Kultúrharc – Kóka akad.
2006. május 28. 00:00

Akad.. Ne, kérem ne tessenek kitörülni az egyik pontot az előző mondat végéről, jó helyen van az ott! A második a mondatot zárja, az első mint az akadémikus szó rövidítésének része szerepel. Akad..

Itt most megy a huhogás, a kormányalakítási lökdösődés, a helyezkedés, a ki- és begolyózgatás, lassan az országgyűlési, a miniszteri és államtitkári sarzsikat mind leosztják, a végén még a tökfilkó is üt. Megy az ellenzéki agyforgatás a médiában, megy a kormányzás helyetti politikai semmittevés (most már nyilvánvaló, hogy Gyurcsány felkészületlenül vágott neki a második menetnek), megy a bruszt a Józsi gyerek brüsszeli portási állásáért; a baltérfél egy nagy sörmeccs izgalmában kavarog. Nyugi: a végén a győztes/vesztes együtt ül majd le vedelni. Lesz mit, mindenki tudja.

Persze az alapot meg kell teremteni, mert nem lesz mit csapolni. Az érdekes szerzőakciók szépen elkezdenek történni, van amiről tudtunk, van ami csak most kerül nyilvánosságra, van amit csak a hivatásosok vesznek majd észre. Száz év múlva. Mit szólnak ehhez a MOL részvényvásárlási akcióhoz? A MOL (ne legyenek tévképzeteik: a cégben a hatalom már régen nem magyar) megvette azon saját részvényeinek a jórészét, amit még az állam tulajdonolt. 250 milliárdért, ha jól emlékszem. Pár milliárdot tévedek? Miért, önök el tudnak képzelni tíz milliárdot? Nem? De az országgyűlési képviselők (a rohadtak, ugye?) százezreit nagyon is! Igaz? A százezer az megfogható, testes, ismerősen zsíros dolog, bele lehet markolni, mint a szomszédasszony hajába. A százezer milliónak nincsen teste. Vagy legföljebb asztrálteste van. Kísért. Ködlik. Elpárolog. Nincs. Százmilliárd csak a mesékben létezik. Hagyjuk is!

Noha van. Nagyon is van. És eredményesen lehet elkölteni. Értik mire költötték a kormányzati helyzetből most nyerők az olajosok milliárdjait? Önre. Az ön szavazatára. Elszórtak egy csomó pénzt, kifolyt a költségvetésből, s most így pótolják. Magyarul: a baloldal választási kampányát a MOL finanszírozta. És még kik?

Vagy itt van a közigazgatási/egészségügyi reform. Így, együtt. Megszüntetjük a megyéket, nem lesz fenntartója a kórházaknak, a régióknak meg miért adnánk oda? – megy magánkézbe. Logikus, ésszerű, egyszerű. Állami/önkormányzati vagyonok könnyedén adhatók át magánkézbe. De ott vannak a köztestületek. Egy nálunk korábban uralgó, alapjában jobbos polgári gondolkodás szerinti kamarai rendszer. Bizonyos szakmák testületi érdekképviseletét és önszabályozását kell/érdemes kamarába tömöríteni. Ügyvédeket. Orvosokat. Patikusokat. Magánnyomozókat. Stb. Nálunk kicsit túlszaladt a dolog, az ipari/kereskedelmi kamarák a hozzájuk rendelt irgalmatlan pénzzel nem szolgálták a közjót. A verseny világába nem való a kamara, de a szabályozott lakossági szolgáltatások (gyógyítás, jogi képviselet stb.) jobb helyen vannak ott, mint a puszta pénzküzdelmi arénában.

Az önigazgatásnak más formái is vannak. Például az egyetemek. Azt hallottam, hogy a Műegyetem főépületét el akarják adni. Szállodának. A magyar „oktatási reform” igencsak korlátozta az egyetemi autonómiát, s az irányításba immár beférkőztek a pénzemberek. Közelebb kerültek az épületvagyonba, gyűjteményekbe, vagyoni értékű jogokba megtestesülő anyagi, és a tudós koponyákba létező szellemi vagyonhoz. A cél: a hatalomátvétel. Ugyanígy alakul a közgyűjtemények sorsa. A nemzeti parkoké.

S most az akadémián a sor. A Magyar Tudományos Akadémián. Alapító: gróf Széchenyi István. Nemzeti intézmény. A függetlenségét még a diktatórikus időkben is némileg meg tudta őrizni. A rendszerváltáskor sajnos egy alkalmatlan ember került az elnöki székbe; a kígyó nem vedlette le a bőrét: most szorítja mindenhol, nem tud nőni. Megmaradtak a vörös akadémikusok és főnökök; nem lettek kiszórva a pártérdemből és nepotizmusból fölvett alakok. Az elmúlt 16 év alatt egypárszor szépen megmutatták az erejüket. Jaj! Most is ők fogják eladni (a szó szoros értelmében) az intézményt. Jaj! Jaj!

A Gyurcsány-korszak (már létező történeti fogalom, igen, sajnos igen!) eddigi legmurisabb politikai alkalmatlankodója Kóka János. Dr..

