Litvánia 25 éve független
Huszonöt éve, 1990. március 11-én - a szovjet tagköztársaságok közül elsőként - függetlenségi nyilatkozatot fogadott el a vilniusi parlament. A Szovjetunió életében addig példátlan lépéssel formálisan is megkezdődött a Szovjetuniót alkotó köztársaságok függetlenedése, amely 1991 decemberére az államszövetség teljes felbomlásához vezetett.
2015. március 11. 22:27

Az 1980-as évek közepén meghirdetett peresztrojka felébresztette a nemzeti öntudatot a szovjet föderáció nemzetei körében, a nemzeti önállósodás jelei a legmarkánsabban a Kaukázusban és a Baltikumban mutatkoztak meg. Litvániában a nemzeti törekvéseket legátfogóbban a Litván Mozgalom az Átalakítás Támogatására (Sajudis) népfrontos szervezet karolta fel, mely 1988. júniusi megalakulásától kezdve a köztársaság nagyobb szuverenitásáért küzdött. A mozgalom hónapok alatt a legnagyobb politikai erővé vált, megelőzve a köztársasági kommunista pártot: az 1989. márciusi szovjet parlamenti választásokon a 42 választókörzetből 39-ben állított jelöltet, és 36-ban győzött.

Az 1989-es év Litvániában a szovjet hatalmi-politikai struktúrától való fokozatos eltávolodás jegyében telt. Május 18-án a litván parlament úgy módosította a köztársasági alkotmányt, hogy a Szovjetunió törvényei, központi szerveinek rendelkezései csak akkor léphetnek érvénybe, ha azokat a nemzeti törvényhozás is megerősíti. Kimondta, hogy Litvániának jogában áll kiépíteni saját pénz- és bankrendszerét, szükség esetén értékpapírokat bocsáthat ki, s az ország 1990. január 1-jével áttér a gazdasági önelszámolás rendszerére. 1989. november 3-4-én a képviselők törvényben határozták meg a litván állampolgárság elnyerésének feltételeit, majd december 7-én - a Szovjetunióban elsőként - törölték az alkotmányból a kommunista párt vezető szerepét rögzítő paragrafust, és legalizálták a többpártrendszert.

A változások hatása a Litván Kommunista Pártban (LKP) is megmutatkozott. Az LKP ifjúsági szervezete 1989. június elején döntött az össz-szövetségi Komszomolból való kiválásról, az LKP pedig 1989. decemberi rendkívüli kongresszusán kimondta függetlenségét a Szovjetunió Kommunista Pártjától (SZKP). (A lépés ellenzői saját kommunista pártot hoztak létre, mely továbbra is az SZKP részének tekintette magát.) Az SZKP történetében addig példátlan lépés növelte a független Litván Kommunista Párt népszerűségét, Algirdas Brazauskas első titkárt 1990. január 15-én megválasztották az akkor még kommunista többségű parlament elnökévé is. A törvényhozás 1990. február 7-én érvénytelennek nyilvánította az 1940. nyári szovjet inváziót követően a Szovjetunióhoz való csatlakozásról elfogadott, 1940. július 1-jei parlamenti határozatot, február 14-én pedig azt javasolta Moszkvának, hogy kezdjenek kétoldalú tárgyalásokat a litván állam függetlenségének helyreállításáról.

Az 1990. február 24-i és március 4-i többpárti parlamenti választásokon a Sajudis földcsuszamlásszerű győzelmet aratott, kétharmados többséghez jutott a 141 fős törvényhozásban, és Sajudis-diadallal zárultak a március 25-i helyhatósági választások is. 1990. március 11-én az új összetételű parlament Vytautas Landsbergis professzort, a Sajudis vezetőjét választotta meg házelnöknek, majd dokumentumban rögzítette: "Az 1918. február 16-án kelt függetlenségi nyilatkozat és a független Litvánia kormányának alakításáról hozott parlamenti határozat érvénye sohasem szűnt meg. Maradéktalanul érvényesek, és a litván kormány működésének alkotmányos alapjául szolgálnak. Litvánia területe egy és oszthatatlan, területén semmilyen más kormány alkotmánya nem érvényes." A parlament kimondta azt is, hogy a szovjet alkotmány helyett Litvánia az 1938. május 12-én elfogadott saját alaptörvényét tekinti érvényesnek, az ország elnevezését Litván Szovjet Szocialista Köztársaságról Litván Köztársaságra változtatta, egyben visszaállította az 1918 és 1940 között fennállt litván államiság jelképeit. Litván hatáskörbe rendelte az összes állami hivatalt, a gyárakat és az oktatási intézményeket, március 14-én pedig indítványozta a szovjet csapatoknak a köztársaság területéről való kivonását.

