Egy hónap Amerikával
Kíváncsiak voltunk, vajon Amerika egy véglegesen megosztott, vagy éppen ellenkezőleg, egy kivételes egységgel rendelkező ország? Netán mindkettő egyszerre?
2012. november 22. 14:10

Az amerikai választásokat megelőzően a Méltányosság-blog átalakult az Egyesült Államokkal kapcsolatos írásaink „gyűjtőplatformjává”. Hogy miért? Szerettünk volna a kampányeseményeken túl rávilágítani Amerika lényegére. Ahogy sorozatunk beharangozójában írtuk: Nagyon is izgat minket például Amerikának az a kettős természete, amit a polarizáció és a kohézió szavak segítségével írhatunk körül. Ami valami olyasmit jelent, hogy bár Amerika sokszorosan megosztott, mégis van benne valami irigylésre méltó belső egység, amelyet a legélesebb politikai viták sem kezdenek ki.” Saját és vendégelemzésekkel, filmekkel, könyvekkel, szakpolitikai elemzésekkel és interaktív infografikákkal vágtunk bele Amerika virtuális felfedezésébe. Mindezt nem csak hasraütésszerűen, hanem négy tematika köré rendezve.

Elsőként a kampány kulisszái mögé tekintettünk be, például az új típusú technológiák hívásával, amelyek egyre több embert vonnak be a választások izgalmába. Bemutattuk a vitákat évtizedek óta szervező Council on Presidential Debates nevű civil kezdeményezést, és az összes választási vitát figyelemmel kísértük (az első elnökjelölti, az alelnöki, a második elnökjelölti vitát, illetve Barack Obama és Mitt Romney végső szópárbaját). Csepeli György szociológus a New Jersey-i Montclair State Universityből írt bejegyzést sorozatunk számára.

Vendégbejegyzésében a „megszelídült vírust”, azaz a jelöltek közötti viták jellegét elemezte. Rávilágítottunk a program- és jelöltformáló szerepére, mivel Magyarországgal ellentétben az Egyesült Államokban nem láthatatlan szürke eminenciások, hanem átláthatóan működő szervezetek osztják azokat a tanácsokat, amelyek sikerre viszik a politikusokat és pártjaikat: „…Pontosan kik készítik fel a jelölteket a sorsdöntő szerepléseikre, kik tervezik meg kampánystratégiájukat, kik befolyásolják a gondolkodásukat? Egyszerűbben: kik azok a kevesek, akik Obama és Romney fülébe súgnak, és amit mondanak, az nem megy ki a másik fülükön?”  

„A sok kérdésre egyszavas választ adhatunk: agytrösztök. Az elnökjelöltek ugyanis „csak” a jéghegy csúcsai, a politikai színpad „sztárjai”, mellettük sokszereplős, kiterjedt agytröszt-hálózatok működnek, amelyek nem csupán hatalomba segíthetik a jelölteket, hanem ami talán ennél is fontosabb, ott is tarthatják őket. A think-tankek szerepe pont ezért nem lebecsülendő: munkájukkal alapjaiban meghatározzák a jelölt által követett politikai irányvonalat, amelyet értékeken alapuló ideológiai térben helyeznek el, valamint a szakpolitikák révén befolyásolják a későbbi kormányzás karakterét is.

Nem véletlen, hogy a Méltányosság, felismerve ezen szervezetek politikai jelentőségét, külön rovatot szentel honlapján a külföldi agytrösztök ismertetésének, amelyben felhívja a magyar közönség figyelmét a think-tankek politika-, és társadalomfejlesztő funkcióira. 

Tom Bako, aki Székelyföldről emigrált az Egyesült Államokba, személyes tapasztalatokkal is rendelkezik arról, milyen az amerikai agytrösztök világa. Vendégbejegyzésében a Heritage Foundationnél eltöltött hónapokról írt. Ezt követően Barack Obama „új generációs” tanácsadóinak bemutatásával átléptünk a külpolitika témakörébe, amelyben Tom Bako az amerikai kivételességről, míg Ablaka Gergő kutató, Közel-Kelet-szakértő az amerikai-iráni kapcsolatokról írt.

Nem is lehetett volna teljes Amerika-képünk, ha nem foglalkozunk a nagyhatalom világpolitikai szerepével, hiszen nem tudjuk függetleníteni magunkat az Egyesült Államoktól. „Ahhoz, hogy megértsük Obama bonyolult egyensúlyozását tudnunk kell, milyen tényezők befolyásolják Amerika külpolitikai szerepét. Globális dominancia vagy hanyatlás vár rájuk? Továbbra is világcsendőri szerep vagy az első világháborút követő távolságtartás fogja őket jellemezni? Csak kettő azon létfontosságú kérdések közül, amelyek befolyásolják az Egyesült Államok és a világ jövőbeli sorsát. A vita pedig messze nincs lezárva. A globális gazdasági válság csak olaj volt a tudományos, publicisztikai vitákra, amelyek folynak a témában. Még akkor is, ha ezekből lényegében semmi nem jut el hazánkba.” 

