Elvesznek a keletiek?
Jönnek a koptok, a szírek, az asszírok. Mit tehetünk? Nehéz kérdés? Egy csöppet sem. Meg van az útmutatás: a szeretet. Az Evangélium vezérszava.
2011. augusztus 21. 10:06

Szentként tisztelt István királyunk egyik történelmi érdemének tartják, hogy a nyugati keresztény közösségbe vezette be népét. Az államalapítás idején ez nem volt magától értetődő. Az akkori magyarság egy része nyilván pogány volt, noha e „pogányság” tartalmáról, mibenlétéről nincsen semmilyen pontos tudomásunk. Csupán az összehasonlító vallástipológia eszközeivel lehet valamiféle képet fölrajzolni, s e tudományosnak joggal nevezhető következtetések egy-két tucat meglévő tény egymáshoz való kapcsolását variálják. Léteznek persze – mint minden területen, ahol sűrű a históriai homály – fantáziadús elmélkedések, agyalások, sokféle indíttatástól vezérelve működtek kiagyalóik. Kegyességtől vezérelve, mint a barokk idők jezsuita atyái, vagy rossz politikai kipárolgással körítve, afféle szumírista módon.

István tettének eredmény nem szorul különösebb bemutatásra: ha körülnézünk a Kárpát-medencében: a templomok s más kegyhelyek túlnyomó többsége a nyugati kereszténységhez, katolikus vagy protestáns változatához köthető. Vannak orthodox, azaz a keleti gyökerű, leginkább bizánci rendszerű szakrális helyek is: kevés. István csatlakozhatott volna a Konstantinápoly szellemi körében kialakult egyházhoz is, de másként döntött. Jól tette. Országunk így lett nyugati ország. A peremvidéken.

Mint az ő korában, államunk két kulturális kör határán fekszik. Ne feledjük: Ukrajna, Románia, Szerbia keleti keresztény ország. Egy peremvidék: ütközőövezet. Minden esetben. Harcoltunk eleget a bizánci hadakkal – máskor meg szövetségeseink voltak. Azután helyükbe jöttek a muzulmánok, s félig lebírtak minket. 150 év… tudjuk. Megmaradtunk. Felszabadultunk. Egy keresztény koalíció segítségével.

A keleti keresztény egyházak egy ága, Kelet-Európában erős maradt. A mai görögök, szerbek, bolgárok éppen vallásuk megőrzése által védték nemzeti identitásukat. Az Oikumené keleti felében azonban elnyomott, majd kisebbségi helyzetbe kerültek az evangélium követői. Az iszlám hatalom éppen csak, hogy megtűrte őket – Jézust Mohammed elődjének tekintik a mohamedánok –, sanyargatták, valamiféle gettóba zárták a kereszt jelét tisztelőket. Kegyetlen, amit mondok, de Európa fölemelkedése ennek is köszönhető. A korábban éles és véresen valódi harcokat kiváltó dogmatikai ellentétek hirtelen érdektelenné váltak: a felkelő Nyugat miért törődött volna pusztai kolostorokba, vagy zsúfolt városok bezárkózó klastromaiba született vagy őrzött teológiai nézetekkel? Igen, voltak ugyebár felszabadítónak tervezett keresztes hadjáratok – vastag tudományos könyvek írják le és elemzik kudarcukat. A történeti probléma igen érdekes, de most ne merüljünk el ebbe a nem tanulságok nélkül való vizsgálódásba.

Ma kopt templomot avatnak Magyarországon. Az elsőt a kétezer éves egyház történetében. Eljött hozzánk III. Senuda pátriárka, akit kopt pápaként is szoktak emlegetni. Államunk és egyházaink képviselői igen nagy tisztelettel fogadták. A templom avatása, akárhogyan is nézzük, stratégiai jelentőségű esemény.

Hány egyiptomi kopt élhet nálunk? Pár tucat? Egy-két száz? Fogalmam sincs. De mindegy is. Ma az Oikumené keleti felén új keresztényüldözés bontakozik ki. Az „arab tavasznak” nevezett nemtudomén-micsoda és az iszlám radikalizmus – nem csak a terroristákra gondolok – következtében menekülnek ősi földjükről Jézus tanítványai. A folyamat maga elég régen tart, de most nagyon felerősödőben van. Sokan fognak még jönni hozzánk: koptok, szírek, irakiak, mások. Épülnek még templomok.

Ez az a bevándorlás, amelytől óvni kell országunkat, nemzetünket? Nem.

Református vagyok. A kopt egyháztól, tanaitól igencsak távol áll az általam vallott hit. De, ha azt mondom: mi, keresztények, rájuk is gondolok. És nem vállalok keresztyéni közösséget a sok és egyre népesebb, a Jézus nevet áruvédjegyként használó, zavaros álkeresztény szervezettel.

Jönnek a koptok, a szírek, az asszírok. Mit tehetünk? Nehéz kérdés? Egy csöppet sem. Meg van az útmutatás: a szeretet. Az Evangélium vezérszava. Ennyi elég, s minden más belőle következik.

Szabó Béla István
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
  • Hazánk kormánya elhivatott a családtámogatás ügyében
    Magyarország kormánya elhivatott a családok támogatása ügyében, minden intézkedést úgy hoznak meg, hogy szem előtt tartják a családok érdekeit; legyen szó kisebb vagy nagyobb családokról, vagy olyanokról, akik gyermekeiket egyedül nevelik - mondta a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) fiatalokért felelős helyettes államtitkára szombaton Budapesten.
  • Katolikus ifjúsági házat avattak Székelyföldön
    Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára az avatóünnepségen elmondta: a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye ifjúsági rendezvényeinek központjává váló létesítmény megszentelt helyen, a fogyatékkal élőket táboroztató Szent Gellért Alapítvány Rehabilitációs és Rekreációs Háza szomszédságában épült.
  • Farkas Dániel lett a Fidelitas elnöke
    A Fidelitas XIX. tisztújító kongresszusa Farkas Dánielt választotta meg elnöknek szombaton - közölte a szervezet a közösségi oldalán.
MTI Hírfelhasználó