Árampárti vélemény a zöldségek ellen
2003. szeptember 1. 00:00
A Greenpeace nevű környezetvédő szervezet annak idején, a Paksi Atomerőmű ügyében tartott demonstrációja előtt drótpostán is szervezte a tiltakozást. Más néven elektronikus levélnek is mondják a számítógépek között, a kibertérben küldött üzenetet.

Elektronikus...

Jó eljátszani a szóval.

Azt üzeni: elektromosság kell hozzá.

Áram.

Amelyet erőművek termelnek. Atom-, szén-, olaj-, gáz- és vízierőművek. Valamint töredéknyi részben naperőművek – a szenes erőművekhez mérten többszörös pénzért.

A Greenpeace kimutatta, hogy ellene van az atomenergiának. Veszélyes és költséges – hangoztatta a szóvivő: költségesebb, mint a szakma állítja. És igaza (is) van a zöld szervezetnek: az elhasznált fűtőanyagot évezredekig kell figyelemmel kísérni az atomtemetőkben. Idővel az erőművet le kell bontani, s az is tetemes pénzt emészt föl.

Mindamellett az atomenergia a legolcsóbb és leginkább környezetkímélő erőforrás – állítja a szakma. És igaza van a szakmának: ezt adatok regimentje támasztja alá.

De mit tapasztal újabban a polgár: a Greenpeace a Vas megyébe szánt szenes erőmű ellen is tiltakozik. Ne bányásszák ki a lignitet, ne létesítsenek áramfejlesztőt – sulykolják odaátról, a Trianonban Ausztriához csatolt Őrvidékről is.

Indok: a környezetet rombolja.

Mind a bányászat, mind az erőmű.

A zöldek föltehetőleg ezúttal is igénybe vették a világháló és a drótposta lehetőségeit: küldték a kis elektronokkal a jeleket, határon innen és túl.

Ne legyen erőmű! De legyen áram!...

Igen.

Ismerjük már a demagógiának ezt a változatát. Idehaza a „gyűlöletpártként” is emlegetett politikusi csoport él vele mostanában: csökkentsük az adót, de emeljük a segélyeket...

Nos, a hisztériakeltőket kissé elfeledve, higgadtan szögezzük le a tényeket. Az atomenergia pártolói is vallják: legyenek szenes erőművek. Bányásszuk ki a lignitet, ami még rejlik a föld alatt, és állítsunk elő belőle villamos energiát. Azért, hogy világosság gyúljon a Greenpeace irodájában is, ha felkattintják a kapcsolót. És fény ragyogja be számítógépeik képernyőjét is, ha éppen tiltakozó akciót készítenek elő valahol a világban...

Ezen egyszerű kijelentéssel is óvatosnak kell azonban lenni. Bonyodalmas ma akár az atom-, akár a szénenergia mellett az érvelés. Állítólag az atomlobby kemény pénzt fizet érdekkijáróinak, s egyes tévészemélyiségeknek azért, hogy ezek meggyőzzék a politikusokat és a közvéleményt az erőműépítések fontosságáról.

Így hát csak csöndben jegyzem meg: a Vas megyei lignitbánya nagy lehetőség az olcsó áram előállítására. A lényeg, hogy ne német, francia, belga, angol, amerikai cég „nyúlja le” ezt a lehetőséget is, hanem magyar vállalat használhassa fel a Jóisten által a mi országunkba teremtett kincset.

A lignitbányászat természetkímélő módja ki van találva: Németországban még falvakat is áttelepítenek a bányászat megindítása előtt – és ezt is humánusan oldják meg. A táj sebhelyét utóbb begyógyítják: lösszel takarják be, termővé téve a helyet, vagy tavat létesítenek a gödörben...

Itt, Esztergomban is ismerik az emberek azokat a zöld mozgalmárokat, akik zöldségeket beszélnek, hogy feltűnést keltsenek, eljátszhassák az okosat. Bizony, nekik is szükségük van az elektromosságra, hogy lámpánál is tanulhassanak, s világosság gyúljon a fejükben.

Vagy nem.

Tallér Krisztina

MTI Hírfelhasználó