Tiszta poharat a víznek!
2004. január 11. 00:00
És azon is érdemes volna egyszer elgondolkozni, hogy elég-e, ha tiszta vizet öntünk a pohárba. Biztos, hogy a tiszta víz iható piszkos pohárból? Iható. De nem egészséges. Szomjhalál ellen ugyan szinte mindegy is; legyen bármennyire fertőzött a pohár. Nem mindegy, mibe halunk bele? Kiszáradás? Vagy kolera? De „békeidőben” miért nem foglalkozunk a pohárral is? Még a „rideg kupát” is érdemes ellöttyinteni, mielőtt bort öntenénk a benne található bánatunkhoz.

A magyar közélet sohasem volt ennyire aljas, mint most. Ez axiómaszerű megállapítás, és – gyaníthatóan – mióta „magyar” van és „közélet” van, azóta igaz. Minket azonban érthetően nem a tegnapi (tegnapelőtti) aljasságok izgatnak, hanem a mostaniak.

Öntsünk „tiszta vizet” a pohárba? Kevés!

Előbb mossuk el, fertőtlenítsük, töröljük fényesre-szárazra a poharainkat!

Úgy jobb?

Nem tudom.

Ha a víz továbbra is piszkos marad, biztosan nem. De mégis! Valami azért.

Hogy legalább látjuk (már annak előtte, hogy lenyelnénk!): zavaros, piszkos, sáros, sárga. Pedig esetleg ráírták a „palackra” (amelyből kiöntöttük), hogy „forrásvíz” (demokrácia; jog; népképviselet; parlament; többpárt-rendszer, törvény [mely „tiszta beszéd”] sat.). És persze láthatnánk, ha láthatnánk. Ha tiszta volna (legalább!) a pohár. De koszos, redves, tele van bacilussal, vírussal, még az is lehet, hogy SARS (bele). Milyen jogon igényeljük akkor hát a víz „tisztaságát”?! Ha arra is lusták (figyelmetlenek, igénytelenek) vagyunk, hogy elmossuk a „saját” poharunkat.

Vigyázat! A sorrend!

Előbb a pohár, s csak aztán a víz.

És bizonyos fogalmakat sem ártana tisztázni, kérem.

Vegyük például Goethét (vagy inkább egy csonka kúpot?). Igaz, ő már elég régen. (Még a Big Brotheren túl és ValóVilágon innen.) Azt írta, hogy (idézem): „Örömmel érzem, hogy vannak dolgok, amiket gyűlölök, mert semmi sem halálosabb a szellem számára, mint ha úgy vélekedik, hogy a dolgok úgy jók, ahogy vannak: minden igaz érzés lerombolása ez!”

Jó. Ezt ma már lábjegyzetelni kell. Például: „szellem”; „igaz érzés”. És itt van ez a szó is, hogy „gyűlölök”.

Vegyünk megint egy példamondatot (valahogy úgy, mint előbb Goethét): „Szerettem az igazságot, gyűlöltem a hazugságot.” (Megkövetem az olvasót – mint Misztótfalusi Kis Miklós a tekintélyes Eklézsiát – az „irodalmiaskodó” idézetek miatt.)

Akkor hát? Sújtsa őt a Törvény teljes szigorával?!

Tehát figyelem: a pohár!

Kocsis L. Mihály
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
  • Széchenyi európaisága a mának is mintát ad
    Széchenyi István Magyarország felemelkedését a korban rohamosan fejlődő Nyugat-Európához való felzárkózásban, és a kontinensnek a kapitalizmus útjára lépett felében kialakított gazdasági minták átvételében látta – mondta Latorcai Csaba államtitkár a Széchenyi Társaság idei dÍjkiosztó ünnepségén a Magyar Tudományos Akadémia épületében.
  • A jegybank folytatja az infláció elleni küzdelmet
    Az alapkamatemelési ciklus lezárásával nincs vége az infláció elleni küzdelemnek, a jegybank más eszközökre nagyobb hangsúlyt fektetve folytatja a pénzügyi szigorítást és az infláció elleni küzdelmet - mondta Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke a 125 bázispontos kamatemelést követő sajtótájékoztatón, kedden.
  • Orosz keresztény kitüntetést kapott Semjén Zsolt
    2022. szeptember 13-án, a magyar kormány épületében nyújtotta át Hilarion Budapest-magyarországi metropolita Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes részére a „Dicsőség és becsület” rend II. fokozatát.
MTI Hírfelhasználó