Nem fújnak új szelek az unióban
A fideszes Pelczné Gáll Ildikót választották nagy többséggel az Európai Parlament egyik alelnökévé.
2014. július 16. 10:26

Mindez kapcsolatrendszere ellenére sem sikerült Viviane Redingnek, aki elhagyta az Európai Bizottság alelnöki és egyben alapjogokért felelős biztosi tisztségét. De Neelie Kroes és Rui Tavares is eltűnt az uniós horizontról. A magyar néppárti képviselővel brüsszeli tudósítónk készített interjút.

– Úgy tudjuk, az Európai Unióban demokrácia van. Ha a közelmúltban lezajlott európai parlamenti választásokon az Európai Néppárt kapta a legtöbb szavazatot, miért lett e parlament elnöke a szocialista Martin Schulz?
– Mint minden alakuló ülés előtt, az EP frakcióvezetői most is összeültek, és bizonyos technikai kérdésekben megegyeztek. Akár otthon, az Országgyűlésben. Ha nem így lenne, akkor sohasem állnának fel a bizottságok, nem lennének az EP-bizottságoknak elnökei, alelnökei és persze nem lenne az EP-nek elnöke. Ez tehát megegyezéses, technikai jellegű dolog, amely nélkül még egy év múlva is arról vitáznának, hogy ki hová kerüljön, és ki kinek a kinevezését blokkolja.

– Értik az uniós polgárok, hogy ha már demokrácia van, miért nem a választásokon nyertes néppártiaké az EP elnöki széke?
– Ezt a felvetést értem, de nem várható el, hogy azért, mert a miénk a legnagyobb győzelem, a miénk legyen az abszolút többség. A 751 fős parlamentben a 223 fős európai néppárti frakció nincs abszolút többségben. Vagyis meg kellett egyezni. Ennek pedig a vége az lett, hogy vannak olyan bizottságok, amelyeket mi viszünk, és a néppárti elnök korábban Martin Schulzcal, az akkor még a szocialista frakció elnökével úgy egyezett meg, hogy most az ötéves ciklus első felében a szocialisták, a másodikban pedig a néppártiak adják az Európai Parlament elnökét. Az előző ciklusban ez fordítva volt. A második részében Schulz lett az, és volt egészen mostanáig EP-elnök. És most az ő elnökségével kezdődik az öt év. Nyilvánvaló, hogy neki nagyobb ambíciói voltak, és miután a választások eredménye miatt nemigen lehet az Európai Bizottság elnöke, szeretné ezt a ciklust pozícióvesztés nélkül elkezdeni. És itt talán ha ló nincs, a szamár is jó elve alapján az EP elnöke lett. És nekünk, az EP néppárti alelnökeinek az is a feladatunk, hogy technikailag ellensúlyozzuk a szocialista elnök munkáját. Annak a Schulznak, aki – ha visszaemlékezünk az előző ciklusra – EP-elnökként néha olyan megnyilatkozásokat tett, amelyek kevésbé voltak egyeztetettek a parlamentnek a vezetésével, véleményével, és súrolta, de soha nem lépte át – mert Schulz jó politikus – azt a határt, amikor számon lehet őt kérni. De, árnyaltabban fogalmazva, ezeket a politikai céljai érdekében használta.

– Netán ezt is az uniós „demokráciadeficit” kategóriába lehet sorolni, hogy zárt ajtók mögötti alkukkal döntik el, hogy az adóparadicsomból származó, néppárti Jean-Claude Juncker vezeti az Európai Bizottságot, a szocialista Schulz pedig az EP-t?
– Amikor azt mondtam, hogy Schulz sok tekintetben súrolta azt a határt, amelyet a parlament megjeleníthetett, arra is gondolok, hogy a csúcsjelöltet kitalálták. Hogy most ő volt-e ennek az ötletadója, nem tudom, de már a név miatt („Spitzenkandidat”) se hinném, hogy mondjuk egy franciának vagy angolnak a német fogalom jutott volna az eszébe. A lisszaboni szerződésben nincs ilyen jogosítványa az EP-nek. Az államfők joggal kérték számon a demokratikusnak tartott Európai Parlamenttől, hogy mi ez, ha nem pontosan az átlépése a vonatkozó szabályoknak és szerződéseknek a demokrácia nevében. Vagyis úgy is nézhetném, hogy a demokrácia köntösében túlléptünk a hatáskörünkön. Ami egy értelmezési kérdés. Mert amikor Dublinban tárgyaltunk a frakciónkkal, akkor úgy tűnt, hogy ez a kampányra szóló jelölés. Tehát a csúcsjelölt lesz a vezető arca a kampánynak, és hogy vele mi lesz, arról majd később döntünk. Ami meg is történt: a tagországok vezetői 26:2 arányban döntöttek a luxemburgi Juncker mellett. Ő most volt a frakciónknál, elmondta az elképzeléseit. Hogy úgy mondjam, kicsit nagyobb szerénységet várnék el tőle.

