A mi olimpiánk
Az olimpiai játékok, az olimpia eszménye, s a sport neoliberális, és globalista szempontból való bírálata logikai önellentmondáson alapuló értelmetlenség.
2012. augusztus 16. 12:49


Ambrózy Károly, Magyarország egykori diszkoszvető bajnoka, s felejthetetlen gimnáziumi tornatanárom emlékére

A személyes példaképek tartós, és sokrétű  hatása

A nagybecskereki Messinger gimnáziumban, ahova 1950-ben iratkoztam be, Ambrózy Károly, volt a tornatanárunk. A gimnázium felső négy osztályában szintén az “öreg Ambrózy” volt a német tanárunk, és az atlétikai csapat edzője. Ambrózy Károly 1914-ben Magyarország diszkoszvető bajnoka volt, s ezáltal az 1916-ra tervezett olimpiai résztvevő jelöltje. Az 1916-os olimpia az első világháború miatt elmaradt, s a következő olimpiai játékokat csak 1920-ban rendezték meg Antverpben, amelyre a magyarokat a háború győztesei meg sem hívták. Ó, Trianon! 

Az 1920-as, Antverpben, Belgiumban rendezett olimpián, a diszkoszvetési aranyérmet Elmer Niklander, finn versenyző nyerte 44. 685 m dobással. Az Ambrózy Károly 1914-es magyar országos csúcsa már 45. 28 m volt, amelyet csak 1929-ben döntött meg Marvelits Kálmán 45.49 m dobással.

Ambrózy Károly tanárunk tekintélyének, és odaadásának köszönhetően, a Messingerben minden a sport, és különösen az atlétika körül forgott. Az atlétikai csapat tagjait „felmentették” az órákról, hogy az iskolaudvarban a stafétaváltást gyakorolják. A szünetekben csoportosan futottunk, és ha a verseny nem fejeződött be, csöngetés után is kinn maradtunk, s egyenként szállingóztunk be lihegve, és izzadtan az órára. Tanítás után sokszor benn maradtunk az iskolába, s egymás között versenyeztünk. A „rendes” tanítás helyett naponta néhány órán át készültünk az év végi tornavizsgára. Ennek ellenére a  Messingerben a mindent behálózó sportélettel, a mai mércével mérve is kitűnő akadémiai oktatás párosult. Ma, több mint ötven év távlatából, Ady Endre gyönyörű versének nyomán mondhatom, hogy nemcsak az élet, de a sportszellem is belebegte egykori iskolámat. 

2012 – ismét olimpia van, s a magyarokat (egyelőre még) meghívták a londoni olimpiára. A magyar sportolók kitűnően szépen szerepeltek, betartották a versenyszabályokat, és tiszteletben tartották az olimpia eskü szavait, és annak szellemét is. A magyar versenyzők egy-egy sikere megérint valamit minden magyar szívében, melynek nyomán felcsillan a remény, hogy a „magyar név megint szép lesz,” s a hétköznapokban is „lehetne még valami.”

Természetes tehát, és lélektanilag megalapozott, hogy a sikert, különösen a formális, és a jelkép értékű sikert, mint a nemzetközi találkozókon elért sporteredményeket, minden nemzet a maga körében egységesen, ünnepli, és éli meg. Ez így van befogadó hazámban, Kanadában is.

Ünneprontók

A fentiekkel ellenére Magyarországon egy leplezetlenül összhangolt baloldali médiakampány zajlott a magyar olimpiai sikerek, kiérdemelten kidíjazott élsportolóink, valamint a magyar sportkultúra egésze ellen. Ismeretes, hogy Kun Béla óta a magyarországi kommunista, posztkommunista, és a neoliberális elit hatalmi helyzetben mindig romboló, nemzetellenes, lekicsinylő, pökhendi, és fosztogató.  Ellenzékben, pedig jajveszékelő, árulkodó, és bosszúálló. A magyar olimpiai sikereket, és élsportolóinkat becsmérlő kampány azonban a magyarországi neoliberális elit megszokott nemzetromboló ténykedését is felülmúlja. (alulmúlja) 

Az olimpiai játékok, az olimpia eszménye, s a sport neoliberális, és globalista szempontból való bírálata logikai önellentmondáson alapuló értelmetlenség, amely a következő okok miatt szembe kerül önmagával.      

- Az olimpiai mozgalom maga a nemzetköziség, és a globalizmus megtestesítője, s a liberális világkép tükörképe.

- A közösen elfogadott szabályok alapján zajló sporttalálkozó az esélyegyenlőség, és a szabad verseny, eszményének jelképe.

- A sport, mint a valós ellentéteket virtuálisan tükröző “játék”, a tényleges ellentétek feloldásának lélektanilag elfogadott formája.

- A sport a nemzetközi diplomáciában is a kölcsönös közeledés egyik bevált, és gyakran alkalmazott formája.

