmények esetén a büntethetőséget garantálták volna. Ennek ellenére a nemzetközi jog alapján a háborús és emberiesség elleni bűntetteket, így például az 1956-os forradalom vérbefojtásában való közreműködést - a nemzetközi jog alapján mint el nem évülő bűncselekményt - még az Alkotmánybíróság is büntetendőnek ítélte. A hatályos magyar alkotmány még világosabban fogalmaz, eszerint tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és a kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését. Az Országgyűlés az új alkotmány deklarációjában és az Alaptörvényben rögzített elévülési szabályokban, illetve ezekből kiindulva 2011 decemberében, az MSZP-frakció szavazásban való részvétele nélkül, egyhangúlag fogadta el azt a törvényt, amellyel a magyar állam ratifikálta az emberiesség elleni bűncselekmények üldözésére vonatkozó New York-i egyezményt, és szabályozta azon bűncselekmények körét, ahol az elévülés az új Alaptörvény hatálybalépéséig nyugodott.

– Ezek a száraz jogi tények. A valóság pedig ezzel szemben az, hogy néhány, a sortűzperben meghozott, nem súlyos, és nem állampárti vezetőt érintő ítélettől eltekintve Magyarországon a kommunista diktatúra által elkövetett tömeggyilkosságok teljes egészében büntetlenek maradtak. Nemcsak az emberek tömegeit élvezettel megkínzó és legyilkoltató Péter Gábor haja szála nem görbült a rendszerváltozás után négy évvel bekövetkezett haláláig, de a mai napig minden egyértelmű jogalkotói szándék törvényi és immáron alkotmányos rendelkezése ellenére háborítatlanul élnek közöttünk a szabadságért és a demokráciáért harcoló emberek tucatjait halálba küldő vérbírák, az őket megvádoló ügyészek és az emberölésekről döntő kommunista állami és pártvezetők. E tekintetben úgy tűnik, mintha az igazságszolgáltatás egésze a szervezeti és a személyi függetlenséget a jogszabályoktól való függetlenségként értelmezné. Az ország és a magyar igazságszolgáltatás egészének szégyene az is, hogy a Biszku Béla ellen 21 éves késéssel emelt vád esetében négy év alatt még jogerős ítéletig sem sikerült eljutni. Annak a Biszku Bélának az ügyében, aki vezető alakja volt az 1956-os forradalom utáni megtorlásoknak, aki az MSZMP Politikai Bizottságának 1957. december 10-i ülésén azt mondta: „Az ellenforradalmi szervezkedés bűnöseinek felelősségre vonásánál, a politikai jellegű bűncselekményeknél sok az enyhe ítélet, és viszonylag kevés a fizikai megsemmisítések száma.”

– Ez az egy ügy – mint cseppben a tenger – és az elmúlt 25 év történései összességükben mutatják, hogy az igazságszolgáltatás esetében nemcsak a szándék, de a hozzáértés is hiányzik ahhoz, hogy az erkölcsi rendet helyreállítandó legalább jelképesen megtorolja azokat a bűncselekményeket, amelyek az emberiség történetének legsötétebb lapjára tartoznak. Nem elégedhetünk meg azonban azzal, hogy külső szemlélőként rögzítsük a helyzet tűrhetetlenségét és azt, hogy ami már rég nem igazság, csupán jogszolgáltatás címén ezen a területen az elmúlt 25 évben történt, az lábbal tiprása az áldozatok emlékének. Támogassuk együtt a Nemzeti Emlékezet Bizottságának azon javaslatát, mely a lengyel mintát átvéve, a távol lévő terhelttel szemben folytatott büntetőeljárás szabályaihoz hasonlóan, az elkövető halála esetén is lehetővé teszi a büntetőeljárás lefolytatását. Tegyük egyértelművé, hogy az ilyen típusú eljárásokban a Nemzeti Emlékezet Bizottságát mint alkotmányos intézményt nem kizárólagosan, de legalább egyik szakértőként feltétlenül ki kell rendelni. A kommunizmus számtalan áldozata azért fizetett az életével, mert a szabadságért és a demokráciáért küzdött a diktatúra alatt, a diktatúrával szemben. Nekünk, akik haszonélvezői vagyunk az általuk kivívott szabadságnak, kötelességünk, hogy nem a bosszú, hanem az erkölcsi rend helyreállításának szándékával tegyünk meg mindent a megkésetten is időszerű igazságtételért.

Bartha Szabó József
  • Gulyás: indul a vakcina-előjegyzési kampány
    A koronavírus elleni vakcina előjegyzésére vonatkozó kampány elindulását jelentette be Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter csütörtöki online sajtótájékoztatóján, amelyen arról is beszélt, hogy a miniszterelnök konzultációi után születik döntés a december 11. utáni intézkedésekről.
  • Donald Trump: Ha igazam van, Joe Biden nem lehet elnök
    A mainstream média szinte teljesen mellőzte, a Facebook és a Twitter pedig az üzenet valóságtartalmát firtató címkékkel látta el Donald Trump minapi beszédét, amit a hivatalban lévő elnök az eddigi legfontosabb felszólalásaként jellemzett.
  • Tisztifőorvos: decemberre várható a második hullám tetőzése
    Szakemberek szerint decemberre várható a koronavírus-járvány második hullámának tetőzése - mondta az országos tisztifőorvos a koronavírus-járvány elleni védekezésért felelős operatív törzs csütörtöki online sajtótájékoztatóján.
MTI Hírfelhasználó