A nagy generáció meg tovább "virgonckodik"
Kérdés, hogy a különböző országok társadalmai miként tudnak megfelelő ellátást nyújtani az idős embereknek.
2015. január 26. 19:02

Nemrég ment nyugdíjba, de nem vonult vissza az Egyesült Államokban az úgy nevezet nagy generáció, táboruk csaknem 80 milliós, és továbbra is jelentősen formálják Amerikát. A Szombat reggel összeállítása több európai ország időseinek a helyzetével is foglalkozott.

Az emberi életkor meghosszabbodása egyfelől örömteli, ugyanakkor számtalan megoldandó problémával is együtt jár. Például azzal, hogy a különböző országok társadalmai miként tudnak megfelelő ellátást nyújtani az idős embereknek.

Rendkívüli korosztály

Európában Itáliában a legmagasabb az átlagéletkor, a 60 milliós államban a lakosság ötöde 65 év feletti, és a számítások szerint 2030-ra ez az arány megközelíti majd a 30 százalékot. A 80 év felettiek tábora is egyre gyarapszik, az utóbbi húsz évben 150 százalékkal nőtt a számuk. Az olasz nyugdíjasok több mint ötöde 80 évnél idősebb, sőt Szardínián a százéves emberek sem számítanak igazán ritkának. Az olasz társadalom elöregedésének egyik hétköznapi jele, hogy az országban egyre gyakoribbak a fogsorragasztókat vagy felnőtteknek való pelenkákat ajánló reklámok.

A mai idős olaszok, a második világháború utáni generáció rendkívüli korosztály, 40 százalékuk legalább gimnáziumot végzett, saját tulajdonú lakása van, gyermekeinek is otthont tudott teremteni, és a nyugdíjából meg tud élni, még akkor is, ha a gazdasági válság miatt egyre szűkösebbek az anyagi lehetőségei. Az átlagos olasz nyugdíj évi 16 ezer euró, mintegy 5 millió forint, de a 16 millió nyugdíjas közel felének a járandósága nem éri el a havi ezer eurót, azaz 310 ezer forintot sem.

A nagyszülők nélkül az olasz családok összeroppannának, többségük, mint egy főállású bébiszitter, az unkáira vigyáz. A gyerekek azonban egyre később születnek, a nagypapák és nagymamák pedig egyre idősebbek.

Ami az idősekkel való törődést, az őket segítő szolgáltatásokat és ellátást illeti, Olaszország a világranglista közepén áll. Gyakran hallani, hogy a nyári forróságban Milánóban meghalnak a magukra hagyott idősek, miközben a déli Nápolyban a szegény, de nagy család és a szomszédság segít a nyugdíjasoknak.

Számtalan idősekkel foglalkozó szervezet működik, és az olasz nyugdíjasok fel is találják magukat – majdnem minden kerületben, plébánián, helyi pártirodában idősek klubja működik, ahol kártyázni, tekézni lehet.

Az olasz egyetemek pedig a harmadik generációra kezdenek szakosodni, mivel egyre többen akarnak 70 év felett is művészetit, filozófiai vagy orvosi diplomát szerezni. Az önkormányzatok számítógép-tanfolyamokat és nyelvórákat is indítanak az idősebbeknek, valamin van öregjóga és időbank is, ahol mások számára lehet felajánlani a szabad időt – a fiatalabbak az időseknek, és fordítva.

A generációk közötti versengést Olaszországban mérsékli a családközpontú életvitel, főleg most, hogy a gazdasági válságban a munkanélküli fiataloknak szüleik és nagyszüleik segítenek – az olasz család most még inkább összetart.

Nem olyan gyámoltalanok, mint elődeik

Nagy-Britanniában majdnem 3 millió olyan 65 évesnél idősebb ember él, aki szerint nincs senki, akihez szükség esetén segítségért, támogatásért fordulhatna – ez a lakosság közel 5 százaléka. Az idősek helyzetének javításáért tevékenykedő Age UK karitatív szervezet felmérése során a megkérdezettek 39 százaléka mondta azt, hogy magányos, és úgy érzi, elfeledkeztek róla. A válaszoló fiatalok fele pedig attól tart, hogy idős korára magára marad.

Az Age UK ezen a héten indította el „Ne legyen senki egyedül!” jelszóval legújabb kampányát, hogy legyen ahová segítségért, tanácsért vagy egyszerűen csak jó szóért fordulhatnak a magányos emberek. A szervezet bármikor hívható segélyvonalat is működtet, és nem az övék az egyetlen ilyen kezdeményezés.

