Hazatér a nagyváradi színház épületében talált „időkapszula”
Az Országos Széchényi Könyvtár munkatársai által restaurált úgynevezett nagyváradi „időkapszula” anyaga 2011. május 22-én hazatér.
2011. május 10. 14:42

Az iratok a Festum Varadinum ünnepi hét zárónapján kerülnek ünnepélyes keretek közt átadásra a felújított színházépületben, ahol az érdeklődők egy kamarakiállításon is megcsodálhatják. A visszaérkezés kapcsán egy kerekasztal-beszélgetést is szerveznek, melyen dr. Boka László tudományos igazgató és Tóth Zsuzsanna szakrestaurátor (az OSZK képviseletében), illetve Bíró Rozália alpolgármester asszony és Nagy Béla színháztörténész vesznek részt.

Az iratokat a Nagyváradi Színház letétbe adja a Körösvidéki Múzeumnak, miközben a hasonmás a színházban kiállítva marad!

Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti tárába egy másolat kerül a kapszulában talált dokumentumokról, ily módon biztosítva a magyar kultúrtörténet e szeletének kutathatóságát Magyarországon is.

A lelet tartalma:

- 5 papírdokumentum (Sorrendjük belülről kifelé: A színház építésre felügyelő bizottság; Nagyvárad város színügyi bizottsága; Nagyvárad thj. város törvényhatósági bizottsági tagjainak névsora az 1900 évre; Nagyvárad város tanácsa az 1900 év október havában; Jegyzőkönyv.)

- 1 pergamen Díszoklevél

- Mindez összefogva egy borítólapban, piros-fehér-zöld sodrott cérnaszalaggal átkötve, viaszpecséttel lezárva. Különböző nobilitások, bizottságok és a városi tanácsosok, vagyis a színház szellemi és anyagi megteremtőinek névsora mellett a szelencében elhelyezték a díszközgyűlés 25 oldalas Jegyzőkönyvét is, a lelet leginkább figyelemre méltó dokumentumát. Ez, mint kiderült az ünnepi események menetének természetszerű megörökítése és dr. Bulyovszky József egykori polgármester indítványának elfogadása, illetve rögzítése mellett két ünnepélyes beszédet is szó szerint közöl: dr. Hoványi Gézáét, a Színügyi Bizottság elnökéét és Rádl Ödönét, a Szigligeti Társaság elnökéét! Előbbi a teátrum építésének előzményeit, illetve Biharvármegye erőfeszítéseit foglalja össze, vagyis „ a szinház építése kérdésében folytatott majdnem 100 éves szó és toll harcznak” történetét. Utóbbi a jeles nap kulturális jelentőségét, valamint a színház nemzeti kultúrát éltető erejét, szerepét hangsúlyozza, mint „a nemzeti eszme terjesztésének, a nemzeti nyelv és irodalom kifejlesztésének egyik eszköze”.

A restaurálásról

A nedvességtől és a penésztől a papírok törékennyé és hiányossá váltak, a rajtuk lévő írás majdhogynem olvashatatlanná halványodott. A pergamen oklevélről a nedvesség hatására az írás gyakorlatilag letörölhetővé vált. A restaurálás során a rendkívül rossz állapotú papír-dokumentumok anyagának megerősítése és kiegészítése volt az elsődleges cél, lehetőség szerint minél hűbben megőrizve, de nem megváltoztatva a rajta lévő írást. Az iratok mindegyike úgynevezett diósgyőri szabvány 2-es papírból készült, merített vízjelei ma is jól láthatók. A bordázatlan, kézi merített papírlapok széle szabálytalan, ezért a kiegészített lapokon a merített szélt is rekonstruálni kellett.

A pergamen oklevél restaurálásakor a fő feladat a leporló írás rögzítése volt. A rajta lévő szöveget aranyozással és színes festéssel díszítették. Az aranyozás nem valódi arannyal, hanem réztartalmú festékkel történt. A zárkő tartalmát ért nedvesség hatására e festék réztartalma elkorrodált, színe zöldre változott, a korrózió részben a pergamen túloldalára vándorolt. Az oklevél sárgás színű pergamen anyagát eredetileg mázolt réteggel tették hófehérré. A nedvesség és a penészgombák károsító hatására a mázanyag kötőanyaga teljesen lebomlott.

A papíranyag állapotára jellemző volt, hogy a legkisebb mozgatásra, már az iratcsomó enyhe kisimítására is darabok töredeztek és szakadtak le a lapszélekről. A lapok felületének nagy részét penésztelepek, por és a fémdoboz korróziós termékei borították. A penészrétegek alatt a papír elszíneződött, számos helyen átlyukadt. Mivel a penésztelepek aktívak voltak az első feladat a papíranyag fertőtlenítése volt, ami bioprotektív fülkében, levegőfüggöny mögött történt. A fertőtlenítés részeként először a lapokat vastag rétegként fedő lesöpörhető penész eltávolítása történt meg, hogy a fertőtlenítőszer ne oldja és kösse a penész és az egyéb felületi szennyeződéseket a papírhoz. A konzerválási folyamat során sikerült a lapokat különválasztani érdemi információvesztés nélkül, ezt követhette a tisztítás és mosás hosszadalmasabb fázisa, majd a lapszélek megerősítése, végül újraöntése. Ezt követően, illetve részben ezzel párhuzamosan indult meg a már kockázat nélkül kézbe vehető lapok tartalmának felfedése, átirata.

