Tücsöknemzet és antinacionalista kiáltvány
Kultúra, szellemi élet
A választási kampányolás manapság nem annyira a politikai erők versengésében, mint inkább a „társadalmi tényezők” igencsak szubjektív megnyilvánulásaiban lesz nyilvánvaló. A mindennapi szellemi életünkben pedig legjobban talán a nacionalizmus, antinacionalizmus, internacionalizmus, kozmopolitizmus fogalmak közötti mandinerezés a jellemző választási magatartás.
2010. április 21. 20:16

Személyiségek vetélkedése

Pálfy G. István a „kultúra nélküli magyar politikai világról” ír,/1/ világos gondolatok közreadásával, de – talán akarata ellenére – tulajdonképpen azt fogalmazza meg, hogy egy ellenkultúra szövi át, határozza meg a magyar politikát. „Magyarországot betegesen kettéosztotta a politika”, van „szélsőjobb-jelenség”, a „baloldaliság azonban kevésbé ismerhető fel és bár megnevezetlenül, Kádár országát ígéri”.

A szerző egészen addig elmegy, hogy felveti, képtelen lenne normális megoldásra a magyar politika? És szerinte nagyon sok jel kifejezetten erre mutat. Ezek a gondolatok azonban csak a kétség mélységét mutatják. A legfőbb gondolata ezután következik: „Látszik az arcokon, hogy (ez) a tudás nyomokban sincs meg. /…/ Minden megújulás a klasszikus hagyományokhoz való ragaszkodás, a hűség jegyében történt. Ez volt évszázadokon át az ország-politika, majd a nemzeti politika alapja. Ma erre alig mutatkozik fogékonyság. A pártok oldaláról szinte semmi. /…/ Hallom én, hogy Csoóri Sándor minden módon mondja: bennünket csak a kultúránk tehet szimpatikussá más nemzetek szemében. Hallom a kultúra napján a Kölcseyről is nevezetes szatmárcsekei templomban Jankovics Marcell szavait, amelyek szerint sem a gazdaságban, sem az élet bármely területén nem képzelhető el tartós és tényleges eredmény a kultúra jelentőségének újrafelfedezése nélkül. Ezt vallom én is. De nem érzékelem, hogy ezeket a gondolatokat más is meghallja.” Ez a helyzet.

Kulturapart – KultúrPárt: „2 Magyarország van!”

A fenti kétséggel és tanácstalansággal szemben azonban vannak határozott megnyilatkozók is. Közöttük az élen az önmagukat kiküldők, a megélhetési irodalmárok, a sértődött értelmiségiek (akik mélyen lenézik a hazai baloldali közéleti szerepbetöltőket, de ellenségesek a jobboldaliakkal is).

Tudni való, hogy Konrád György és Nádas Péter refrektáltak a magyarországi parlamenti változásokra, német lapokban, és ezeket rendre közvetítik hazai médiumok. Ezekből az írásokból a megértés és a beleérzés hiányzik igazán. Mint a következően hivatkozott, Kiss Noémi írásból is, mely eredetileg, német nyelven a berlini Tagesspiegel-ben jelent meg. /2/

„Magyarország a kis, közepes és elég nagy hazugságok politikája lett, a szavak hitelvesztésének melegágya. Az előző kormánynak szinte semmilyen reformot nem sikerült véghezvinnie, inkább csak elkeserítette a választókat, saját választóit is. Minden becslést összevéve szerintem alapvetően képtelenek voltak az emberek ezen tovább lépni. Nem felejtették el a most leköszönő párt volt miniszterelnökének, hogy ezt a szót híres beszédében mint a mai politika valami velejáróját, olyan egyszerűen az arcukba vágta. Hazudtunk, reggel, délben, este – na és. Folytatták…

„Politikussal ne mutatkozz, ne beszélj. Kerüld, mint a betegséget. Ha mégis meghallod, hogy mond valamit, rá se ránts, hiszen éppen az ellenkezőjét teszi majd. Politikus szavában bízni vérciki.” – fogalma meg a szerző azt a médiaérzést, amivel a magyar szellemi elit meghatározó része beterítette már a közéletet. Pedig a felelősség már régen nem a politikusoké. A felelősség előbb a magyar értelmiségre szállt 2002-ben, majd a társadalomra szállt 2006-ban.

A gyűlölt haza a legédesebb?