A külpolitikai kérdések által dominált második elnökjelölti vitát követően a kohézió, a kultúra és társadalom kérdéseire fókuszáltunk. Mint minden témakörnél, itt is azt kutattuk, hogyan alakul ki Amerika kivételes egysége a híres „olvasztótégely” sokféleségében?

„A filozófusok az ókor óta vitatkoznak arról, hogy mire van szükség egy állam vagy társadalom egyben tartásához. A kohézió problematikája tehát nagyon régi gyökerű, miközben a szó maga új. A kohézió fogalma magába sűríti mindazokat az értékeket, normákat, intézményeket, amelyek segítséget nyújtanak az egyének számára ahhoz, hogy személyes identitásuk feladása nélkül képesek legyenek együtt élni és együttműködni a társadalomban. A szót magát összetartozás-tudatnak is fordíthatjuk. Az alábbiakban amellett érvelünk, hogy az Egyesült Államok egyik nagy előnye Európával szemben a kohézió nagyobb foka, amelyik négyévenként az amerikai elnökválasztási kampányokban is megnyilvánul. Minden ellentét és konfliktus dacára, az amerikai kampányok jó alkalmat nyújtanak arra, hogy a két nagy párt jelöltjei újra meg újra megerősítsék az „amerikai mítoszt” (az amerikai kivételesség tudatát), kifejezzék hűségüket és csodálatukat a nagy nemzet iránt.

Az Egyesült Államok etnikai és kulturális „sokszövetűsége” következtében az amerikai nemzet fennmaradását a nagy kollektív hitek, mítoszok biztosítják. Az egyik ilyen mítosz, hogy az „Egyesült Államok a lehetőségek hazája”, ahol bárkiből bármi lehet, ha akar, és így bárkiből lehet gazdag ember, vagy akár elnök. Valljuk meg, ezzel a mítosszal könnyű kohéziót teremteni!

Miközben a Méltányosság vállaltan „elfogultságot” jelentett be Amerika iránt, ez messze nem jelentette azt, hogy kritikától mentes volt. Szabó Andrea ifjúságkutató vendégbejegyzésében az amerikai fiatalok kilátástalanságát vázolta fel, és azt, hogy a hollywoodi kultuszfilmek által sugallt sikeres és boldog amerikai fiatal archetípusa már sok szempontból nem fedi a valóságot. S hogy ne csak filmekről beszéljünk, Kőrös László fordító az amerikai lelkivilág tükrét tárta elénk az „Olykor egy nagy ötlet” című könyvön keresztül. A bejegyzés szeptember 11-ével kapcsolatos magyar vonatkozású meglátásai körül némi vita is kialakult, így Tamás Tibor újságíró, publicista válaszolt is rá „Amikor a lelkifurdalásos magyar baloldal héjává vált” című vendégkommentárjában.

Kíváncsiak voltunk, vajon Amerika egy véglegesen megosztott, vagy éppen ellenkezőleg, egy kivételes egységgel rendelkező ország? Netán mindkettő egyszerre? Az amerikai polarizációt vizsgáló negyedik, egyben utolsó blokkban Borbély Judit szociálpedagógus személyes Amerika-élményét osztotta meg az olvasókkal Los Angelesből. Azt, hogy milyen, amikor egy ország demokratákra és republikánusokra oszlik, és megszűnik a párbeszéd a két tábor között. Szerinte ugyanis az Egyesült Államokban demokratának vagy republikánusnak lenni nem egyszerűen pártpreferencia-kérdés, hanem sokkal inkább életforma.

Papp László Tamás szabadúszó publicista „Hamisan csillogó analógiák” című írásában tételesen végig is vette a magyar és amerikai társadalom polarizációja közötti hasonlóságokat, rávilágítva, hogy egészen „másképp” megosztott a két ország. Mi ezt azzal magyarázzuk, hogy „Amerika minden konfliktusa ellenére képes kicsi és nagy dolgokban egyaránt összefogni.”

