A kreatív mintateremtés sikere
2022 tavasza felér egy intellektuális fesztivállal Magyarországon, hiszen április 3-án a józan ész erői mindent elsöprő győzelmet arattak.
2022. június 8. 10:15

(MTI/Koszticsák Szilárd)

2022 tavasza felér egy intellektuális fesztivállal Magyarországon, hiszen április 3-án a józan ész erői mindent elsöprő győzelmet arattak; májusban a világ minden pontjáról Közép-Európa epicentrumába sereglettek a nemzetközi konzervatív közösség meghatározó személyiségei; ráadásul méltatlanul hosszú idő után megjelent a modern kori politikatörténet egyik, ha nem legfontosabb műve hazánkban is. Tilo Schabert német történész és politológus a Boston Politics – A kreatív hatalomgyakorlás művészete megírásával óriá­si feladatra vállalkozott. Az emberiség fejlődéstörténetének több ezer éves horizontjára pillantva azt láthatjuk ugyanis, hogy mindig voltak, akik úgy gondolták, érdemes a közösségi döntéshozatalnak és a politikának a viszonyát megvizsgálni. Már a Krisztus előtt VIII–VII. századtól ismertek olyan művek, amelyek arra tanítják az uralkodókat, milyen az „eszményi és erkölcsös vezető”. Ilyen úgynevezett királytükör Xenophón Khürosz neveltetése vagy Rotterdami Erasmusnak A keresztény fejedelem neveltetése című könyve. De ebbe a sorba tartozik a Szent István Király intelmei Imre herceghez is.

Ha bárki figyelmesen olvassa a „csak” egy amerikai nagyváros politikájáról szóló művet, sokszor lehet déjà vu érzése, de az is garantált, hogy a fejezetek után rendre a saját homlokára fog csapni, mert összeállt benne a kép jelenünk és közelmúltunk egy-egy, addig érthetetlen közéleti eseményéről. A kötet egy témát jár körbe: a politikát. Amióta emberi közösség létezik a Földön, a kettő vagy annál több embert érintő döntéshozatal a mindennapi élet része, a közösségek szerveződésének és szervezésének kulcsa, s mint ilyen, a legkülönbözőbb emberi érdeklődés tárgya is, legyen a megismerő választópolgár, politikus vagy épp kutató. Kinek misztikus, kinek „ördögi”, kinek pragmatikus, realisztikus, megint másnak pedig idealisztikus benyomásai vannak a politikáról. Sőt, nem kevesen vannak olyanok, akiknek ambíciói középpontjában áll a politika, de olyan egészen bizonyosan nincs, akit teljesen hidegen hagyna – még akkor sem, ha történesen éppen ezt állítja.

Tilo Schabert a Boston Politics papírra vetésével mindannyiunkhoz szól, vizsgálódásának közege pedig a modern tömegdemokrácia, amelynek alapjai az alkotmányosság és a népszuverenitás. A mű a politika és a politikai kormányzás témakörét járja körül. Nem elméletekről, nem filozófiai összefüggésekről szól, hanem azt írja le, a politika hogyan tudja úgy teremteni és újrateremteni azokat a hatalmi konstellációkat, tereket, amelyek a változó világ és választópolgári prioritások és szimpátia közepette is lehetőséget adnak egy vezetőnek ahhoz, hogy éljen a rendelkezésére álló alkotmányos hatalom teljességével. A kötetben Schabert a massachusettsi város irányításának és politikai működésének radiográf felvételét adja, amelynek keretében betekinthetünk a polgármester és közvetlen környezetének a világ szemétől amennyire csak lehet elrejtett működésébe, összefonódásaira, a városi fejlesztésekre, víziókra, lényegében mindenre, ami a hatalomgyakorlás módjának megértéséhez fontos. S ez a városi politika egyetlen személy, a főszereplő Kevin H. White körül forog, aki 1968 és 1983 között, azaz tizenöt évig volt az amerikai Boston városának polgármestere. De a Boston Politics sokkal több egyszerű történeti leírásnál, a modern politika egyik ikonikus alapműve.

