Antall József a Somló hegyen
A somlóhegyi Szent István Kilátó falán elhelyezett tábla előtt emlékeztek tegnap a miniszterelnökre az Antall József Baráti Társaság tagjai.
2010. július 1. 12:07

Az 1994 óta rendszeressé vált tiszteletadás és koszorúzás napja minden év június 30-a, melyen ez alkalommal is jelen volt Antall József felesége, Klára asszony, és fia, Antall Péter.

Jóllehet Viktor Silov altábornagy személyében, az utolsó megszálló szovjet katona már 1991. június 19-én, 15 óra 1 perckor elhagyta hazánk területét Záhonynál, hazánk szuverenitása az egyezmény értelmében június 30-án állt helyre. Ekkor, a megszabadulás napján, Somlóvásárhely határában jött össze örömünnepre a „Dunántúl remetéjének”, a Somlóhegy vidékének népe, melyre meghívták Antall József miniszterelnököt is. A miniszterelnök személyes érintettség okán a számos meghívás közül éppen ezt fogadta el.

A koszorúzás előtt előtt a Társaság elnöke, dr. Marinovich Endre méltatta az eseményt, majd az emlékezés virágainak elhelyezését követően a jelenlévő tagok közül dr. Szennyessy Judit olvasta fel Antall József tizenkilenc évvel ezelőtti itt elhangzott beszédének alábbi részletét:

„Örülök, hogy itt lehettem Önök között, és itt üríthettem egy pohár somlait a magyar haza, a magyar szabadság ünnepe alkalmából. Számomra is feledhetetlen marad ez a nap.

Nem titkolom, nagyon sok helység, nagyon sok város hívott, de ma, amikor a visszanyert magyar szabadságra gondolunk, amikor a magyar függetlenség visszaszerzésének napját megéljük, oda akartam visszajönni, ahol Somlójenőtől – az egykori Kisjenőtől – Orosziig szinte minden temetőben nyugszik valakim.

1945. március végén, amikor a front átvonult a Somlóhegyen, s ezen a környéken vonultak vissza a német csapatok, és bejöttek a szovjet csapatok, akkor is itt voltam.

Most visszatérhettem arra a helyre, ahol Önökkel, az Önök szüleivel, nagyszüleivel vagy akár dédszüleivel együtt átélhettem a megpróbáltatásokat, mindazt, ami együtt járt a front átvonulásával és a szovjet hadsereg egy kissé hosszúra nyúlt ideiglenes itt-tartózkodásával. Itt éltem együtt mindnyájukkal, és ez kötelezővé tette számomra, hogy ezt a meghívást fogadjam el.

Emlékeznem kell arra – személyes élmény alapján –, hogy miként élte át egy nehezebben kezelhető, a szabadságot nagyon szerető 13 éves gyermek a frontot, s azt a napot, amikor a harctér itt átvonult. Azon a napon mindenhol arra készültek, hogy megpróbálják elrejteni, amit lehet, az élelmet, az asszonyokat és lányokat, a férfiak attól rettegtek, hogy elviszik őket. Itt, ezen a tájon két német alakulat volt: egy Wehrmacht páncélosalakulat és egy SS-alakulat.

Ők azután elmentek, mehettünk volna mi is velük, de itt maradtunk, és vártuk, hogy véget érjen a küzdelem. Decemberben már ágyúdörgés hallatszott a Balaton felől, amikor a front odáig elért, majd visszaszorították őket a Dunáig, és márciusban újra – Pápától Ajkáig, mint egy nagy körvadászaton – rajvonalban közeledett a szovjet front.

Azon a hajnalon felmentem a somlói kilátóba – immár újra Szent István kilátó – senki sem volt ott, már elhagyták a közelben állomásozó alakulat megfigyelői, és feledhetetlen élményben volt részem: egy távcsővel néztem azon a hajnalon a Pápától Ajkáig kibontakozó szovjet frontvonalat, ahogyan jöttek előre a páncélosok. Gyönyörű napsütéses idő volt. Ott a kilátóban állva láttam, amint a Sártóig, Orosziig jöttek az orosz csapatok, amikor hátranéztem, akkor pedig azt, hogy a 8-as műúton még vonultak vissza a német alakulatok Graz felé. Ez volt az az időszak, amikor a Somlóhegy a két front között állt.

Ma az a dolgunk, hogy megállapítsuk: a mai napon a két ország között létrejött megállapodás alapján Magyarország teljesen függetlenné vált, hazánkban sem jogi, sem más értelemben ténylegesen nem tartózkodnak többé idegen csapatok, a szovjet hadsereg magyarországi állomásoztatásának története lezárult. Szeretném hinni, hogy erre az itt-tartózkodásra soha többé nem kerül sor. Magyarország ezeréves államisága alatt sokféle ellenség, sokféle idegen katona fordult meg ezen a földön, de a Kárpát- medence különleges földrajzi elhelyezése hozzájárult ahhoz, hogy itt nem került sor az elmúlt évszázadokban orosz katonai jelenlétre.

Csak 1849-ben, a magyar szabadságharc leverésére érkeztek ide a bécsi udvar kérésére; behívták őket, hogy leverjék a magyar szabadságharcot. Ez volt a világosi fegyverletétel előzménye.

Nem tudok itt lenni Önökkel egész nap, hogy együtt ünnepeljünk. Kötelességemet teljesítem, olyan kötelességet, amit szívesen vállalok. Innen Prágába repülök azért, hogy aláírjam a Varsói Szerződés feloszlatásáról szóló okmányt. (1991. július 1.) Azt hiszem, ha a magyar önállóságról, a magyar függetlenségről beszélünk, akkor szólni kell arról, hogy megtörtént a szovjet csapatok kivonulása, mostantól csak üzletemberek, diplomaták, turisták tartózkodhatnak Magyarországon, és aki jogtalanul tartózkodik itt, azt már a magyar hatóságok és a magyar törvények értelmében kezelik a jövőben.

Éppen Budapesten írtuk alá a KGST feloszlatásáról szóló megállapodást. Megszüntettük azt a megállapodást, ami alapján 1949 óta Magyarország egy birodalmi piacnak volt a része. Ez a gazdasági szövetség az egész magyar gazdasági életet meghatározta, eltorzította. Ezt reánk kényszerítették, nem magunk választottuk, mint más népek Nyugat-Európában, az Európai Közös Piacot, vagy a szabadkereskedelmi övezetet. Ebben a formában érvényesült a Szovjetunió hegemóniája. Ezt nem csak itt és Önöknek mondom el, hogy valami népszerűt mondjak, hanem ugyanezt mondtam el a KGST budapesti küldötteinek búcsúztatásánál a szovjet kormány képviselőinek jelenlétében. És ehhez azt is szeretném hozzátenni, hogy olyan történelmi, politikai folyamatnak vagyunk tanúi, amely az elmúlt években indult el. Azt is ki kell mondani: mi soha bele nem nyugodtunk abba, hogy Magyarországon idegen megszállás maradjon fenn, és egy tőlünk idegen politikai gazdasági, társadalmi rendszer uralja ezt a nemzetet!”

gondola, -szil -
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
MTI Hírfelhasználó