Nemzeti politika a XXI. században
Válasz Felföldi Zoltán írására a népi-urbánus szembenállás kapcsán.
2022. május 21. 13:33

(Fotó: MTI/Balogh Zoltán)

Május 3-án a Magyar Nemzet hasábjain Éljünk a kegyelmi pillanattal! címmel írtam cikket, amelyben azt fejtegettem, hogy az elsöprő választási győzelem után a nemzeti tábor megengedheti magának, hogy olyan vitákat is lefolytassunk egymás között, amelyeket éppen a választási kampány miatt érthető módon háttérbe szorítottunk a közös cél érdekében. Már csak azért is, mert már nem a baloldal a nagy kihívás számunkra, hanem azok a globális fenyegetések, amelyek veszélyeztetik hazánk eddig elért eredményeit és szuverenitását. Ha kell, bizonyos könnyen elfogadott sztereotípiákat is megkérdőjelezhetünk, ezáltal segítséget nyújthatunk a következő négy év még hatékonyabb kormányzati munkájához is.

Nos, ezért is örültem Felföldi Zoltán május 12-i, Kultúrkampf a vidékiek ellen című kiváló írásának, melyben azt fejtegeti, hogy – szemben az én 2012. decemberi, a Polgári Szemlében megjelent gondolataimmal – 2022-ben a magyar politika megosztottságát immáron nem egy százéves múltra visszatekintő, egyedi magyar vita, a népi–urbánus ellentét határozza meg, hanem XXI. századi jelenségek. Lényegi mondandója a következő: „Az áprilisi választások kapcsán felszínre került főváros–vidék ellentét nem a hagyományos és tipikusan magyar népi–urbánus ellentét, hanem a nyugati világban máshol is meglévő konzervatív vidék és liberális nagyváros ellentéte. Ebben az értelemben tehát a fejlett Nyugattól való elmaradásunk fölött gyakran kesergő ellenzékiek megnyugodhatnak: a mi főváros–vidék ellentétünk és ennek a politikai értékválasztásban történő lecsapódása teljes egészében EU-konform, és megfelel az európai és észak-amerikai demokratikus normáknak.”

Fontos kérdés, ezért is reflektálok rá, már csak azért is, mert azt hiszem, Felföldi álláspontja és az én álláspontom nem is áll olyan távol egymástól, mint elsőre tűnik. Az a helyzet ugyanis, hogy a 2012-es tanulmányom után évekkel később jómagam is többször visszatértem erre a kérdésre, azt boncolgatva, hogy mi az a legfontosabb törésvonal nálunk, illetve a nyugati világban, amely leginkább meghatározza a XXI. század folyamatait, s ebben hogyan helyezhető el a mi százéves múltú népi–urbánus vitánk.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok tehát, hogy idézni tudok a saját írásaimból, melyek a Felföldi által felvetett kérdésekre reagálnak. 2016. december 31-én jelent meg egy írásom a Magyar Időkben Háborúban álló világnézetek címmel, s ott a következőkkel kezdtem a cikkemet: „A XXI. század második évtizedére kialakult a globális piac és a nemzetállam, illetve a globalizmus és a demokrácia közötti törésvonal. A globális elit egyszerre áll konfliktusban a nemzetállammal és a demokráciával, s a megoldást a nemzetállamok feletti, nemzetközi intézmények uralmában képzeli el. Véleményük szerint a nemzetállamok háttérbe szorítása, hosszabb távon azok megszüntetése, illetve nemzeti demokráciák helyett egy új globális uralmi rend létrejötte lenne a megoldás a világ összes konfliktusára.”

Egy kicsit későbbi, Univerzális népi–urbánus ellentét című írásomban (Magyar Idők, 2017. február 4.) azt hangsúlyozom, hogy a mi százéves vitánk magában hordozta annak az ellentétnek a csíráit, ami ma már univerzális szinten jelentkezik, s leginkább a globalista és a nemzeti szuverenista látásmód konfliktusában ragadható meg. A XX. század húszas-harmincas éveiben, a Válasz és a Szép Szó szerzői – az egyik oldalon Illyés Gyula, Németh László, Féja Géza, Veres Péter, a másik oldalon Ignotus, Fejtő Ferenc, Hatvani Dániel, Zsolt Béla és még sokan mások – olyan kérdésekről vitatkoztak, amelyek napjainkban is jelen vannak, mint például Euró­pa, polgárosodás, nemzet, embereszmény stb. Ami fontos: a territoriális város–vidék ellentét már a népi–urbánus vitának is csak egy vetülete, kifejeződése volt, talán nem is a legfontosabb az elvi, világlátásbeli különbségekhez képest.

