Ferenc pápa Triesztben aggodalmát fejezte ki a demokrácia állapota miatt. Sokan véljük úgy, hogy korunkban a demokrácia tévúton jár. A pápai figyelmeztetés arra indít, hogy nézzünk szembe a problémával. Noha sokféle demokrácia kritikát megfogalmaztak már, de megoldásra nem találtak. Az ismert mondásból tudták, hogy a demokrácia rossz, de nincs jobb. Ez kétségtelen, mégis próbáljuk elemezni a helyzetet.

Vegyük először a nemzeti parlamenteket. Tagjaikat a választók közvetlenül választják, de hogy az adott számú szavazatból hány mandátum születik, azt az országonként eltérő választójogi törvény szabályozza. Az általános választójog megadása óta e törvények egyikét sem tekinthetjük antidemokratikusnak.

Eddig rendben van. A bajok később, már a parlamenti munkában jelentkeznek. A kormány által beterjesztett javaslatokat a képviselők többségének igen szavazata emeli törvénnyé. Tehát az ellenzéki képviselők szavazata voltaképp nem ér semmit.

Hogy lehet ebből kitörni? Ha a parlamenti viták során az ellenzék a jó javaslatokat is elveti, és nem azon dolgozik, hogy a javaslatot jobbá tegye, akkor olyan állóháború alakul ki, ahol a parlament tagjai egymást marják.

Ha viszont értelmes párbeszéddé magasztosulnának a viták, amihez persze a kormányoldalnak is megfelelő alázattal kell hozzájárulnia, akkor az ellenzék frusztráltsága megszűnne.

Látnák értelmét a komoly munkának, és a következő kampányban eredményekről is tudnának beszélni, nemcsak arról, hogy a kormányt le kell váltani. Ugye ismerős a probléma?

Van megoldás? Szerintem van.

Gyűlölködés helyett együttműködés, ahol lehet, és értelmes alternatíva felmutatása, ahol nincs közös nevező. Ehhez persze képzett és jószándékú emberek kellenek.

Arany Jánostól kölcsönözve (A tudós macskája): „mi haszna a mandátumnak, ha a képviselőnek kevés a vágott dohánya”.

Az Európai Unióban az egyes pártok nemcsak a nemzeti politikai arénában, hanem az európai porondon is küzdenek egymással. Az antidemokratikus veszély itt is jelentkezik, amit nemzeti szinten egyébként már néhány országban gyakoroltak. Ha a pártok egy része az egyik pártot nem kívánatosnak tartja, megpróbálja kiszorítani, még azokból a pozíciókból is, amik a kapott szavazatok alapján járnak. Ez a járványügyből kölcsönzött kifejezés, a cordon sanitaire. Az adott pártot érvényes szavazati joggal rendelkező polgárok küldték a nemzeti vagy épp az európai parlamentbe. Ha egy ilyen párt valóban rászolgált erre a kiszorításra, akkor be kell tiltani. Ha a betiltás jogi akadályba ütközik, akkor a választók döntését el kell fogadni.

Akik pártokat karanténba zárnak, minden pozíciótól, munkalehetőségtől elütik, megcsúfolják a demokráciát.

Jelenleg európai szinten most a Patrióták Európáért frakcióval szeretnének a baloldali antidemokraták így elbánni. A következő hetek, hónapok megmutatják, hogy az európai intézmények demokratizmusa elég erős-e ahhoz, hogy ezt a tiszteségtelen próbálkozást visszaverje. Reménykedem, de mérget nem vennék rá.

Miért alakult ki ez az antidemokratikus magatartás? Bizonyára több tényezőről van szó, de első helyre azt helyezem, hogy a keresztény erkölcstannak az állapotbeli kötelesség fogalma ma már nem része a közgondolkodásnak. Egy képviselő részéről két kiemelt kötelességet említek: a választókkal való élő (rendszeres) kapcsolattartást és főleg azt, hogy döntéseit hazájának javára, ne pedig politikai ellenfeleinek kárára hozza meg.

Ehhez viszont megfelelő erkölcsi színvonal kell, ami az elpogányosodó Európában hiánycikk lett.

Hogy mondta Schuman? Az európai demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Még létezik, sőt javítható, mert nem a demokrácia a hibás, hanem akik működtetik. Ám az ember javítható a legnehezebben. Isten nélkül nem megy.

Surján László