Halottak között
2008. november 2. 00:00
Várjak holnapig? Ma túl szép az idő? Tizennégy ágra süt a Nap? Írjak szombaton, hátha addigra beborul? Az emlékezés a halottak napjára legyen sötét és borongós? Nedves és hideg?

Miért?

Meghalni természetes dolog. Ilyen a világ. A világ rendje. Ön is meg fog halni és majd én is. Egyszer egy az egy. Mégis, sokan rettegnek ettől a végső természetességtől.

Jómagam inkább kíváncsi vagyok. No nem arra, milyen a halál – mi értelme volna, hiszen soha sem fogom megtudni; a földi tudás megszűnik az élettel. Hanem arra, hogy miként viselem el az utat addig az utolsó pillanatig, a vanból volttá változásig.

Önzés. Kóros énközpontúság. Szociopátia – vagy mi-a-fene. Lám, halálom dolgában is csak magamra gondolok.

És akiket itt hagyok árván? A család, a barátok és minden más idegen? Rájuk miért nem gondolok?

Gondolok. Kibírhatatlan az árvaság. Tudom, úgy vagyok. Anyám és apám hiányát nem pótolja semmi. A testük eltűntével üresen maradt teret nem tölti be semmi. Nem töltheti. Létezik: az emlékek tömbjei bennem, s léteznek még a a rájuk még emlékezők – hányan lehetnek még? Meghalnak lépésről-lépésre, tippenésről-tippenésre az emlékek őrzői – vagy hordozói? Az emlékek vírusgazdái?

A halottak változnak. Apám ma nem olyan, mint húsz évnél régibb halálakor volt. Napról-napra alakul bennem.

Napról–napra eszembe jut. Tovább adom a képét, hangját gyerekeimnek – életüknek nem volt vele közös ideje – így építik be magukba, így alakítja őket a halott. Ő? Nem: én. Az általam alakított lény. De mégsem! Megeshet, hogy az emlékké lett élő testetlenül létezik tovább e földön; talán maga is küzd emlékezősejtjeimben, talán így javítja ki, amit elrontott –, hiszen élőként sem volt más nekem, mint amit érzékeltem róla, vele, miatta. És most ez érzékelés emlékrendszerét építi át, ösztönösen vagy terv szerint haladva – mindegy. Mindegy. Szívósan és állandóan.

Ha meghalok és emlék leszek egypár fejben, vele ott mi lesz? Őseim után kevés papír maradt, az őrzött tudás szóban, leginkább gesztusokban átadott. Tudom: apám, anyám sok mindent eltitkoltak magukról és apjukról, anyjukról. Építették az emlékeket. Bennem. Mint én a lányomban, fiamban a magamét; már most is, élve.

Másvilág? Túlvilág? Menny és pokol? Odaát ők már tudják mi van. Mi hisszük: lesz valami. Örök élet? Itt szenvedünk és fázunk. Az élet örömök és bánatok tarka mintás szőttese – betakar minket és melegít. A halál borzalmas? Lehet borzalmas? Miért tragédia az átmenetel? És kinek?

Kérdések válasz nélkül. Pedig megvan a válasz: mindenkinek –, kinek-kinek.

A Halottak Napja a mi napunk. Nem a halottakat gyászoljuk, siratjuk, könnyezzük meg, hanem magunkat. Nem ők kevesbedtek meg az élettel, hanem mi, élők, a haláluk által. Magunkon segítünk élni hagyván emléküket, ha emléküket éltetjük s nem márványkripták által, hanem helyet adva nekik múlandó testünk otthonában.

Ősz? Tél? Lombhullatás és lucskosodó hó? Tavasz? Nyár? Sarjadás és izzás? Élet és változás.

Halottak között.

Szabó Béla István
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
  • Uralkodók földi maradványait azonosították a kutatók
    Több magyar uralkodó, köztük Szent László király földi maradványait azonosították a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) kutatói a Székesfehérvári Középkori Romkertben talált csontleletek között - tájékoztatta a felsőoktatási intézmény közkapcsolati igazgatósága kedden az MTI-t.
  • Az akarat újra építi a falakat
    A Kovácsi Bazilika országos és nemzetközi jelentőségű. A konkrét tervezést meg kell előzze egy – minél teljesebb körű – régészeti kutatás és feltárás, hiszen a Bazilika és az azt körbeölelő cinterem (temető) vasúti töltés alatti része még teljesen ismeretlen. Nem kizárt, hogy a magyar történelem jelentős leletei, tárgyai kerülnek még elő – véli Rainer Péter.
  • Hollandia „drogállammá” vált egy főrendőr szerint
    A kábítószer piaca párhuzamos gazdaságot működtet, a drogkereskedelmet felügyelő maffia befolyása pedig mindenhova elér – panaszolta nyilvánosan a holland rendőrszakszervezet elnöke, Jan Struijs.
MTI Hírfelhasználó