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a kampány végén váratlanul lecsapó, és jelentős pusztítást végző Sandy hurrikán és az azt követő össztársadalmi egymásba kapaszkodás. „Alig több mint két éve Magyarország is átélhette egy szörnyű katasztrófa anyagi és pszichológiai következményeit, mégis, a vörösiszap-áradás óta csupán arról szólnak a híradások, beszélgetések, olykor elemzések, ki a felelős, hányan és hány évre kerülnek börtönbe, ki mennyi kártérítést kap, és még sorolhatnám. De szó sem esik arról, ebből miképpen tanulhatnánk, hogyan előzhetjük meg a jövőben a hasonló katasztrófákat, milyen – nem szigorúan vett katasztrófavédelmi – lépéseket kell tennünk afelé, hogy egy ennél is nagyobb – akár természeti – katasztrófára felkészült legyen a társadalom, a kormányzati szervekről, vagy a médiáról nem is beszélve. Vajon a vörösiszap-katasztrófa társadalmi, gazdasági és politikai hatásairól mikor fog a Katrina hurrikánéhoz hasonló tanulmány születni? A „nekünk Mohács kell” szellemiségben a csapásokat beletörődéssel fogadjuk, a soron következőket szinte „elvárjuk”. Érdemes lenne inkább megtanulnunk végre, hogy miképpen okuljunk tragédiáinkból és kudarcainkból ahelyett, hogy elássuk őket emlékezetünk, történelmünk egy minél eldugottabb szegletében.”

Az amerikaiak kétségkívül nem tökéletesek. Erin Marie Saltman amerikai politológussal, Magyarország-szakértővel készített interjúnkban számos példát kaphattunk arról, milyen problémákat látnak az amerikaiak saját választási rendszerükkel, politikusaikkal, kampányaikkal. Ugyanakkor kifejezte abbéli reményét is, hogy mind Amerika, mind Magyarország megtanul egységes párbeszédet folytatni a másik oldallal, mivel „…mindnyájan tudjuk, melyek az ország problémái, egyszerűen csak nagyon különböző elképzelésünk van arról, hogyan jussunk el a megoldásukhoz. Amikor ténylegesen elkezdjük megkérdőjelezni, mit gondolunk a helyes útnak, valószínűleg rájövünk, hogy sokkal inkább hasonló utakon járunk, mint gondoltuk volna.” 

Projektünk végére érve végre megtudhattuk, mi a közös Matolcsy György és Alexis de Tocqueville között, mi több, azt is, hogy ki lesz az Egyesült Államok új elnöke így most már következtethetünk arra is, milyen irányba fog tovább haladni Amerika az elkövetkező négy évben. Egy valami biztos, alapkarakterében – mindazon fontos és általunk követendőnek tartott tulajdonságában, amit igyekeztünk sorozatunkban kiemelni – biztosan nem változik. Érdemes tehát végignézni újra, egyben „szöveggyűjteményünket” azzal a szemmel, amivel mi írtuk. Mit lehet mindebből tanulni, átvenni Magyarországon? S ha kedvet kaptak ehhez a látásmódhoz, indul új tematikus sorozatunk, ezúttal a közoktatásról! Tartsanak velünk továbbra is, hogy 360 fokban körüljárjuk ezt a rendkívül fontos kérdést!      

Lakatos Júlia, Méltányosság Politikaelemző Központ
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
  • A kormány a helyén van
    Vannak mondatok a történelemben, amelyek az időből kiszakadva és felemelkedve örök életet élnek. Az ókori Rómától az angol és a francia történelmen át egészen a mai históriáig tudunk ezekről. Nekünk is van ilyen.
  • Szijjártó: A migrációs nyomás új veszélyességi szintre lépett
    Új veszélyességi szintre lépett a migrációs nyomás, a migránsok egyre agresszívebbek, erőszakosabbak, már felfegyverkeznek, és használják is ezeket a fegyvereket - hangsúlyozta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hétfőn Szabadkán, ahol szerb hivatali kollégájával, Nikola Selakoviccsal találkozott.
  • A baloldal totális összeomlása
    A közvélemény-kutatások szerint ha most lennének a választások, a Fidesz–KDNP-pártszövetsége akár négyötödös többséget tudna kialakítani az Országgyűlésben, hisz a rekord támogatottság mellett az ellenzéki oldalon a DK és a Mi Hazánk Mozgalom kivételével jelenleg egyik ellenzéki párt sem lenne önállóan képes bejutni a parlamentbe – fogalmazott Nagy Ervin elemző.
  • Lezárták az Erzsébet hidat – Budaházyért tüntetnek
    Hétfőn reggel 8 óra körül érkezett a bejelentés a Budapesti Rendőr-főkapitánysághoz (BRFK), hogy hogy néhányan kocsikkal és egy molinóval keresztbe állva akadályozzák a forgalmat az Erzsébet hídon.
MTI Hírfelhasználó