Olyan térben létezik a politika és a hatalom gyakorlója, amely maga is sűrű, információtúladagolásos és a számtalan külső aktor miatt kiszámíthatatlan. Olyan helyzeteket kell nap nap után megoldani, amelyre senki sem számít. A „politika” mellett legtöbbször a „mozgás”, a „teremtés” és a „kreativitás” szavak fordulnak elő a kötetben. És valóban, mindhárom kulcsszó a politika és a kormányzás megértéséhez. A White polgármester által működtetett kormányzati rendszer jól mutatja meg, hogy a politika folyamatos mozgásban van, önmagát teremti és újrateremti, és ahhoz, hogy ezt egy politikus uralni tudja, folyamatos kreativitásra van szüksége. De a kötet szól a kritikusokról is, akik szerint White cselszövő, csak a hatalom érdekli és autokráciát épít. Akik White-ban „csak” autokra­tát látnak, azok büntetése, hogy a politika természetének lényegét sem értik meg. Sőt, a kötet arra is emlékeztet, hogy végső soron a hatalom gyakorlója is csak ember, és végtelenül emberi szempontok és érzések is befolyásolják, s csak így érthető meg igazán White politikai pályájának vége is: „Aki politizálni akar […], annak kedvelni kell az embereket. A végén már nem kedveltem az embereket. Ideje volt kiszállni a politikából.”

Teljes terjedelmében a Boston Politics most először jelenik meg magyar fordításban. Mielőtt azonban az olvasó fellapozná a kötetet, hogy megismerje a bostoni városháza folyosóinak és irodáinak titkait, engedjenek meg két megjegyzést.

Az első – és talán a fontosabb: a szerző „autokrata­ként” hivatkozik White polgármesterre. Az autokrata megjelölés ugyanakkor e kötet tekintetében csak akkor párosul negatív felhanggal, ha az olvasó – mellőzve a megértéshez szükséges jóindulatot – a posztmodern progresszív szókészlet olvasatának igazolását látja a szóhasználatban (pedig a szó eredeti görög jelentése annyit tesz, mint független, „önmagát kormányzó” személy). Megjegyzem, a kötet szerzője némi iróniával ír azokról, akik hasonlót láttak White polgármester működésébe, s akik ezzel önmagukat zárták ki a politika valóságának megértéséből. White autokrata, de nem despota. Autokra­ta, mert el tudta érni, hogy az alkotmányos keretek között biztosított hatalom teljességét tudta használni, hogy az általa vezetett közösséget irányító politikai mozgásokat átlátta és koordinálni tudta. A kötet így magyarázza az alkotmányosság és a hatalomgyakorlás viszonyát: „A hatalom nem érhető el intézményesen; az intézményes keret, az alkotmányos kormányzás a szabadság fenntartásának, és nem a hatalom megszerzésének eszköze. A kormányzáshoz szükséges, intézményesen széttagolt hatalmat az intézményes kereteken belül kell kivívni, egy parainstitucionális vállalkozás során.”

Másodsorban: a Tisztelt Olvasó még véletlenül se gondolja azt, hogy a kötetben megfogalmazottakban megtalálta bármely volt vagy jelenlegi kimagasló politikus által működtetett politikai rendszer, kormányzati modell teljes leírását. A kötet összefoglalja azt a politikai tapasztalatot és tudást, amely White polgármester regnálása alatt Bostonban felhalmozódott. A város tényleges kormányzati rendszerét jelentősen befolyásolta a polgármester személyisége, képességei és intuíciói, amelyek csak ott és akkor voltak jelen, csak ott és akkor voltak hatással a politikai rendszer működésére. Más vezető köré épülő rendszer szükségképpen teljesen eltérő képet mutat, noha sok gyakorlati elem, s a politikai gondolkodás logikája időtől és tértől függetlenül azonos mintázatokat képes mutatni. S ez a kötet egyik nagy figyelmeztetése mindazoknak, a külső minták szolgai másolásában hisznek, s amit József Attila így fogalmaz meg: „Ha költenél s van rá költség, / azt a verset heten költsék. / Egy, ki márványból rak falut, / egy, ki mikor szűlték, aludt, / egy, ki eget mér és bólint, / egy, kit a szó nevén szólít, / egy, ki lelkét üti nyélbe, / egy, ki patkányt boncol élve. / Kettő vitéz és tudós négy, – / a hetedik te magad légy.”


Szánthó Miklós

A szerző az Alapjogokért Központ igazgatója

 

 

Magyar Nemzet
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
MTI Hírfelhasználó