Az ellenzék dacolhat a "sovány" kétharmaddal
A kétharmados többség nem jelenti a kétharmados törvények esetében is az automatikus kormányzati sikert.
2014. április 10. 11:39

A számítások szerint ugyanis ezek akár 15%-nál az ellenzék keresztülviheti akaratát. Ez annak fényében jelentős növekedés, hogy az elmúlt periódusban még 0,3% körül járt ez az érték.  Az egyszerű többséget kívánó törvényeknél viszont nem sok esély marad a változtatásra – mutatta ki dr. Kóczy Á. László, az MTA Közgazdasági- és Regionális Tudományi Kutatóközpontja (MTA-KRTK) Játékelméleti Kutatócsoportjának vezetője.

Nagy izgalommal várja a közvélemény a néhány, még bizonytalan mandátum sorsát, pedig gyakorlatilag annak lenne érdemi jelentősége, hogy a Fidesz-KDNP 140, vagy 120 szavazatot visz. A szavazásoknál ugyanis a szükséges többséget a megjelent, szavazó képviselők számához viszonyítják. A 132, vagy 133 kormányzati mandátum kérdése így akkor mérvadó, amikor mind a 199 képviselő jelen van a szavazáson. Ez azonban igen ritka: az elmúlt ciklusban megközelítőleg 9%-os átlagos hiányzást produkált a Tisztelt Ház, ami 199 képviselő esetében átlagosan 18 hiányzót jelent. Mivel a megjelentek száma befolyásolhatja a szavazások végkimenetelét, a pártok esetenként igen szigorú szankciókat alkalmaznak a hiányzó képviselőkkel szemben. Bár ma már nem kell polgármester képviselőkkel számolni, a hiányzások mértékét növelheti az új parlament kisebb létszáma, azaz hogy most kevesebb képviselő között oszlik meg a munka, és ez az ellenzéknek különösen sok idejét elviszi majd a paritásos alapon működő bizottságok esetében. A kormánypárti hiányzások felelőse pedig sokszor valamilyen kormányfeladat, vidéki, külföldi kiküldetés. Korábban állítólag volt, akit jóformán a kórházi ágyán toltak be szavazni - a betegséget sosem lehet kihagyni a képletből. 

Leegyszerűsítve lehet azt feltételezni, hogy átlagosan ugyanolyan arányban maradnak távol képviselők mindkét oldalon, azonban egy-egy konkrét szavazásnál ez sosincs így.

Ugyan az Egyesült Államok Szenátusában kialakult egy szokás, hogy ha valamely szenátornak halaszthatatlan okból, például betegség miatt, vagy államérdekből távol kell maradnia, akkor a másik oldalról valaki nem szavaz ("present, giving live pair"), azonban erre itthon aligha számíthatunk és Európa több országában is bevett gyakorlat, hogy az ellenzék az ilyen helyzeteket igyekszik vastagon kihasználni. Jelen esetben a „kihasználás” valamely indítvány leszavazását jelentheti, de a gyakorlatban megbízhatatlanná tehető a kétharmad, vagy csak komoly szervezés és nagy fegyelem árán érhető el a kormányzati siker.  

Az ördög a részletekben lakozik majd: a 2010-es eredmények mellett az esetek 98,5%-ában biztosítva volt a kétharmados kormánytöbbség. Ha a Parlamentben nem csak a kormány javaslatai érvényesülnek, hanem esetenként lesznek, akik beállnak ellenzéki indítványok mögé is, a helyzetet egy nagyon egyszerű kooperatív játékelméleti modellel írhatjuk fel, s az ebből számolt ún. Shapley hatalmi index, amely egy adott párton múló kétharmados döntések arányát mutatja, 99,7% volt. Az ellenzéki akarat kibontakozására tehát mindössze 0,3% esély maradt.

Ha marad a 133 kormányzati szavazat, a korábbi hiányzási trendek mellett az esetek 59,2%-ában lesz meg a kétharmad. A Shapley index függ a többi párttól is. Ha 29-5-4 arányban bomlik az MSZP-DK-Együtt-PM-LP összefogás, az index 93,1%, ha nem bomlik a baloldal, 89,7%-ot ér el.

Ha az 1 szavazat végül a baloldal javára billen, akkor csak a szavazások 39,6%-ban lesz kétharmados többség és a Shapley 89,8%, illetve 84,8% értéket vesz fel.

Bár az egyszerű többséget kívánó törvényekhez a Fidesz többsége bőségesen elegendő, a kétharmados törvényekben a korábbi 0,3%-ról 7-15%-ra nőhet az ellenzék szerepe, ebben a kérdéses mandátum már csak mennyiségi változást okozhat.  Érdekes megemlíteni, hogy a változás jelentős részben éppen a Fidesz által megszavazott kisebb országgyűlésnek köszönhető, ahol egy-egy képviselő hiányzásának sokkal nagyobb a jelentősége.

„Játékelmélettel foglalkozó közgazdászként rendszeresen vizsgálunk, értékelünk konfliktusos területeket tisztán tudományos oldalról. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha az érzelmeket félretéve eszünkre és a számításokra hagyatkozunk, nagyobb sikerrel találhatjuk meg a legjobb megoldást. Modellezhetjük a szereplők várható viselkedését és így konkrétumokra támaszkodva mondhatjuk ki a végső szót.” – húzta alá dr. Kóczy Á. László közgazdász-matematikus, az MTA-KRTK „Lendület” Játékelméleti Kutatócsoportjának vezetője.

Az MTA Lendület programjának segítségével összeállt kutatócsoport elsősorban olyan stratégiai konfliktushelyzeteket vizsgál, ahol a külhatások, például környezetszennyezés révén harmadik felek is érintetté válnak, de a játékelméleti módszereket gyakran alkalmazzák napjaink gyakorlati problémáira is. Így elsők között hívták fel a figyelmet a választási körzetek közötti egyenlőség matematikai korlátaira, de elemzéseikben az egyetemi felvételi átalakítása kapcsán is képviselték a tudományos álláspontot.

MTA - Közgazdaság-tudományi Intézet
  • Visszataszító volt Márki-Zay legújabb kijelentése
    A legvisszataszítóbb ebben, hogy ő a fogyatékos szót negatív értelemben használta. Úgy, minthogyha az, hogy valaki így éli az életét, pejoratív dolog lenne, az emberi értékeinek a csökkentségét jelentené – kommentálta a Magyar Nemzet kérdésére a baloldal miniszterelnök-jelöltjének tegnapi kijelentését a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke.
  • Ismét igazolódott, a baloldalon Gyurcsány Ferenc a főnök
    Az ellenzéki pártok próbálják csökkenteni a Márki-Zay Péter által okozott kárt azzal, hogy gyámság alá helyezik a kapitányt, ami azt is jelenti, hogy ismét bebizonyosodott, hogy Gyurcsány a főnök – értékelte az elmúlt hetet a Magyar Hírlapnak Kiszelly Zoltán politológus, aki kitért arra is, hogy miért lett kudarcos a baloldal nép­szavazási kezdeményezése, illetve a polgári kormánynak miért fontos a kultúra és a tudomány.
  • A többség szerint Orbán Viktor jobban képviseli az emberek érdekeit, mint Márki-Zay Péter
    Az országgyűlési választások – április harmadikára kitűzött – időpontjához közeledve egyre inkább felértékelődik a jobb- és baloldal által kínált jövőkép konfliktusának kérdése - mutat rá a Századvég legfrissebb elemzésében.
MTI Hírfelhasználó