Az most idézett szerző a következőkben írja le kétségeit: „Merre tartunk? Valami ilyesmin töröm a fejem, azt mondom majd nekik: veletek együtt fog felnőni a hazátok. Haza? Nem is biztos, hogy így nevezem majd, inkább otthon, egy lakás, Budapesten, a 14. kerületben, ahonnan csak elutazunk, de mindig visszatérünk. Hazajövünk, rendben? Remélem a gyerekeim első kamaszkori gondolata nem ugyanaz lesz, mint a miénk volt 1989-ben, amikor megnyílt a határ: vagyis hogy azonnal lépjünk le innen.” /3/

Az MSZP-s katolikusok megint üzennek

Már egy ideje fogalmat alkothatunk arról, hogy mennyire életszerű az MSZP-s katolikus, vallásgyakorló, és hivő lélek. Voltak korábbi példák, de leginkább kampányok idején, meg amikor Horn Gyula beküldte a fiatal pártaktivistákat a templomokba, hogy hallgassák ki (és írják le) a pártellenes szózatot. A mostani aktualitás az, amikor egy MSZP-s képviselő(jelölt) látványosan áldozni készült választási időben, és a pap ezt megtagadta akkor.

A cselekmény kétséget nem hagyott maga felől, a választási vagy kampányfellépés nyilvánvaló volt, de ezt kellett összevetni a vallásgyakorláshoz való joggal. Amit az egyik legszélső médium, az atv.hu szenvedélyes riportban és interjúban meg is tett. És – persze, az MSZP-nek is jól jött egy állásfoglalás erejéig. „Szomorú, hogy a politikai megosztás a templomokba is beférkőzött, és akiknek pont az egyenlőségről kellene tanítaniuk, pártállástól teszik függővé az áldást. Reméljük, a jövőben ilyen nem fordul elő sem kampányidőszakban, sem azon túl, és a vallásos embereket a politikai hovatartozástól függetlenül szívesen látják az egyházak." - olvasható az MSZP sajtóközleményében. /4/

A gazdasági viselkedés is hazudik?!

Az általános megtévesztés, a baloldali kormányzati fedőkommunikáció, illetve a baloldali kormánypártok politikaimarketing-kommunikációs trükkökre alapozott, piszkos politizálása és kampánya olyan fokú, hogy közvélekedésként jelenik meg az uralkodó médiában. Így azután revelációként ha, amikor kiviláglik az valóság.

Egy mai aktualitás, amikor a CB Richard Ellis (CBRE) nemzetközi tanácsadó cég legfrissebb kutatásában rámutat a nyilvánvalóra (amit a magyar tudáselit is elfojtani képes, a kormányzó politikai elit pedig tabutémának tekint): hogy ti. Közép- és Kelet-Európa demográfiai változásai, a lakosság számának csökkenése súlyos hatásokat gerjesztenek, mert többek között negatívan hatnak a régió kiskereskedelmének bővülésére. /5/

A kutatás szerint a régióban 2050-ig igen súlyos változások történnek a gazdaságdemográfiai trend szerint. Magyarország esetében is súlyosak a népesség elöregedése okozta problémák, de annyi mentséget felhoznak a szakértők, hogy Budapest térsége gazdasági központ, ahol az ország lakosságának közel 30 százaléka összpontosul, ami vonzza a fiatal és képzett munkaerőt, amelynek beáramlása a népesség és vásárlóerő stabil növekedésének garanciája lehet. Igaz, ehhez hatalmas kormányzati-állami beavatkozások, bevándoroltatás szükséges.

Egy másik érdekes aktualitás az Aviva Csoport nemzetközi nyugdíjkutatása (illetve annak interpretálása), /6/ mely szerint a magyarok háromnegyede aggódik, hogy nyugdíjas éveinek jövedelme nem lesz elég megszokott életszínvonalának fenntartásához, ugyanakkor a magyaroknak mindössze 27 százaléka kezdi el a nyugdíj célú öngondoskodást már aktív éveikben.

A kutatási eredmény és az interpretálás közötti, jellemző eltérés ott van, hogy az Aviva-kutatás szerint a magyarok ahelyett, hogy aktív korukban rendszeresen félretennének, inkább arra számítanak, hogy a nyugdíj korhatár elérése után is dolgozhatnak, illetve nyugdíjukat külön munkával egészíthetik majd ki. Magyarországon az öngondoskodás szempontjából leginkább érintett korosztály, a 25-34 évesek 65 százaléka utasítja el a havi rendszeres nyugdíj célú megtakarítást, viszont a 35-54 év közöttiek 30 százaléka él a lehetőséggel. Ezt úgy magyarázza és közvetíti a média, mintha a magyarok nem törődnének a nyugdíjtakarékosság szükségességével, amit csak a jövedelmek és a megtakarítás-képződés arányainak ismeretében szabadna feltételezni.