Néhány fontos kérdés

Tavaly augusztus végén került az Országos Széchényi Könyvtárba az az „időkapszula” (zárkő), amelyre egy héttel korábban a felújítás alatt álló Nagyváradi Állami Színház előcsarnokában bukkantak. Hasonlót ma is használnak alapkőletételkor, a jövő századoknak szóló üzenetet helyezve el benne.  Legutóbb ilyen került a kolozsvári Mátyás-szoborba is.

A lelet 110 éves iratokat tartalmazott, melyek halaszthatatlan restaurálásra szorultak. Korszerű technológia hiányában gyors és körültekintő mentőakcióra volt szükség. Az OSZK a magyar írott örökség őrzőhelyeként is, felelősséggel tett eleget Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármester-asszonya sürgős kérésének, s Boka László tudományos igazgató révén, illetve Tóth Zsuzsanna szakrestaurátor segítségével vállalta a dokumentumok Budapestre szállítását és helyreállítását. Az Országos Széchényi Könyvtárban azonnal megkezdődött az állapotfelmérés és a konzerválás.

- Mikor, milyen körülmények között helyezték el?

1900. október 15-én díszelőadást megelőzően a városházán tartott Díszközgyűlés úgy határozott, hogy ún. „Zárkövet” helyeznek el az események megörökítésére. Az ünnepélyes aktus az akkor már több mint 100 éves múltra visszatekintő nagyváradi színjátszás első kőszínházának megnyitását ünnepelte. A tervező cég, a neves Fellner és Helmer, mely a teljes Monarchia területén patinás épületeket tervezett – példaképpen: Budapesti Népszínház (valamikori Nemzeti Színház a Blaha Lujza téren), Szegedi Nemzeti Színház, Budapesti Operettszínház, Vígszínház) a nagyváradi Rimanóczy Kálmán személyében remek építtetőre lelt. Az épület alig több, mint egy év alatt készült el!

- Mennyire egyedi vagy különleges a kapszula?

Nem alapkőletételkor helyezték el, hanem az épület átadásának napján, a nyitóelőadást megelőzően, fényes ünnepély keretében. Az is érdekesség, mint időközben kiderült, hogy a benne lévő Díszoklevelet csak bő egy hónappal a Zárkő elhelyezése után, 1900. november 27-én utólag helyezték el. (Valószínűleg akkorra készült el a kézzel írott pergamen!)

- Ki és miért döntött úgy, hogy a kapszula Budapestre kerül?

Nagyvárad alpolgármester-asszonya, Bíró Rozália kereste meg az OSZK tudományos igazgatóját azzal a kéréssel, hogy segítsünk az eddig ismeretlen leletegyüttes megmentésében. Az Országos Széchényi Könyvtár szakemberei vállalták a lelet helyszíni átvételét és szakszerű restaurálását.

- Miért volt szükséges a Budapestre szállítás?

A magyar szellemi élet egy fontos kordokumentumáról lévén szó, az OSZK vállalta a munkát, annál is inkább, mert Színháztörténeti Tára révén szerette volna magyarországi kutathatóságát is biztosítani!

- Mennyi időt volt Budapesten a kapszula?

Tavaly szeptembertől idén májusig. A restaurálás viszonylag gyorsan elkészült, de az Országos Széchényi Könyvtár egy nemesmásolatot is készített, ez újabb időt igényelt. A nehezen olvashatóvá halványult kézírást első körben vegyi eljárással próbálták újra megerősíteni, de a rossz állapotú papírkörnyezet ezt nem tette lehetővé. Végül digitális módszerekhez kellett folyamodni.

oszk.hu
  • Az EU-hadsereg ötlete visszafelé sülhet el
    Aligha véletlen, hogy minden Európa Birodalom létrehozására irányuló kísérlet kudarcba fulladt, és ennek alapvető oka az, hogy nincs közös európai identitás. Elvileg létezhetne ilyen, pontosabban létre lehetne hozni ilyen önazonosságot, de ahhoz előbb meg kellene nyílni annak a beszédtérnek, amely egységes narratívára építve elbeszélhetővé és megbeszélhetővé tenné mindezt.
  • Magyar templomfelújítás a Felvidéken
    A hit erősítése a magyarság megőrzését is szolgálja, mert ahol a hit megmarad, ott a közösség is megmarad - jelentette ki Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára a felvidéki Révkomáromban kedden.
  • Nagy eredmény a védettségi igazolvány kölcsönös elismerése
    Orbán Viktor miniszterelnök kedden a Karmelita kolostorban fogadta Milo Dukanovic montenegrói államfőt. A megbeszélés fő témái közül kiemelt a vakcinaigazolványok kölcsönös elismerése, amely nagyban hozzájárul majd a mindkét ország számára kulcsfontosságú turizmus ismételt fellendüléséhez.
MTI Hírfelhasználó