A Ferencváros játékosai ünnepelnek, miután 1-1-es döntetlent játszottak a Fiorentina ellen a labdarúgó Konferencia-liga csoportkörének hatodik, utolsó fordulójában játszott mérkőzésen a Groupama Arénában 2023. december 14-én. A Ferencváros második helyen jutott tovább a csoportból. MTI/Vasvári Tamás

Gyerekes értetlenséggel nyilatkoznak nagy fizetésű sportvezetők a Ferencvárosi TC programjáról. Panaszkodnak azért, mert a Fradi „túl sok” mérkőzést játszik. Ekkora torzítás mellett hogyan érhették el a csúcsjövedelmet?

Áldás, hogy sok mérkőzést kell játszania egy csapatnak.

A futballklubokat azért hozták létre, hogy a labdarúgással szolgálják a közönséget. A labdarúgók nem önmagukat szórakoztatják, hanem azokat az embereket, akik a lelátón ülnek, s ezért pénzt fizettek.

Sajnos hazánkban sok helyen másként van.

Üres lelátók előtt erőlködnek idegen játékosok, akik óriási fizetést kapnak magyar kasszából a nagy semmiért. Ők önmagukat szórakoztatják. És miért ne tennék, ha ezért a semmiért busás jövedelmet húznak?

De legalább ne mondanának butaságokat.

A Fradi egyik kiváló játékosa azt panaszolta, hogy nincs is idejük edzeni, mert mindig mérkőzés van. Összetévesztette a birsalmát a zsírszalonnával – ahogy hallani. A futballista nem az edzésért van, hanem a mérkőzésen való színvonalas játékért.

És hogyan nem veszi észre: a tétmérkőzés a legkiválóbb edzés.

Erről ábrándoznak a kispadosok: a játékpercekért. Az igazi megpróbáltatás az, amikor fent van a pályán, és vele szemben igazi ellenfél küzd, aki udvariasság nélkül akarja őt megakadályozni az eredményes játékban.

Ennél jobb edzés elképzelhetetlen.

A Lajtán túl ki is mondják: sok mérkőzést játszunk, de ezt élvezzük, és ezekkel készülünk fel a következő összecsapásra. A magyar futballban ezt nem ismerték fel, holott hatodikos általános iskolás gyerek már felérné ésszel.

Egy kisebb jelentőségű tétmérkőzés a lehető legjobb edzőmeccs kupatalálkozó előtt.

A csapat begyakorolhatja azt a játékot, amelyet a külföldi ellenfél ellen tervez. Majdnem közömbös, hogy a bajnoki találkozón milyen eredmény születik, de ha erős ellenfél elleni taktikát alkalmaz a csapat, akkor a hazai ellenlábas, bármennyire más csapat is, nem feltétlenül arat győzelmet.

Hálát kell adni a sorsnak ilyen felkészülési lehetőségért.

Ám az agyonfizetett, visszafogott intellektusú edzők bajnoki mérkőzéseket halasztottak el kupameccs miatt.

És minden elhalasztott bajnoki meccs után kikaptak – de ezzel a makacs ténnyel nem foglalkoztak az agyonfizetett edzők. És a klubvezetőség sem. És sajnos az MLSZ sem. Hiába halasztottak mérkőzést pihentetés véget, zakóba szaladtak bele.

Talán a Szövetség is megfontoltabban adhatná ki a meccshalasztási engedélyeket.

Még Rebrov volt az edző, amikor egy nehézfejű újságíró felvetette neki: a nemzetközi kupasorozat miatt nem tudnak a hazai bajnokságban zavartalanul szerepelni. Azaz a nemzetközi szereplés lehetőségét tehernek tüntette föl a gyogyós sajtóember.

Itt tart a sportújságírás.

Nem kell mély elemzés ahhoz, hogy rögzítsük: a hazai bajnokságnak a jelentősége nulla. Pontosabban annyi jelentősége van, hogy – a Magyar Kupával együtt – négy csapatnak lehetőséget nyit a nemzetközi szereplésre. A futball a nemzetközi porondon kezdődik.

Sajnos végződik is a honi csapatok nagy részének.

A kitűnő Kecskemét nagy bravúrral ezüstérmet szerzett, majd a kupatalálkozón mindjárt a legelején kiesett. Ez önmagában is mutatja, milyen színvonalú az NB I, annak ellenére, hogy a csapatok méregdrága idegen játékosokkal vannak kitömve. S amelyeket túlfizetett idegen edző irányít.

Az egy Paksot kivéve, amely 4 ponttal vezeti a tabellát.

Tehát a legjobb csapat magyar játékosokból áll, magyar edző irányítása alatt működik. Ez is olyan makacs tény, amelyet a klubvezetőségek nem akarnak észrevenni. Inkább költik a pénzt kivénhedt idegen játékosokra, öntik a bankjegykötegeket máshol nem kellő idegen trénerek zsebébe

Mégis, nem a győzelem, hanem a divatba jött szóval: regenerálódás a téma.

Pedig elfogadhatatlan, hogy 20 és 30 év közötti játékosok ne tudjanak 3 nap alatt regenerálódni. Erre megvannak a módszerek, megvan a tudósi – agyonfizetett – stáb. Ennyi idő alatt még labdaéhség is kialakítható – erre már 50 éve megvolt a fortély.

Nemcsak az edzések száma, hanem azok milyensége is igazítható a felfrissítéshez.

Valaha volt olyan világbajnokság, hogy két meccs között egy nap szünet volt. És akkor nem lehetett játékosokat cserélni. A torna mégis haladt előre, nem panaszkodott senki.

A Fradi most továbbjutott, igaz, csak a harmadik számú kupában, s ott is egy selejtező összecsapás vár rá, a szurkolók azonban így is boldogok, hiszen rangos nyugati ellenfelek jönnek a Groupamába, és valóban csúcsszintű futballt hoznak.

Ez a közönség megérdemli, hogy ne olyan szakvezetők legyenek, akik alapjaiban értik félre a futballt.

Molnár Pál