Antall József a Somló hegyen
A somlóhegyi Szent István Kilátó falán elhelyezett tábla előtt emlékeztek tegnap a miniszterelnökre az Antall József Baráti Társaság tagjai.
2010. július 1. 12:07

Az 1994 óta rendszeressé vált tiszteletadás és koszorúzás napja minden év június 30-a, melyen ez alkalommal is jelen volt Antall József felesége, Klára asszony, és fia, Antall Péter.

Jóllehet Viktor Silov altábornagy személyében, az utolsó megszálló szovjet katona már 1991. június 19-én, 15 óra 1 perckor elhagyta hazánk területét Záhonynál, hazánk szuverenitása az egyezmény értelmében június 30-án állt helyre. Ekkor, a megszabadulás napján, Somlóvásárhely határában jött össze örömünnepre a „Dunántúl remetéjének”, a Somlóhegy vidékének népe, melyre meghívták Antall József miniszterelnököt is. A miniszterelnök személyes érintettség okán a számos meghívás közül éppen ezt fogadta el.

A koszorúzás előtt előtt a Társaság elnöke, dr. Marinovich Endre méltatta az eseményt, majd az emlékezés virágainak elhelyezését követően a jelenlévő tagok közül dr. Szennyessy Judit olvasta fel Antall József tizenkilenc évvel ezelőtti itt elhangzott beszédének alábbi részletét:

„Örülök, hogy itt lehettem Önök között, és itt üríthettem egy pohár somlait a magyar haza, a magyar szabadság ünnepe alkalmából. Számomra is feledhetetlen marad ez a nap.

Nem titkolom, nagyon sok helység, nagyon sok város hívott, de ma, amikor a visszanyert magyar szabadságra gondolunk, amikor a magyar függetlenség visszaszerzésének napját megéljük, oda akartam visszajönni, ahol Somlójenőtől – az egykori Kisjenőtől – Orosziig szinte minden temetőben nyugszik valakim.

1945. március végén, amikor a front átvonult a Somlóhegyen, s ezen a környéken vonultak vissza a német csapatok, és bejöttek a szovjet csapatok, akkor is itt voltam.

Most visszatérhettem arra a helyre, ahol Önökkel, az Önök szüleivel, nagyszüleivel vagy akár dédszüleivel együtt átélhettem a megpróbáltatásokat, mindazt, ami együtt járt a front átvonulásával és a szovjet hadsereg egy kissé hosszúra nyúlt ideiglenes itt-tartózkodásával. Itt éltem együtt mindnyájukkal, és ez kötelezővé tette számomra, hogy ezt a meghívást fogadjam el.

Emlékeznem kell arra – személyes élmény alapján –, hogy miként élte át egy nehezebben kezelhető, a szabadságot nagyon szerető 13 éves gyermek a frontot, s azt a napot, amikor a harctér itt átvonult. Azon a napon mindenhol arra készültek, hogy megpróbálják elrejteni, amit lehet, az élelmet, az asszonyokat és lányokat, a férfiak attól rettegtek, hogy elviszik őket. Itt, ezen a tájon két német alakulat volt: egy Wehrmacht páncélosalakulat és egy SS-alakulat.

Ők azután elmentek, mehettünk volna mi is velük, de itt maradtunk, és vártuk, hogy véget érjen a küzdelem. Decemberben már ágyúdörgés hallatszott a Balaton felől, amikor a front odáig elért, majd visszaszorították őket a Dunáig, és márciusban újra – Pápától Ajkáig, mint egy nagy körvadászaton – rajvonalban közeledett a szovjet front.

Azon a hajnalon felmentem a somlói kilátóba – immár újra Szent István kilátó – senki sem volt ott, már elhagyták a közelben állomásozó alakulat megfigyelői, és feledhetetlen élményben volt részem: egy távcsővel néztem azon a hajnalon a Pápától Ajkáig kibontakozó szovjet frontvonalat, ahogyan jöttek előre a páncélosok. Gyönyörű napsütéses idő volt. Ott a kilátóban állva láttam, amint a Sártóig, Orosziig jöttek az orosz csapatok, amikor hátranéztem, akkor pedig azt, hogy a 8-as műúton még vonultak vissza a német alakulatok Graz felé. Ez volt az az időszak, amikor a Somlóhegy a két front között állt.