Orvos és most éppen a gazdaságot gyógyítja. Az Akadémián is. Miket is mondott ott egy napilap szerint?

Hát, hogy baj van, nagy a baj, mert pl. az Ökológiai és Botanikai Intézet 2004.-ben nem jelentett be szabadalmat. Tudják, a vácrátóti arborétum az intézeté, meg a Duna mellet egy hatalmas park is. A Limnológiai Kutató Intézet sem szabadalmaztatott semmit. Ott van ugye Tihanyban, közvetlenül a Balaton partján, közvetlenül mellette meg ott van a volt József főherceg-féle nyári palota (később pártüdülő, a múlt héten privatizálták), csak a kerítést kell lebontani, s nem tudósi hobbizódás folyik majd az e célra épült falak között, hanem hasznos értékesítés: gyöhetnek a pénzes nyaralók. Termelődik, nem nyelődik a suska. Folytatni lehet a sort – egy csomó akadémiai intézet a Várban van!

Nem csak az ingatlanbiznisz kénköves köde gomolyog itt, hanem a dologházi lábszag is. A tudósokat dolgoztatni kell.

…az adófizetők pénzén finanszírozunk ötleteket, de nem segítjük, hogy azokból az ország számára hasznos termékek legyenek. Szükség van az üzleti szférára a kutatásban, hogy közös érdek legyen a versenyképesség javítása. Értik? Kóka szerint az a hasznos, ami eladható. A tudományban is. Meg itt van a versenyképesség. Mennyire versenyképes a magyar nyelv történeti-etimológiai szótára egy menő klozet-légfrissítő szabadalommal összevetve? Csak ne fintorogjanak, csak ne; melyik volt többször a kezükben? A szótár készítése akadémiai feladat, bolond szenvedélyű rabszolgák csinálják szinte ingyen; a szagtalanítóból az illatos Manyika assistant shop manager is jól él. Mi az értékesebb? Ki az értékesebb?

A miniszter azt állítja: az MTA nyitottságról, nyílt versenyről beszél. Ugyanakkor máig nem tette nyilvánossá a rendes és levelező tagok tudományos teljesítményét.

Kóka állít. Nem kuglibábut a kocsmaudvaron, hanem súlyos dolgokat. Az akadémikusok úgy rejtegetik a tudományos teljesítményüket, mint párttitkár a tripperét. Mondjuk éppen arra jár egy gazdasági miniszter és nem áll módjában jól megbírálni a kófic akadémikusok számelméleti teljesítményét. Mert rejtegetve van. Vagy nem tud hozzászólni az adófizető nép választott képviselője a pannóniai terra sigillatak kronológiájához.

Azt azért még egy Kóka dr. szintjén is illene tudni, hogy a tagokat nyilvános eljárás keretében, tudományos teljesítményük alapján veszik föl. Továbbá azt, hogy létezik a tudományos teljesítménynek mérésének kiforrott módszere, bárki által hozzáférhető. Hé, Kóka: keressen! Találni fog! De minek? Mit kezd az ismerettel?

Az ostoba és avíttas liberális haszonelvű versenyelv kiterjesztése a tudomány világába tragikus lenne. Nem is fog megtörténni, mert nem mindenki hülye a vezetők között, de arra jó lesz, hogy a tudományos köztestület államosítása megtörténjék. És a kamarák kiürítése. És az egyetemek további lealacsonyítása. Államosítása. Mert, mint tudjuk, az állami tulajdont könnyű magántulajdonná változtatni. Eszmei alapon, gyakorlati gyarapodással. Minden van, ami kell.

Ennek ismeretében én, e sorok írója, e gondolatok kigondolója ezennel fölcímzem a nagytudományú Kóka dr. minisztert a legfőbb tudományos ranggal: mától Kóka akad..

Hé, ti ott! Remélem a torkotokon akad.

Szabó Béla István
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
  • Aradi vértanúk - Félárbócon a nemzeti lobogó
    Katonai tiszteletadás mellett, Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter és Ruszin-Szendi Romulusz, a Magyar Honvédség parancsnoka jelenlétében ünnepélyesen felvonták, majd félárbócra engedték a nemzeti lobogót az aradi vértanúk emléknapján, csütörtök reggel az Országház előtti Kossuth Lajos téren.
  • Széles hatású felfedezés kap kémiai Nobel-díjat
    Rendkívül széles hatású felfedezésért ítélték oda az idei kémiai Nobel-díjat, amely a szerves kémiát és az orvosbiológiát is előmozdította, eredményei beépültek az élettudományok szinte minden területére - mondta el Kónya Zoltán vegyész, a Szegedi Tudományegyetem rektorhelyettes szerdán az MTI-nek.
  • Novák Katalin találkozója a máltai államfővel
    Novák Katalin államfő munkalátogatásra indult Máltára, ahol részt vesz az Arraiolos-csoport tanácskozásán, amely a végrehajtó hatalmat nem gyakorló európai államfők rendszeres találkozója - tájékoztatta a Sándor-palota szerdán az MTI-t.
MTI Hírfelhasználó