Szükség is van minden segítségre, mert nem könnyű idősnek lenni ma Nagy-Britanniában sem. Miközben a nyugdíjkorhatár a következő években a nők és a férfiak számára a következő években fokozatosan és egységesen 67 évre emelkedik, jószerivel már az 50 évesnél idősebbek is alig jutnak munkához, mert mindenki olcsó és fiatal dolgozókat alkalmazna inkább. A nehezedő életfeltételek közt ráadásul borulni látszik a nemzedékek közti korábbi béke és szolidaritás. A fiatalok úgy vélik, apáik és nagyapáik szerencsések voltak, mert nekik még volt munkájuk, van nyugdíjuk. A most induló generációnak azonban már az eddig ingyenes egyetemi tanulmányokért is fizetnie kell, diákhitele miatt nem kap lakáskölcsönt, munkája alig van, nyugdíja pedig szinte biztosan nem lesz.

Az utóbbi időben másról sem szólnak a hírek, mint a kényszerű költségvetési csökkentések idősebbekre káros hatásairól, illetve, hogy adott helyzetekben milyen tűrhetetlenül viszonyul a társadalom az öregekhez. Szinte nincs olyan hét, hogy ne kerülne címlapra egy-egy kórházban vagy idősotthonban lezajlott, az idősekkel szembeni felháborító bánásmódot bizonyító botrány. A kialakult helyzet már-már az idősebbek emberi méltóságát veszélyezteti.

Szerencsére azért az összkép nem ennyire borús, az idősödő emberek nem hagyják annyiban a dolgot, és egyre jobban megszervezik magukat és az életüket. A mai nyugdíjasok már nem olyan gyámoltalanok, mint elődeik még néhány generációval korábban is – lépést tartanak a technika újdonságaival, és fogyasztóként sem mellőzhetők. Ez a generáció aktívan tanul is, idősek százezrei vesznek részt esti kurzusokon – skót tánctól a nyelvtanulásig, kézművességtől a számítógépes ismeretekig széles a skála. Népszerűek az Open University bárki által látogatható egyetemi kurzusai is, sőt, számos egyetem látja szívesen az „érett diákoknak” nevezett idősebb generációt nemcsak oktatóként, hanem hallgatóként is.

Kölcsönözzön nyugdíjast!

Németországban oda kell figyelni az idősekre, egy mondás szerint, aki hanyagolja őket, az rosszul jár a politikában. A nyugdíjasok ugyanis ma a német társadalom negyedét teszik ki, így lehetetlen ellenük politizálni. Tizenöt éven belül, 2030-ra pedig a lakosság fele 50 éven felüli lesz.

Nem csoda, hogy a német kormány igyekszik olyan döntéseket hozni, melyek az idősebb korosztály nagy részének kedvezőek. Ezzel magyarázható a kereszténydemokrata-szociáldemokrata (CDU/SPD) kormánykoalíció vitatott lépése, mely lehetővé teszi, hogy negyvenöt év munkaviszony után, 63 évesen nyugdíjba mehessenek a németek. Sok idős korú örült ennek, a demográfiai változások azonban éppen azt indokolnák, ha kitolnák a nyugdíjkorhatárt.
Német nyugdíjasok - Szombat reggel

Németországban is egyre inkább látható ugyanis, hogy a nyugdíjazást követően a 60-65 éven felüliek az egyik legaktívabb társadalmi csoporttá válnak, nem csak azért, mert nekik van idejük részt venni a politikai életben és szerveződni, hanem azért is, mert a mai 70 év felettieknek nagy a vásárlóereje.

A nyugdíjasok helyzete ugyanakkor a lehető legellentmondásosabb, hiszen a szabad idejüket maximálisan kihasználó, utazó és aktív idősek mellett ott vannak az egyre jobban elszegényedő, szociális segélyre szorulók is. A két csoportot összeköti, hogy sokan közülük szívesen dolgoznának tovább, nem csak nyugdíjuk kipótlására, hanem, hogy értelmesen töltsék a következő 20-30 évüket. Jelenleg a 65-74 év közötti emberek 7,8 százaléka dolgozik, ami a német munkaadók meggyőződése szerint kedvezőbb körülmények esetén akár a duplája is lehetne. Norvégiában például ennek a korosztálynak 18, Svájcban 16 százaléka rendszeresen vállal munkát. A dolgozó nyugdíjasok Németországban leginkább egyéni vállalkozók, akik saját üzletüket viszik tovább.

