Az egyház- és vallásüldözés intézményesülése
Az Állami Egyházügyi Hivatal egészen 1989-ig mindenre kiterjedő ellenőrzést gyakorolt a hazai hitélet felett.
2022. május 18. 12:47

Esztergom, az egyházmegyei szeminárium ebédlője az ötvenes évek végén Fotó: Hámori Gyula/ FORTEPAN

1951. május 18-án kezdte meg működését az Állami Egyházügyi Hivatal. A kommunista elnyomás egyházellenességének intézményesülését szovjet mintára szervezték meg, a többi megszállt országhoz képest kissé ugyan megkésve, de ez nem jelenti azt, hogy a vallásüldözés ne lett volna szerves része a rendszernek az első pillanattól kezdve – olvasható a Magyarságkutató Intézet cikkében.

Már 1945 tavaszától nyílt támadás érte a magyarországi egyházakat, hiszen a jogos társadalmi igényként megfogalmazott földosztás elrendelésekor azt az anyagi bázist rántották ki az egyházi intézmények alól minden kártérítés nélkül, amely biztosította a szociális, egészségügyi, oktatási intézményeinek fenntartását. A következő évben az egyesületek feloszlatásával ellehetetlenítették a vallási közösségek működését, ezzel az élő egyházat fosztották meg bázisaitól, majd a hittanórákat szorították ki az iskolák falai közül, míg végül 1948-ban sor került az egyházi fenntartású oktatási intézmények államosítására is.

A kommunista párt igyekezett ellenőrzött korlátok közé szorítani a történelmi egyházak működését, vezetőiket hűségnyilatkozat aláírásával kényszerítették arra, hogy elismerjék a totális állam felsőbbrendűségét, alkalmazkodjanak az új berendezkedéshez, és ha nem is szolgálják ki, de legalább semleges hozzáállást tanúsítsanak a pártállam működésével szemben. 

Legtovább a katolikus egyház tartotta magát Mindszenty József hercegprímás megtörhetetlensége miatt, azonban az ő letartóztatásával, később a szerzetesrendek feloszlatásával az utolsó támaszt is kirántották alóluk, így 1951 nyarán a katolikus klérus is aláírta az egyezséget a kommunista állammal.

Az Állami Egyházügyi Hivatal egészen 1989-ig mindenre kiterjedő ellenőrzést gyakorolt a hazai hitélet felett.

A vallásüldözés eredendően a rendszer sajátja volt, hiszen az egyházak mély társadalmi beágyazottsága akadályozta az élet- és emberellenes ideológia terjedését, korlátozta a párt mindenhatóságát. A kereszténység – a zsidó vallással egyetemben – saját etikai tanításaival, erkölcsi zsinórmértékével és világos jövőképével olyan konkurenciát jelentett a totalitarizmusra törekvő bolsevizmus számára, amellyel szemben csak egyetlen módon tudott harcolni: erőszakkal. A szovjet mintára kiépülő rendszer nem egyszerűen egy politikai alternatíva kívánt lenni, hanem az élet teljességét készült maga alá gyűrni: a lelkeket akarta megkaparintani.

Miután az ötvenes évek elejére térdre kényszerítették az egyházakat és a templom falai közé szorították a hitéletet, korlátozott keretek között, de engedélyezték a papi és lelkészi feladatok ellátását, hiszen a kommunista alkotmány is szavatolta a lelkiismereti és vallásszabadságot – papíron. Az Állami Egyházügyi Hivatal alkalmazottai szoros együttműködésben végezték munkájukat az állambiztonság, a párt és a rendőrség szakosított részlegeivel, párt és állami ellenőrzés megtestesítője volt az intézmény. 

Miközben a rendszer az állam és az egyház szétválasztását hirdette, olyan mértékben valósította meg az állami felügyeletet, amelynek következtében az egyházi autonómia megszűnt: az egyházak korlátlan állami kontroll alá kerültek.