A szovjet Népi Küldöttek Kongresszusa március 15-én érvénytelennek nyilvánította a litván függetlenség deklarálását, a szovjet katonaság látványos erődemonstrációt tartott a vilniusi parlament előtt, épületeket szállt meg a fővárosban, hajszát indított a szolgálatmegtagadó katonaszökevények után. Moszkva beszüntette a litvániai kőolajszállításokat, csökkentette a földgázellátást. A gazdasági blokád akkor szűnt meg, amikor a vilniusi törvényhozás 1990. június 27-én ideiglenesen lemondott a független állam jogainak tényleges gyakorlásáról.

Moszkva és Vilnius viszálya ezután is folytatódott: 1990. július 17-én a litván parlament ideiglenes törvényt alkotott területvédelmi alakulatok felállításáról, augusztus 10-én pedig leszögezte: litván állampolgárok nem kötelezhetők arra, hogy más államok hadseregében szolgáljanak. A szeptember 26-án elfogadott párttörvény kimondta: a köztársaság területén nem működhetnek más államok pártjai és azok szervezetei, azaz lényegében betiltotta az SZKP-t és az annak részét alkotó Litván Kommunista Pártot. Válaszul Moszkva 1991. január 11-én katonáival megszállta Vilnius stratégiai pontjait, de a széles körű nemzetközi tiltakozás és a tömeges ellenállás miatt három nap múlva visszavonult az utcákról.

Az 1991. február 4-9. között rendezett litvániai népszavazáson a választók 70,46 százaléka vett részt, 90,47 százalékuk igennel voksolt arra a kérdésre: "Akarja-e, hogy Litvánia független demokratikus állammá váljon?" A függetlenség tényleges megvalósítására néhány hónap múlva, az 1991. augusztusi moszkvai puccskísérlet leverése után kerülhetett sor, miután szeptember 6-án a szovjet államtanács hivatalosan is elismerte a balti állam függetlenségét.

--------------------------------------------------------------

A függetlenné válásra emlékeztek Litvániában

Az ország huszonöt évvel ezelőtti függetlenné válására emlékeztek szerdán Litvániában, s ez alkalomból a balti állam vezető politikusai arra figyelmeztettek, hogy ismételten veszélybe kerülhet az Oroszországgal szomszédos apró ország szabadsága.

Vytautas Landsbergis, Litvániának a Szovjetunióból való kilépését követő első elnöke szerdán a törvényhozás tagjai előtt azt mondta, hogy a szabadságot nem lehet magától értetődőnek tekinteni, ellenkező esetben a balti ország sikertörténete hamarosan csupán "ideiglenes sikertörténetté válik".

Dalia Grybauskaite jelenlegi államfő arra biztatta a litvánokat, hogy legyenek erősek és bátrak, amikor "a fegyverek dörgése hallatszik" kelet felől.

A vilniusi parlament huszonöt éve, 1990. március 11-én - a szovjet tagköztársaságok közül elsőként - fogadott el függetlenségi nyilatkozatot. Mindenesetre a függetlenség tényleges megvalósítására egy év múlva, az 1991 augusztusában végrehajtott moszkvai puccskísérlet leverése után kerülhetett sor, miután szeptember 6-án a szovjet Államtanács hivatalosan is elismerte a balti ország függetlenségét.

Az Ukrajnához tartozó Krím félsziget annektálása után a további orosz terjeszkedéstől való félelem miatt Észtország, Lettország és Litvánia is kérte a NATO katonai erejének növelését a területeiken. A térségben sokan attól tartanak, hogy Moszkva az orosz ajkú kisebbség védelmére hivatkozva Ukrajna után a három balti ország valamelyikében is beavatkozik, s a kelet-ukrajnai válsághoz hasonló konfliktust robbant ki.

hirado.hu - MTI
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
  • A kormány a helyén van
    Vannak mondatok a történelemben, amelyek az időből kiszakadva és felemelkedve örök életet élnek. Az ókori Rómától az angol és a francia történelmen át egészen a mai históriáig tudunk ezekről. Nekünk is van ilyen.
MTI Hírfelhasználó