– A Juncker iránti szerelmüket percenként megvalló hazai balliberálisainkat – akik élnek-halnak a szupranacionális centralizálásért, miközben odahaza még annak látszata miatt is halálfélelmet mímelve sikongatnak – azért Juncker néhány napja váratlanul szemen köpte, amikor kijelentette, hogy ő nem federalista…
– Szokás, hogy a potenciális EB-elnökségi poszt jelöltje járja a frakciókat, ahol más és más dolgokra helyezi a hangsúlyt. Ezt, hogy ő nem federalista, az Európai Reformerek és Konzervatívok frakciójában mondta. Amit nem egészen értek, mert korábban azt mondta, hogy neki a föderalizmus az EP-ban jó irány. Csakhogy ő nem volt korábban EP-tag és nem érezte ezt a hangulatot, ami itt van, mert akkor tudná, hogy itt erős kisebbségben vannak a federalisták, akik szerint ma az unióban minden szép és jó, beleértve a haladási irány is, és semmi más nem hiányzik már a boldogsághoz, mint még egy jó adag föderalizmus. Sok mindent lehetne itt firtatni, ami a válság okait illeti, de azt viszont firtassuk – mert előre visz –, hogy a válságból miként lehet kikecmeregni, és hogy az eddig e célból követett módszerek és utak eredményesek voltak-e.

Vagyis vonjuk le végre a következtetéseket, hogy mit rontottunk el, mely jogalkotási folyamatokat. És én azt szeretném, ha az Európai Bizottság és annak elnöke kellő mértékletességet mutatna a tekintetben, hogy bizony elég sokat hibázott az első ciklusban, és feltárná, mik voltak e hibák. Ennek az időnek súlyos tanulságai vannak. Akár országok is megroppanhattak volna ebbe. Azt szeretném, ha a bizottság sokkal átláthatóbban, felelőssége vállalásával egy időben tenné meg előre vivő javaslatait.

– Mivel magyarázza, hogy oly nagy többséggel választották meg az EP egyik alelnökévé?
– Sokan mondták, miután Orbán Viktor kifejezte véleményét Junckerről, olyan vert helyzetből indulok a választáson, hogy nyugodtan készülhetek a vereségre. De nem ez történt, és ennek örülök. Azt hiszem, tényleg van lehetőségünk arra, hogy akár következetesen is kiálljunk a véleményünk mellett, és nem hiszem, hogy jövőbeli pozíciók érdekében be kellene ragasztanunk a szánkat. Azt láttam, hogy akik odajöttek hozzám a frakciónkból és más frakciókból is, azokkal az előző években olyan munkakapcsolatunk volt, ami megerősítette a pozíciómat.

A teljes interjút a Magyar Nemzet szerdai számában olvashatja el.

MNO - Magyar Nemzet
  • A nyugat-európai liberálisok vallása a hungarofóbia
    Annyira nem bigottak, hogy ezért a vallásért Husz Jánosként a máglyára menjenek. Nem akarnak mártírok lenni, noha a mártír legyőzhetetlen ellenfél. Az ő vallásuk másról szól. Vallásuk másik fontos rítusa ugyanis: sorakozás a kasszánál.
  • Horror bohózat a párizsi ügyészségen
    Noha maguk a rendőrök sem mernek behatolni a város jó néhány területére, az ügyészség egy sokkal súlyosabb bűncselekménnyel foglalkozik: a német WDR köztelevízió 37 éves munkatársa szerint Giscard d'Estaing a párizsi irodájában rögzített interjú során háromszor is megérintette a fenekét.
MTI Hírfelhasználó