- Az olimpiai mozgalom, és a sport fenti, liberális gyökerei azt is bizonyítják, hogy a magyar olimpiai sikerek bírálóinak semmi közük az igazi értelemben vett liberalizmushoz.

- A csúcssportolók teljesítményei, és nem csak a győzteseké, ma az emberi képességek csodálatát váltják ki, és a tehetség misztériumának körébe tartoznak. A világszínvonalon teljesítő atléták teljesítményei, akaratereje, és a kitartása szinte felfoghatatlan a mindennapi ember számára. Mindez önmagában is tiszteletet, és megbecsülést kíván. 

- A sport népegészségi szerepét, és az élsportolók személyének példaértékű fontosságát ép ésszel senki sem vitatja el.

„Seregesen senkik jönnek”

A fentiek ellenére a Heti Világgazdaság (maga a nyomtatvány neve mindent megmagyaráz) úgy döntött, hogy az érdek fontosabb, mint az értelem, és a magyar sikereket minden áron támadni kell, s a fiatal, és a tehetséges magyar versenyzők személyét még hazatérésük előtt ki kell kezdeni.*  

Felmerül az a kérdés is, hogy mi köze a világgazdaságnak a magyar sporthoz? Semmi. A világgazdaság zsoldjában álló szerzők nem is értenek a sporthoz, s erre nincs is szükségük, mert puszta gyalázkodáshoz nem kell semmihez érteni. A fenti gyalázkodó cikkekre Magyarországon megfelelő módon már válaszoltak.**

Ezen a helyen csak Aczél Endre, a fő gyalázkodó személyére, és „Az én olimpiám 5.*** c. írására szeretnék kitérni. Emlékezzünk: Aczél Endre a 2005-ös kettős állampolgársági népszavazással kapcsolatban a „tőlünk idegen népcsoportnak,” „ottaniaknak,”  „magyarajkúaknak”  nevezte a határon túli magyarokat, s magából kikelve agitált a kettős állampolgárság ellen. Aczél Endre volt az, aki Gyurcsány Ferenc kivételes államfői tulajdonságait magasztalta, és annak állítólagos nemzetközi hírnevével dicsekedett.****

Aczél Endre: „Az én olimpiám”5. c. írása arra épül, hogy Aczél maga már járt uszodában, és tudja, miről beszél. Aczél szerint, ha Gyurta Dániel sportszámának szabályait verseny közben megváltoztatják, illetve elmozdítják a kapufákat, akkor Gyurta Dániel veszít. Vagyis, ha az olimpiai szervezői csaltak volna, akkor a magyar Gyurta nem is nyer. Szerencse, hogy (egyelőre) nem Aczél Endre, a Heti Világgazdaság, vagy a Galamus-csoport emberei irányítják az olimpiát. Lehet, azonban, hogy már ez sincs messze: Az Amerikai elnök felesége, az amerikai atlétákat már az olimpiai eskü ellenében arra biztatta, hogy mindenekfelett győzzenek. Michelle Obama nem emlékeztette***** az amerikai atlétákat az olimpia eskünek arra a részére, mely szerint: „… A legalapvetőbb dolog nem, az hogy legyőzd társad, hanem, hogy küzdj jól.” Jó érzés, hogy a magyar olimpiai csapat tagjai az olimpia eskü szellemét, és annak teljes üzenetét is betartották. Ez a magyar virtus.

Gyurta Dánielt, magyar úszót a magyarországi neoliberálisok hada azért bírálja, mert győzelme után kijelentette: "15 millió magyart kellett végig vinnem ezen a 200 méteren!" Jellemző, hogy a huszonhárom éves Gyurta Dániel jobban ismeri a magyar törvényeket, mint Aczél Endre, és társai. Gyurta Dániel fenti kijelentése ugyanis összhangban van az érvényben lévő magyar törvényekkel. A Nemzeti Összetartozási törvény harmadik paragrafusa szerint: „…a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek…”Az ország törvényeinek ismerete az állampolgárságra való jogosultság alapfeltétele.  

Mi volt a magyar olimpia sikerek, és a magyar csúcssportolók elleni nyers, és erőltetett támadások célja? Ugyanaz, mint a belülről szított, szűnni nem akaró általános magyarellenes támadásoknak: a kollektív demoralizálás, és önbecsülésünk leépítése, és ezzel jövőnkbe vetett hitünk megingatása - tehát, nemzeti sorsunk kibontakozásának megakadályozása. A folyamatos támadások feltételezett hatása következtében többé nem hiszünk abban, hogy általunk színesebb, szebb, és jobb lesz a világ. Serkentő példaképek nélkül erőt vesz rajtunk a feleslegesség érzése, és a céltalanság, s egy hitevesztett népet azután könnyű szolgasorsra juttatni saját hazájában. 

