Tóbiás most leporolja a kottát
Egy 1998-as dokumentumban már ugyanazok a hívószavak
Minden olvasó eldöntheti magában, hogy az Orbán kormány harmadik ciklusa után fél esztendővel és Tóbiás József pártvezéri megválasztása után néhány hónappal miként valósítják meg az ellenzéki törpepártok a tizenhat esztendős kottát.
2014. október 29. 18:27

Annak idején nagy port vert fel az MSZP kiszivárgott dokumentuma, Tóbiás József kommunikációs és stratégiai titkos „munkaanyaga”. A BIT akkori alelnöke akkoriban sem akart mást, mint a mandátum lejárta előtt lemondatni, „elsöpörni” az Orbán kormányt. Akkor, fél évvel az első Orbán kormány megalakulása után már tudták, hogy Orbán "diktátor", álcivilek mögül kell szítani a békétlenséget, cikkeket kell iratni. Tóbiás méla lesben ült tizenhat évig, amíg pártvezetőként előhozhatta újra a programját. Igaz, azóta lebontották a pártját...

Minden olvasó eldöntheti magában, hogy az Orbán kormány harmadik ciklusa után fél esztendővel, és Tóbiás József pártvezéri megválasztása után néhány hónappal miként valósítják meg az ellenzéki törpepártok a tizenhat esztendős kottát. Igaz, tizenhat esztendeje is ezen szorgoskodtak. Valljuk be, 2002-ben eredménnyel.

Az MSZP Tóbiás féle Ifjúság, Modernizáció Munkacsoportjának „munkaanyaga”

„A Szocialista Pártnak egy stratégiai célja lehet: leváltani, lemondatni, elsöpörtetni a diktatúrátlerövidíteni a négy évet”

"Alapvető változás állott be a hazai politikai életben 1998 telére. A kormányfő, a Fidesz és a kormánykoalíció nyilvánvalóvá tette, hogy alkotmányos diktatúrát épít. Céljuk minden hatalom megszerzése, központosított, ellenőrizetlen és személyektől függő gyakorlása. Ehhez a néhány százalék parlamenti többséget kíméletlenül felhasználva, a parlamentbe és azon kívül működő társadalmi együttműködési rendszereket mellőzve és ellehetetlenítve a demokratikus politikai intézményeket formálisan kezelve vezet az út. Igen nagy a veszélye annak, hogy a társadalom élete minden ízében ismét átpolitizálódik, az állami (kormányzati) hatalom egyre több szférában ismét közvetlen dominanciához jut, a büntetőjog az egzakt biztonság helyett ismét a korlátlan és idényszerű alkalmazhatóság irányába fejlődik, az állampolgári és csoportautonómiák garantálása helyett megint az állami fenyegetettség keltette félelem lesz uralkodó, a döntési folyamatokból minden szinten kiszorulnak a civilek (külsők, szakértők, érintettek, partnerek), normatív szabályokon alapuló automatizmusok helyett eseti mérlegelésre épülő döntéshozatal lesz a jellemző, egyes személyek kezében túlhatalom összpontosul, a kormányzat szempontjából történő „megbízhatóság” ismét a legfőbb alkalmassági szempont minden funkcióban, a parlament szerepe nyilvánossági fórumra korlátozódik, az ellenzéknek nincsen érdemi helye és szerepe a döntéshozatalban, a kormánypártiság ismét a nemzethez tartozás feltétele lesz.

Ebben a helyzetben a szocialista ellenzéki politizálásnak most már nem lehet célja a parlamenti munkában történő szakszerű részvétel, a törvényhozás színvonalának javítása vagy az ország életében a megszerzett önkormányzati pozíciókon keresztül történő együttműködés. Ebben a helyzetben a Szocialista Pártnak egy stratégiai célja lehet: leváltani, lemondatni, elsöpörtetni a diktatúrát; lerövidíteni azt a négy évet, amely minden jel szerint kiteljesítené az alkotmányos diktatúra intézményrendszerét és az eddigieknél még mélyebben teremtené meg annak gazdasági és politikai feltételeit.

A cél tehát a koalíciós többség megtörése, leválasztása, megosztása a Parlamentben. Ehhez a társadalom folyamatos szembesítésén keresztül vezet az út azokkal a folyamatokkal szemben, amelyeket a kormányzat megkezdett, s igen agresszíven visz végig. (...)

A szocialisták politikai munkájának fő irányát az elkövetkező időszakban abban látom, hogy kialakuljon a Kormányról a diktatúraépítés képe, rólunk pedig a céltudatos ellenállás központjának képe.

Milyen módszerekkel lehet a fenti célokat segíteni?

(...) Kíméletlenül és aktívan fel kell használni a Parlamenten belüli eszközöket: ügyrendi, nyilvánossági, tartalmi, pozicionális, obstrukciós, stb. (...)