Innen már csak egy lépés annak kijelentése, hogy „boldogtalan tücsöknemzet vagyunk”. /7/ Egy, a hazai média-fősodor által most idézett szakértő szerint Magyarország a legboldogtalanabb országok közé tartozik..., azért, mert „túlságosan szeretünk fogyasztani”. (Némi objektivitásra törekvés, alibi, dukál ehhez, hogy mások szerint az alacsony bérszínvonal, és a baloldali politikai normatíva az oka a hitelből fogyasztásnak.)

Az idézett kutatás és magyarázata szerint „A társadalom egyoldalúan és erősen jólét- és fogyasztásra orientált, ám, mivel a biztosításának eszközét nem a saját, hanem az állam kezében látja, a közéletben egyetlen téma számíthat széles körű érdeklődésre: mit tesz az állam a jólét biztosításáért.” – jelenti ki a GfK Hungária Piackutató Intézet vezető tanácsadója. A GfK szerint - a régióban Magyarországon rendelkeznek a legtöbben hitellel, miközben itt találjuk a legkevesebb banki megtakarítással rendelkező személyt.

Mit üzen a fogyasztás- és jövedelem-eltérés?

A 2010-es és a választások körüli döntéseket motiváló társadalomképet árnyalni próbáló írások sorában, jól érvel a fn.hu-n Kis Mikós, amikor összevetést készítve, hivatkozza a Tárki 2008-as kutatását. /8/ E szerint „leginkább jövedelem-érzékeny kiadási tételek az olyan luxuskiadások, mint az Internet-előfizetés, a sport, a szórakozás vagy az üdülés”. Illetve 2005-ben és 2007-ben a lakosság 23 százalékának okozott gondot az alapvető szükségleteik (mint élelem, fűtés, lakásrezsi) kielégítése.

A 2002-2010 között generált hatalmas adóssághalmaz fényében kell összevetést készíteni azzal a jövedelem- és fogyasztási szerkezettel, amelyek szerint a magyar háztartások átlagosan az összes kiadás 60 százalékát élelmiszerre, illetve lakásfenntartásra költik; közlekedésre és telefonálásra 6–6 százalék, ruházkodásra és egészségügyi kiadásokra 5–5 százalék, lakáskarbantartásra 4 százalék, tévé-előfizetésre 2,5 százalék, tisztító- és tisztálkodó szerekre 1-1 százalék, s a többi tétel legfeljebb 1 százalékos.

Az igazság tehát valahol másutt van, és annak kiderítésében nem támaszkodhatunk a magyar tudáselitre, mert eddig érdemben nem tudott sem számokkal, sem megoldásokkal, sem döntésekkel, sem a kibontakozásig vivő programokkal előállni.

A mai összegzett tudás szerint, egyfelől a magyar lakosság „túlfogyaszt és meg kell félemlíteni”, hogy inkább megtakarítson: ennek a nézetnek egyik prominens képviselője Mihályi Péter közgazdász; másfelől Magyarországon szó sincs túlfogyasztásról, az alacsony bérszínvonal mellett a magyar lakosság nem tud tömegével megtakarítani, ennek a nézetnek képviselője pedig Gazdag László. /9/ Ez minden, amit tudunk, de ez nem elég.

*

Gondola-hirfigyelő

1. Pálfy G. István: A kultúra nélküli magyar politikai világ. LIV. évfolyam 15. szám, 2010. április 16. ES.hu nyomán

2.Kis Magyarországom - 2010. április 14. 07:30. Kiss Noémi (Fordította: Tankó Tímea). kulturpart.hu nyomán

3. uo.

4. Csak a fideszes jelölt áldozhatott a templomban. Szinger Melinda, 2010. április 19. 18:45. fn.hu nyomán

5. Fogy a lakosság: üzleti katasztrófa fenyegeti Közép- és Kelet-Európát. 2010. április 20., kedd, 11:15. MTI, hvg.hu nyomán

6. Nem tudunk, vagy nem akarunk félretenni? 2010. április 20. 09:43:00. Privátbankár nyomán

7. Boldogtalan tücsöknemzet vagyunk? Kis Miklós. 2010. április 20. 06:30. fn.hu nyomán

8. uo.

Cognopol, Csorba József, Gondola
  • A Demokrácia Védvonal
    A mintegy 175 kilométer hosszú, 4 méter magasra tervezett létesítmény nem csupán műszaki jelentőségű.
  • Mikulássapkás hazugság
    Amerikában kezdték el ezt a hazugsághadjáratot évtizedekkel ezelőtt. Egy svéd reklámgrafikus egy híres üdítőitalhoz rajzolta le Santa Claus-t. Az ő Szent Kolozsuk eleve reklámfigura. Egy üdítőitalt ünnepelnek Szent Miklós helyett.
MTI Hírfelhasználó