Akkori cikkemet így fejeztem be: „Sokáig úgy tűnt, hogy ez egy tipikusan magyar vita, tele szokásos szélsőséges indulattal, meg nem értéssel és gyűlölettel; mára azonban azt tapasztaljuk, hogy ami minket szabdalt évtizedeken át és a rendszerváltás után is, az immáron a világ nyugati típusú részén globális konfliktussá és totális szembenállássá változott. Elmondhatjuk, hogy ez a világnézeti szembenállás kegyetlen, keserű és nehezen feloldható.

Magyarország jelen állás szerint úgy orvosolja a problémát, hogy a nemzeti oldalnak szavaztunk elsöprő többséggel bizalmat, s felhatalmaztuk arra, hogy demokratikus keretek között tegye azt, amit értékrendje diktál. Most Európa és Amerika jön.” (Megjegyzem: azóta 2018-ban és 2022-ben is megadtuk ezt a felhatalmazást.)

Összegezve: nincs közöttünk vita abban, hogy a konzervatív-kereszténydemokrata Fidesz–KDNP vidéki fölénye és a főváros balliberális többsége önmagában bizonyítaná a népi–urbánus vita „némileg módosult” (Felföldi) tovább élését, ugyanis valóban szerte a világban megfigyelhető jelenség a liberális nagyváros és a konzervatív falu, kisváros ellentéte. Ám ennél sokkal többről van szó: két látásmód, két világlátás ütközéséről a XXI. században, amelynek egyik oldalán a globalisták állnak, akik az esetek többségében valóban liberálisok, baloldaliak (de léteznek már globalista „konzervatívok” is, lásd az EP-ben a néppárti frakciócsoportot), míg a másik oldalon a nemzetiek vannak, akik többnyire konzervatívok, kereszténydemokraták, de már itt is találunk antiglobalista, patrióta baloldaliakat, liberálisokat is (például hazai pályán Schiffer András LMP-je ide tartozott, de korábbról a szlovák Fico-kormány vagy most a dán szociáldemokrata kormány is idesorolható).

Vagyis úgy látom, a mi száz évvel ezelőtti népi–urbánus vitánk egyszerre elavult és nagyon modern. Elavult, mert egy egészen más kor kihívásait tükrözte vissza, ilyen volt például a parasztpolgárosodás kérdése, illetve az antiszemitizmus, ami – egyetértek Felföldivel – hála istennek már nem jellemzi a globalista–nemzeti konfliktust. És egyetértek azzal is, hogy a Fidesz–KDNP tizenkét éve nem „népi” politikát folytat az „urbánusokkal” szemben, hanem XXI. századi nemzeti politikát, amelyben a nemzeti szemléletbe beilleszthető urbánus szempontok is jelen vannak – nagyon helyesen. Viszont nincsenek benne sem a száz évvel ezelőtti urbánus, sem a mai globalista világlátás elfogadhatatlan szempontjai, például a Nyugat mintáinak, divatjainak kritika nélküli átvétele, a nemzettudat és a nemzeti szuverenitás semmibevétele.

Nos, éppen ezért nincs „örök béke”: a Fidesz–KDNP jó értelemben „urbanizálódott”, ha tetszik, „népi-urbánussá” vált, de nem vált globalistává. Szerencsére. A konfliktusaink ebből fakadóan pedig, akárhogy nevezzük is azokat, a mai Nyugattal nem oldódtak fel, sőt.

Fricz Tamás

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója

 

 

 

Magyar Nemzet
  • A jegybank helyre teszi Bokros Lajost
    A magyar gazdaság rendkívüli kihívásokkal néz szembe, ezért nagy szükség van a közgazdasági folyamatokról és lehetőségekről szóló vitákra, de csak akkor, ha ezek a tényeken alapulnak. Visszatérően felmerülő probléma azonban, hogy egyes álláspontokat nem a valós adatok, hanem korábban rögzült világképek befolyásolnak.
  • Fantasztikus ezüstérmet szerzett a magyar váltó a csapatversenyben
    Óriási bravúr a Lupa-tavon. Világbajnoki ezüstérmet szerzett a Rohács Réka, Olasz Anna, Betlehem Dávid, Rasovszky Kristóf összetételű magyar váltó a nyíltvizi úszók csapatversenyében. Betlehem óriásit úszott, a végén Rasovszky célfotóval győzte le az 1500 méter budapesti világbajnokát, Gregorio Paltrinierit, aki szombaton csaknem világcsúcsot úszott a Duna Arénában.
  • Ez a száz nap nem fog változtatni az ezeréves magyar-lengyel barátságon
    A magyarokat és lengyeleket szándékos dezinformációkkal ugrasztja össze a sajtó – mondja lapunknak a lengyel szejm külügyi bizottságának elnöke. Marek Kuchciński megértően fordult a kárpátaljai magyarok problémái felé is, de szerinte a vitákat könnyebb lesz rendezni, ha Ukrajna EU-tag lesz.
MTI Hírfelhasználó