Figyelték a híveket, ellenőrizték a klérus által kiadott körlevelek tartalmát, cenzúráztak minden nyomtatásban megjelenő egyházi kiadványt, akár még események meghívóit, egyszerű falragaszokat is. Megszervezték az életfordulókhoz kötött szakrális ünnepek profán és állami alternatíváját azzal a céllal, hogy a papság minél inkább kiszoruljon a családok, kisközösségek mindennapjaiból. A templomba járó embereket zaklatták, gyermekeik továbbtanulását akadályozták, az egyházi intézményben szerzett érettségi sokáig akadálya volt az egyetemi felvételnek.

Karácsonyi adományosztás az ötvenes évek végén Fotó: Hámori Gyula/ FORTEPAN

Az Állami Egyházügyi Hivatal – az 1957 és 1959 közötti időszakot leszámítva – önálló intézményként működött, szervezeti rendszerével átfogta és lefedte az egyházak helyi szintjeit is. 

Küldötteket delegáltak a püspökségekhez és egyházmegyékhez, beleszóltak a kinevezésekbe. Számon tartották, hogy hol milyen számban vesznek részt az emberek a szertartásokon, kényszerítették az egyházi vezetőket, hogy elmozdítsanak, leváltsanak olyan papokat, akik túlzott népszerűségre tettek szert, akik nagy hatást gyakoroltak híveikre.

Az egyházi élet belső irányítása mellett részt vettek a diplomáciai szintű érintkezésekben is, kapcsolatban álltak a Vatikánnal, aktívan szerepet vállaltak a kádári konszolidáció népszerűsítésében. Feladataik tehát széles spektrumot öleltek át, de minden téren szoros együttműködésben dolgoztak az állambiztonság embereivel, adott esetben még koncepciós perek legyártásában is segédkeztek. 1989-ben a hivatalt megszüntették ugyan, de hivatalnokai és vezetői közül sokan továbbra is az államigazgatás egyházakkal foglalkozó részlegein dolgoztak tovább.

Vác, a Nagyboldogasszony-székesegyház altemploma, dr. Endrey Mihály váci püspök temetése. Balra öltönyben Straub István, az Állami Egyházügyi Hivatal elnök-helyettese, tőle jobbra: Kacziba József volt győri megyéspüspök, Udvardy József csanádi megyéspüspök, Pataky Kornél győri megyéspüspök, Kádár László veszprémi megyéspüspök, Fábián Árpád szombathelyi megyéspüspök, Kisberk Imre székesfehérvári megyéspüspök, Tóth János esperes (Fotó: Fortepan/Urbán Tamás)

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

 

Magyarságkutató Intézet
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
  • Az unió hamis üzenettel csalogatja a migránsokat
    Iparággá vált a migránsokat Európába juttató bűnözés. Az alvilágnak ezt a részét a brüsszeli bürokrácia is segíti, mert olyan üzeneteket küld a kibocsátó térségekbe, hogy támogatja a szervezett migrációt – derül ki Horváth József szavaiból.
  • Széchenyi európaisága a mának is mintát ad
    Széchenyi István Magyarország felemelkedését a korban rohamosan fejlődő Nyugat-Európához való felzárkózásban, és a kontinensnek a kapitalizmus útjára lépett felében kialakított gazdasági minták átvételében látta – mondta Latorcai Csaba államtitkár a Széchenyi Társaság idei dÍjkiosztó ünnepségén a Magyar Tudományos Akadémia épületében.
  • Gyárfásra koncentráltak a rendőrök elejétől fogva
    Kovács Lajos nyugalmazott rendőrezredes tanúkénti meghallgatásával folytatódott ma a Fővárosi Törvényszéken a Fenyő János médiavállalkozó meggyilkoltatása miatt zajló per. Az ezredes éveken át vezette a nyomozást, egészen addig, amíg feljebbvalói parancsra meg kellett szüntetniük, miután egy sor bizonyítékot összegyűjtöttek.
MTI Hírfelhasználó