Hatvanöt éve végezték ki Tóth Ilonkát, az 1956-os forradalom mártírját
Az 1956-os forradalom és szabadságharcot követő kádári megtorlás koncepciós perei közül az egyik legbotrányosabb eljárásban ítélték halálra a 24 éves Tóth Ilonát. A beismerő vallomások ellenére hosszú évek kutatómunkája alapján ki lehet mondani, hogy Tóth Ilona és társai nem követhették el azt a gyilkosságot, amivel vádolták őket.
2022. június 29. 12:49

Földváriné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnöke megdöbbentőnek és megrendítőnek nevezte, hogy abszurd vádakkal ki lehetett végezni egy 24 éves orvostanhallgató leányt. Hozzátette: „ez sajnos nem egyedi eset volt. A kádári megtorlógépezet az ideológiai megrendeléshez gyártotta a pereket. Tóth Ilonáé tehát nem az egyetlen koncepciós per. Azért emelkedik mégis ki a sorból, mert időben az első volt, amely egyúttal a legnagyobb nyilvánosságot is megkapta. Az összes többi megtorló, koncepciós per prototípusává vált.

Kiss Sándor történész, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgató-helyettese hozzátette: 1957 februárjában volt az elsőfokú ítélet, mely alapján Tóth Ilonát halálra ítélték. A bírónőt B. Tóth Matildnak hívták. Először életfogytiglant akart adni, de mégis halálra ítélte. Amikor később megkérdezték tőle, hogy miért módosult az ítélet, azt válaszolta, hogy „mert a párt ezt kérte”.

Kiss Sándor az összefüggéseket feltárva rámutatott: tíz nappal az elsőfokú ítélet meghozatala után külföldi újságírók előtt nyilatkozott Kádár János. Arról beszélt, hogy milyen kegyetlenségeket követtek el a per vádlottjai. Azt mondta: nagyon sajnálja Tóth Ilonát, de még jobban sajnálja az áldozatát, Kollár Istvánt. Harminc évvel később, 1989-ben, az MSZMP utolsó plénumán újra felmerült a forradalom leverését követő megtorlás témája. Akkor Grósz Károlytól megkérdezték, hogy mit tud erről az ügyről. Elmondta: Kádár elvtárssal többször is beszélt a perről. Azt a tájékoztatást kapta, hogy a párt nem szólt bele a bíróság döntéseibe. Egyetlen esetet azonban megemlített Kádár. Arról beszélt, hogy 1956-ban volt egy rakodómunkás, akit különös kegyetlenséggel megölt egy doktornő. A gyilkost nem akarták halálra ítélni. Itt jön vissza Tóth Ilona ügye – mondta Kiss Sándor. Hozzátette: Kádár tehát mégis közbeszólt. Mint fogalmazott: „az is érdekes, hogy Grósz sem és Kádár sem említette Tóth Ilona nevét. Addigra már vélhetően elfelejtették.

Tóth Ilona mellszobra a Bajcsy-Zsilinszky Kórház udvarán 2020. október 22-én. Tóth Ilona, az 1956-os forradalom mártírja, orvostanhallgató, a Nemzetõrség posztumusz őrnagya. Fotó: MTI/Illyés Tibor

Földváriné Kiss Réka hozzátette: a rendszer a külföldi újságíróknak is be akarta mutatni, hogy milyen brutális, kegyetlen „ellenforradalom” zajlott hazánkban. A szovjet csapatoknak azért kellett ezt leverni, mert különben hazánkban elszabadul a fasizmus. Ezért volt ez a kádári önlegitimitás alappere. Azt kívánta bebizonyítani, hogy a munkás-paraszt hatalom ellen a lehető legbrutálisabban fogott össze a lumpenproletár réteg és az értelmiség. Ezért kísérte hatalmas médiakampány és ezért kellett a beismerő vallomás is.

Földváriné Kiss Réka hiányosnak nevezte a forrásokat, lévén hogy azokat a kádári megtorlógépezettől örököltük. Azt azonban egészen biztosnak nevezte, hogy „itt voltak a szovjet hatóságok és titkosszolgálatuk, amire szintén van utalás”.

Kiss Sándor elmondta: 2008-ban felkereste Jakó Géza orvosprofesszor, aki 1956-ban sebész volt abban a Péterfi Kórházban, ahol Tóth Ilonka is dolgozott. Megköszönte, hogy bebizonyítottuk: Tóth Ilonka nem gyilkos. Egy orvosnak ugyanis a feladata a beteg védelme. Semmilyen körülmény között sem gyilkolhat. Ezt az etikus magatartáson alapuló elvet próbálták Tóth Ilona ellen 1989-ben még egyszer visszafordítani. A tét itt a magyar fiatal értelmiségiek erkölcsi alapállása.

Arra a kérdésre, hogy az ügyben miért születhetett halálos ítélet akkor, ha a bíró azt nem akarta meghozni, Földváriné Kiss Réka azt válaszolta: a pulpituson ülő két népi ülnök tolmácsolta a politikai akaratot.

hirado.hu
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
MTI Hírfelhasználó