A hétvége újabb állásfoglalást hozott a rendszerváltás
értékelésének kérdésében.
Hogy emlékeztessem rá az olvasót, vannak, akik szerint a
rendszerváltás még el sem kezdődött. Mert ami nálunk történt, az nem az volt,
hanem legfeljebb csupán gengszterváltás. Úgyhogy ideje volna végre csakugyan
elkezdeni.
Vannak aztán, akik szerint a rendszerváltás már régen
befejeződött. Gondjaink a létrejött új rendszer gondjai. És azon belül
orvosolhatók.
Vannak, akik szerint befejeződött ugyan, de mivel nem az
jött létre, amiért egykor elkezdtük, s ez, amiben élünk, elfogadhatatlan, újra
kell kezdeni. Új rendszerváltásra van szükség.
S végezetül vannak, akik szerint főként abból származnak a
gondjaink, hogy még nem értünk a végére. Az tehát a dolgunk, hogy
következetesen végigvigyük, hogy befejezzük a rendszerváltást.
Vitányi Iván, amint meglepetéssel értesülök róla a
szombati Népszabadságnak adott interjújából, momentán az utóbbiak közé
tartozik. Amit azért furcsállok, mert emlékeim szerint az elmúlt jó egy
évtizedben ő inkább azokkal tartott, akik a rendszerváltást már befejezett
ténynek látták. Most viszont épp azt olvashatom tőle: „még nem fejeződött be a
rendszerváltás.”
Igaz, hogy oktalanul kétségbe ne essünk, mindjárt
hozzáteszi.
„Történelmi fordulópont előtt állunk, hogy egy inadekvát
helyzetből sikerül-e egy valóságos, realista társadalmi helyzetet létrehozni
mind a közéletben, mind pedig szélesebb szinten, az egész társadalomban. Ez
fogja meghatározni a következő öt év történetét.”
Amin megint csodálkozhatunk, mert hát miféle „történelmi”
fordulat lehet az, ami öt évre határozza meg a történendőket.
De nem sok időnk van erre, mert máris jön a következő
meglepetés. Néhány bekezdéssel odébb arról szerezhetünk tudomást, hogy már nem
is a fordulópont előtt állunk, hanem végre „most megtörtént a fordulat. Először
sikerült olyan költségvetést előkészíteni, amely már alkalmas arra, hogy
valóban megvalósítsuk a társadalom átalakítását.”
Képzeljük el ezt az örömteli tényt!Kapunk végre egy költségvetést, amellyel
megalkotói átalakíthatják a társadalmat.
És mit kell látniuk?
„A társadalom jelenleg ezt egyáltalán nem méltányolja, ezt
nevezem én inadekvát helyzetnek. És sokkal adekvátabb viselkedésnek tartanám,
ha szerte az országban örömtüzeket gyújtanának a történelmi fordulat
megünneplésére.”
Magánál van még ez
a kedves Vitányi Iván?
Örömtüzeket kéne gyújtani? Nem vette volna észre, hogy már
tavaly ősszel is égtek? Az MTV székházában is és máshol is a pesti utcákon? Meg
az idén ősszel is.
A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
Vannak mondatok a történelemben, amelyek az időből kiszakadva és felemelkedve örök életet élnek. Az ókori Rómától az angol és a francia történelmen át egészen a mai históriáig tudunk ezekről. Nekünk is van ilyen.
A magyar női vízilabda-válogatott ezüstérmet szerzett a hazai rendezésű vizes világbajnokságon, miután óriási csatában, 9-7-re kikapott a sorozatban negyedszer győztes, az elmúlt három olimpián is első Egyesült Államoktól a szombati döntőben a Margitszigeten.
Magyarország egyik legfontosabb erőforrása a kiművelt emberfő, versenyképes tudású, a világra nyitott, hazáját szerető, szorgalmas fiatalokra van szüksége az országnak ahhoz, hogy ne csak szemlélője, hanem alakítója is lehessen a jövőnek - írta Novák Katalin a Facebook oldalán szombaton.