A Parlamenten kívüli és Parlamenttől független kontrollokat, reagálási lehetőségeket, civil kezdeményezéseket, akciókat igen erősen ösztönözni, segíteni kell. (Ne felejtsük el, hogy a rendszerváltás idején lényegében ezzel az eszköztárral hozta felszínre az akkori ellenzék a rendszerváltó hangulatot.) Alkotmánybíróság, ombudsmann, népszavazás, polgári engedetlenség, sztrájk, demonstráció, petíció, tüntetés, köztársasági elnök, Legfelsőbb Bíróság, Legfőbb Ügyész, nyílt levél, provokatív (próba vagy tömeges) eljárás indítások.

Az eddigi elemző, elméleti jellegű munkabizottságok mellett a jövőben nagyobb szerep jut az operatív munkacsoportoknak: azoknak a munkatársaknak, akik egyedi ügyek nyomába erednek, s megalapozzák azokat: adatokat gyűjtenek, irodalmat és sajtót összegeznek, muníciót szereznek egy adott kérdéshez. Mindig konkrét mazsolákat, üveggyöngyöket, fontos részleteket kell a sajtóhoz tálalni ahhoz, hogy ez hír legyen. S csak második fázisban lehet e részleteket beilleszteni a diktatúra-építés folyamataiba.

Sok arccal kell dolgozni.(...) az érdekkonfliktusokat zászlóhegyre tűző, az adott témakörhöz szakértőként értő és politikailag is legitim új arcokra. A „közülünk való”, új emberek érzetére.(...)

Tudatosan építeni kell a civil holdudvart az értékek, célok, személyek mentén. A Szocialista Párt mindig is a szervezeteiben és kapcsolódó mozgalmaiban volt erős. Ezt a gyakorlatot (lényegében a pártépítést és pártmozgatást) kell erősíteni, mert a hatalomváltás kikényszerítésének célja csak látszólag parlamenti ügy: valójában nagy tömegmozgások és feszültségek tudják csak kikényszeríteni a hatalomba ágyazott képviselők felállását. (...)

Sajtókapcsolatokat kell intenzíven építeni, szervezni kell a cikkek megírását és elhelyezését, a médianyilvánosságot.

El kell kezdeni beszélni a Kormány és a kormányfő alkalmatlanságáról, a rendszer diktatórikus jellegéről, a lemondás, a bukás elviselésének erkölcsi kényszereiről. El kell hinteni a köztudatban, hogy nem vagyunk szükségszerűen 4 évig a hatalommániához láncolva. Alternatívát kell felkínálni a tűrés helyett; az „Elég volt”, Állj! Ne tovább!” magatartást kell sugallni.

Ebben a dolgozatban azt szerettem volna bemutatni, hogy megérett az idő a politikai munka stratégiai szervezésére, az alkotmányos módon kikényszerített hatalomváltás ciklus közbeni előkészítésére. Ez nagy munka és fontos feladat: meg kell állítani Orbán Viktort! A magyar történelemben most ismét az a feladat, amely már olyan sokszor lett volna: egy diktátor-hajlamú vezetőt korlátozni, vele szemben erőt felmutatni, egy diktatórikus hatalomgyakorlás teljes intézményrendszerének kiépülését megakadályozni!

1998. december – 1999. január"

gondola
  • Újra kell tanulnunk a demokráciát
    A „létező demokrácia” részének kell tekintenünk az idegen titkosszolgálatok videókészítését és az időzített nyilvánosságra hozást. A külföldi tőzsdespekulánsok kampányfinanszírozó tevékenységét. A külföldi propagandaközpontok itthoni buzgólkodását.
  • Karácsony Gergely lovasszobránál
    De nézzük végre Budapestet, mert Budapest csodás. Húsz évig vezette egy szociológus, kilenc éve vezeti egy mérnök. Nem kell különösebb hangszerismeret lezongorázni a különbséget.
  • Itt járt „Európa” a budapesti kampányban
    Több magyar ellenzéki politikus is részt vett egy találkozón a romkocsmák környékén, amelyet többek között a Vote4Budapest, illetve a Night Embassy of Budapest szervezett.
  • A túlélés első szabálya
    Megszakad az az építkezés, ami Tarlós István nevéhez köthető. Karácsony győzelmi nyilatkozatainak voltak ugyan ígéretes részei, de jócskán ismételgette a tartalom nélküli, de érzelmeket felkorbácsoló szlogenjeit, például, hogy ezentúl zöld és szabad lesz a főváros.
  • Választási eredmények
    A vasárnapi önkormányzati választáson a Nemzeti Választási Iroda adatai szerint a következő eredmények születtek.
MTI Hírfelhasználó