A magyar sport becsülete

A londoni olimpiáról hazatérő ifjú sportolók az érmek mellet ennek a megtámadott önbecsülésnek ellenszerét is hozzák magukkal: a tehetségünkbe és a küldetésünkbe való hitet, a feladatokra való felkészültség, s a kitartás végső győzedelmességének bizonyítékát.  

Valami elkezdődött, illetve valamit, ami megvolt, de azt hittük elvesztettük, most megleltünk. A londoni olimpia magyar részvevőinek példaképei sokáig, és centripetálisan hatnak a jövőben, mint Ambrózy Károly 1914-ben kiröpített országos csúcsot jelentő diszkosza, vagy Pars Krisztián 2012-ben megpörgetett hatalmas kalapács dobása.

Nébald György, az Olimpiai Bajnokok Klubjának elnöke írásban gratulált a sportolóknak, amelyben többek között a következőket 1rta: „… a csapat nyolc bajnoki címe, négy második és öt harmadik helyezése, az éremtáblázaton elfoglalt kilencedik helyezése dicső hagyományaink folytatását jelenti."  (MTI) Nébald György, az 1988-ban ötkarikás aranyérmet nyert kardvívó pedig ért a sporthoz, és tudja mit beszél.

Lábjegyzetek, és források:

*Gerlóczy Márton:  oldala http
Gerlóczy Márton: Sikeredzés
http://hvg.hu/sport/20120808_gerloczy_sikeredzes

** Szentesi Zöldi László: Beszéljük meg!
http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/beszeljuk_meg2012.08.06..html

*** Aczél Endre: Az én olimpiám
http://exomrml.galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=152966%3Aa-g-7-vendege-az-olimpia-ideje-alatt-aczel-endre-ujsagiro&catid=80%3Ag-7&Itemid=117&limitstart=5

**** Aczél Endre: „Téged akarunk!” – (mármint Gyurcsányt k.p)

http://nol.hu/archivum/archiv-417998

Aczél Endre: A kutya és a karaván
http://www.nol.hu/archivum/archiv-414889

*****The Telegraph: Michelle Obama tells US Olympic team: have fun, but win

http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/michelle-obama/9431772/Michelle-Obama-tells-US-Olympic-team-have-fun-but-win.html

Kapcsolódó anyag:

Egedy Tamás: Amikor a dobogóra vezették a három érmes hölgyet, Éva kiugrott a sorból, és a közönséghez futva egy magyar zászlót szerzett. Azt magára borítva ment fel az emelvény legmagasabb fokára, ahol könnyeivel küszködve hallgatta a magyar Himmnuszt. Őszinte cselekedet volt és megható. (Csak nehogy a drága Bolgár úr és a negyven magyar értelmiségi tiltakozzon ez ellen, mondván, ami történt, nacionalista, kirekesztő, xenofób, antiszemita, rasszista, félfasisztra, homofób, brrr, hű-ha stb. borzasztó cselekedet volt.)

Nekünk azonban Risztov Éva felejthetetlen élményt nyújtott, hitet és tartást adó üzenetét megértettük - soha ne adjuk föl! Magyar Nemzet, 2012. augusztus 14.

Kaslik Péter, Kanada
  • Kártérítést a hungarocídiumért
    Vétkesek közt cinkos, aki néma – idézhetnénk Babitsot, de Brüsszelben ez is kárörvendő röhögést váltanak ki az ottani rasszista hungarofóbokból. Ezért is kell kártérítést követelnünk, tehát követelnünk kell a kártérítést a hungarocídiumért.
  • „Késelés történt, agyonlőtték a gyanúsítottat”
    A „politikai korrektség” pszichoterrorja hatott. Egy újságíró agya áldozatul esett: meghibbant attól a megfeleléskényszertől, amelyet környezete kialakított benne. Nem merte leírni azt, hogy a tettes, a bűnöző, a terrorista.
  • Semjén: Mindszenty József életpéldája erkölcsi iránytű
    Mindszenty József hercegprímás, szent életű és vértanúsorsú bíboros életpéldája erkölcsi iránytű volt életében és napjainkban is az - hangoztatta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes csütörtökön Zalaegerszegen, a Göcseji Múzeum új épületszárnyának alapkőletételi ünnepségén.
  • Áder: jól kezeltük a járványt
    Magyarország és Szlovénia a lakosságszámához viszonyítva a legjobban teljesítők közé tartozik az Európai Unióban a koronavírus-járvány kezelésében, mind a megbetegedések, mind az elhalálozások alacsony száma alapján - mondta Áder János köztársasági elnök csütörtökön Budapesten.
  • A demokraták nagy novemberi szocialista forradalmat álmodnak
    Szocialista forradalomra készül a Demokrata Párt, írja új könyvében a jobboldali Breitbart szerkesztője. Joel Pollak szerint az utcai zavargások csak az első lépései annak a folyamatnak, amivel Trump ellenzéke magához ragadná a hatalmat.
MTI Hírfelhasználó