Kevés viszont az olyan cég, ahol szívesen látnak időseket, nem úgy, mint az OTTO online áruháznál, ahol harminc-negyven nyugdíjassal állnak kapcsolatban, akiket rendszeresen munkába tudnak állítani, ha szükség van rájuk. A vállalkozás, saját bevallása szerint, csak hasznot húz az idősebb munkaerőből – nem kell betanítani őket, nagy szakmai tapasztalattal rendelkeznek, és szívesen adják át a tudásukat a fiatalabbaknak.

A nyugdíjasoknak készült internetes állásbörzékből kiderül, hogy még mindig kihasználatlan az idősek által nyújtott munkapotenciál. A Rent a Rentner (Kölcsönözz egy nyugdíjast) nevű internetes oldalon például több mint hétszázan regisztráltak, és a legkülönbözőbb szolgáltatásokat ajánlják fel, kutyasétáltatástól az irodai adminisztratív munkán át a szakmai tanácsadásig.

Vannak, akik önkéntesen is szívesen besegítenek, ilyen a Humboldt Egyetem kezdeményezése, ahol pótnagymamát, -nagypapát kereshetnek az egyetem diákjai és dolgozói. A nyugalmazott egyetemi alkalmazottak szívesen ajánlják fel segítségüket, ha olyan fiatal családot találnak, akik örülnének a pótnagyszülőnek, és akikkel előbb-utóbb baráti kapcsolatos is kialakíthatnak.

Nem vonul vissza a nagy generáció

Az Egyesült Államokban az úgy nevezet nagy generáció nemrég ment nyugdíjba, táboruk csaknem 80 milliós, és országszerte sokan és sokat foglalkoznak velük – tanácsadó cégek, televíziós sorozatok, sőt, még könyvek is. A jelenség érthető, hiszen velük sajátos igényű fogyasztó jelent meg a piacon, ráadásul nagy tömegben.

Úgy tartják, hogy ez a nemzedék alakította a XX. század második felének Amerikáját, és most, nyugdíjba vonulásával a XXI. század elejét is nagymértékben formálja – most és majd. Mert például milliók adják el a házukat, és költöznek vagy délre, a melegebb éghajlatú államokba, vagy idősek lakóparkjaiba. Milliók néznek részmunkaidős foglalkozások után, és szintén milliók kezdenek hódolni újfajta szórakozásoknak, aminek jelentős gazdasági és kulturális hatása van az amerikai társadalomra – például éppen az ingatlanpiacon.

A mai hatvanasok sokkal „virgoncabbak”, mint a hasonló korú előző generációk voltak – fiatalosabbak, nem hajlandó öregesen élni. Számukra a nyugdíjba vonulás nem visszavonulás az élettől, hanem afféle kaland, változtatás, új élet. Épp ezért abszolút aktívak, minden szempontból, és többnyire nem is a csendesebb vidékekre vonulnak vissza, hanem ismét beköltöznek a nagyvárosokba, ahol könnyen hozzáférhetnek a különféle szolgáltatásokhoz, sportlehetőségekhez, kulturális eseményekhez – egyáltalán, a minőségi aktívabb élethez.

A szemléleti változást és az anyagi érdekeket mi sem érzékelteti jobban, mint, hogy a reklámozók, illetve a fogyasztási cikkek piaca is egyre inkább tudomást vesz róluk, sőt futtatja is őket. A hirdetésekben gyakoriak az őszülő halántékú szereplők, például a hatvanas éveit több mint kiválóan viselő színésznő, Susan Sarandon.

Kossuth Rádió, Szombat reggel
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
  • A Parlamentben nyílt meg a Kurultaj
    Több mint 20 nemzet képviselőjének jelenlétében a Parlamentben nyílt meg a Bugacon pénteken kezdődő Kurultaj hagyományőrző rendezvény.
  • A háborúk felelősei
    Kizárt, hogy Putyin (elemzést érdemlő) „dühe” ne játszott volna szerepet a támadási parancs előzményeként. Ő az, aki bármit csinált, a közvéleményt befolyásolni képes nyugati médiában csak és kizárólag negatív jelzővel illették, miközben elnöksége alatt a korábban szétzilált Oroszország újfent katonai és gazdasági hatalom lett – fogalmaz Földi László.
  • Adócsalásba bukhat bele a német kancellár
    Arról ír az AFP francia hírügynökség a Hamburger Abendblatt című német lapra hivatkozva, hogy a „CumEx Files" elnevezésű, adócsalási botrány kapcsán az ügyészség már vizsgálja Olaf Scholz német szociáldemokrata (SPD) kancellár e-mailjet. Scholz 2015. január 1-től lebonyolított elektronikus levelezését nézik át.
MTI Hírfelhasználó