Ma az a dolgunk, hogy megállapítsuk: a mai napon a két ország között létrejött megállapodás alapján Magyarország teljesen függetlenné vált, hazánkban sem jogi, sem más értelemben ténylegesen nem tartózkodnak többé idegen csapatok, a szovjet hadsereg magyarországi állomásoztatásának története lezárult. Szeretném hinni, hogy erre az itt-tartózkodásra soha többé nem kerül sor. Magyarország ezeréves államisága alatt sokféle ellenség, sokféle idegen katona fordult meg ezen a földön, de a Kárpát- medence különleges földrajzi elhelyezése hozzájárult ahhoz, hogy itt nem került sor az elmúlt évszázadokban orosz katonai jelenlétre.

Csak 1849-ben, a magyar szabadságharc leverésére érkeztek ide a bécsi udvar kérésére; behívták őket, hogy leverjék a magyar szabadságharcot. Ez volt a világosi fegyverletétel előzménye.

Nem tudok itt lenni Önökkel egész nap, hogy együtt ünnepeljünk. Kötelességemet teljesítem, olyan kötelességet, amit szívesen vállalok. Innen Prágába repülök azért, hogy aláírjam a Varsói Szerződés feloszlatásáról szóló okmányt. (1991. július 1.) Azt hiszem, ha a magyar önállóságról, a magyar függetlenségről beszélünk, akkor szólni kell arról, hogy megtörtént a szovjet csapatok kivonulása, mostantól csak üzletemberek, diplomaták, turisták tartózkodhatnak Magyarországon, és aki jogtalanul tartózkodik itt, azt már a magyar hatóságok és a magyar törvények értelmében kezelik a jövőben.

Éppen Budapesten írtuk alá a KGST feloszlatásáról szóló megállapodást. Megszüntettük azt a megállapodást, ami alapján 1949 óta Magyarország egy birodalmi piacnak volt a része. Ez a gazdasági szövetség az egész magyar gazdasági életet meghatározta, eltorzította. Ezt reánk kényszerítették, nem magunk választottuk, mint más népek Nyugat-Európában, az Európai Közös Piacot, vagy a szabadkereskedelmi övezetet. Ebben a formában érvényesült a Szovjetunió hegemóniája. Ezt nem csak itt és Önöknek mondom el, hogy valami népszerűt mondjak, hanem ugyanezt mondtam el a KGST budapesti küldötteinek búcsúztatásánál a szovjet kormány képviselőinek jelenlétében. És ehhez azt is szeretném hozzátenni, hogy olyan történelmi, politikai folyamatnak vagyunk tanúi, amely az elmúlt években indult el. Azt is ki kell mondani: mi soha bele nem nyugodtunk abba, hogy Magyarországon idegen megszállás maradjon fenn, és egy tőlünk idegen politikai gazdasági, társadalmi rendszer uralja ezt a nemzetet!”

gondola, -szil -
  • Rebrov nem "A Nagy Edző"
    Rebrov nem „A Nagy Edző”. Ezt a vereség utáni erőlködő nyilatkozatai is érzékeltették. Nem ő lesz az, aki magyar klubsikert emel a jövő Európájában. De talán most regenerálódik, talán csapatot formál a következő mérkőzésekre.
  • Lebegtetés a Fenyő-gyilkosság ügyében
    Nem zárható ki, hogy újabb száztizenegy év elteljen, és valaki valahol cikket írjon, így kezdve: „Százharmincegy év telt el a Margit körút és a Margit utca sarkán elkövetett Fenyő-gyilkosság óta…”
MTI Hírfelhasználó