„Egy hálózattal álltunk szemben”
A lengyel legfelső bíróság tagja a Magyar Nemzetnek adott interjújában hangsúlyozta, fel kell lépnünk a nemzetek feletti hatalom építése ellen.
2022. március 22. 09:43

Aleksander Stepkowski, a lengyel legfelső bíróság tagja és szóvivője, korábbi megbízott elnöke – Magyar Nemzet/Mirkó István 

A lengyel jogállamisági helyzet elmagyarázásakor abba a problémába ütköztünk, hogy a tárgyalópartnereink a liberális barátaik véleményét kikérve már nem voltak kíváncsiak további magyarázatra — állítja a Magyar Nemzetnek adott interjúban Aleksander Stepkowski, a lengyel legfelső bíróság tagja és szóvivője, korábbi megbízott elnöke. A Varsói Egyetem tanszékvezető professzora a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet meghívására járt Miskolcon és Budapesten.

– Magyarországon az idén ünnepeljük az Aranybulla kibocsátásának 800. évfordulóját, és Lengyelországban is hosszú évszázadokra, a nemesi köztársaságig visszavezethető hagyománya van a közjogi fékek és ellensúlyok működésének. A két ország mégis folyamatosan a vádlottak padján ül az Európai Unióban a jogállamisági ügyekben. Hogyan lehetséges ez?

– Az alkotmányosság, ahogy azt ma értjük, modern fogalom. A mai folyamatok túlléptek a modernitáson, amelyet olyan jelenségek kialakulása jellemzett, mint a nemzetállamoké is. Ma olyan korban élünk, amikor a politikai hatalom áthelyeződik a nemzetállamokról a nemzetek feletti szintre. A lényegi kérdés az, hogy ki hozhat döntéseket ezen a szupranacionális szinten. Lengyelországnak és Magyarországnak abból adódtak problémái, hogy a nemzeti érdekérvényesítés jegyében beleszólást akar a döntésekbe, ami persze nem mindig talál kedvező visszhangra Brüsszelben. Látni kell azt is, hogy két, párhuzamosan egymás mellett élő szerkezet jött létre. Az egyik ki van téve a választási ciklusoknak, és így állandóan változhat, a másik pedig az intézmények világa, amely sokkal állandóbb, gyakorlatilag nem változik. A politikusok jönnek-mennek, az európai politika ugyanaz.

A magyar és a lengyel kormány arra törekszik, hogy visszavegye a demokratikus hatalomgyakorlás egy részét ezektől a nem választott intézményektől. Ez az egész vita alapja.

A lengyel bírósági reform mögött is az rejlett, hogy a bírók – a politikától való függetlenségüket hirdetve – úgy gondolták, teljesen ők határozhatják meg, kiből lehet bíró Lengyelországban. Amint a politika az átláthatóság és a demokratikus ellenőrzés jegyében nagyobb beleszólást kért ebbe, ez rögtön éles ellenállást váltott ki, amire az Európai Unió és az Európa Tanács is ráerősített. Magyarországgal az EU ekkor már folytatott jogállamisági csatákat. A lengyeleknek ezért nem volt szerencséjük: Brüsszel a magyarok ellenében már jól felszívta magát, és kíméletlen lett abban, hogy Varsóban ne engedjen teret a változásoknak.

– Kik állnak pontosan szemben a két jobboldali kormánnyal?

– Egyfajta „establishment”: jogászok, hivatalnokok, politikusok, egy informális együttműködési hálózatot alkotva. A lengyel jogállamisági helyzet elmagyarázásakor abba a problémába ütköztünk, hogy a tárgyalópartnereink a barátaik véleményét kikérve már „mindent tudtak”, és nem voltak kíváncsiak további magyarázatra. Így a barátaik álláspontja jutott el az Európai Bizottsághoz és az Európai Parlamenthez.

– A barátaik alatt liberálisokat értünk, a varsói kormány ideológiai ellenfeleit?

– Pontosan.

Grégor Puppinck konzervatív jogász azt mondta lapunknak: a jogállamiság ma már nem a jog, hanem a bírók uralmát jelenti. Az Európai Emberi Jogi Bíróság összetételét elemezve megállapította, bíróinak jelentős része liberális jogvédő szervezetekhez kötődik. Egyetért-e vele?

– Puppinck elég alapos elemzést végzett, a megállapításaival nehéz vitatkozni.

– Trócsányi László magyar európai parlamenti képviselő, korábbi alkotmánybíró az EU jövőjéről szóló vitában úgy fogalmazott, a tagállamok nem mondhatnak le az alkotmányos önazonosságukról. Szerinte az Európai Bizottság „lopakodó hatáskörbővítést” folytat a tagállamok kárára, és a helyzet 2014-től kezdett el romlani. Ön is így látja?

– Az Európai Unió története a nemzetek feletti hatalom megteremtésének története is. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a folyamat visszafordítható. Nem vagyok optimista – és boldog sem tőle. Trócsányi Lászlónak igaza van abban, hogy a helyzet romlott, az Európai Bizottság egyre fokozottabb nyomást gyakorol. De hogyan reagálhatunk erre? Vallom, hogy törekednünk kell alkotmányos identitásunk védelmére, az önazonosságunk a legfontosabb, amivel rendelkezünk, és nem adhatjuk fel. A lehető leghatározottabban fel kell lépnünk a nemzetek feletti hatalom építése ellen, és úgy kell kezelnünk a folyamatokat, hogy a lehető legelőnyösebben kerüljünk ki belőlük. Örömmel látom, hogy a magyar diplomácia igen hatékony munkát végez ebben; remélem, egyszer a lengyelekről is elmondhatom ugyanezt. Türelemmel kell lennünk és profin kell fellépnünk az álláspontunk elfogadtatásáért. Látni kell azonban, hogy a magyaroknak és a lengyeleknek is szükségük van bizonyos pénzügyi ösztönzőkre, és lehet, hogy ennek érdekében feláldoznak egyes dolgokat.

– Arra gondol, hogy a kondicionalitási rendelettel Brüsszel zsarolja a tagállamokat? Hogy nem kapnak majd EU-pénzt, ha nem igazodnak az uniós fősodorhoz?

– Tágabb összefüggésben beszélek, de erről is szó van, igen.

– A brexit sokak szerint jelzés volt: a tagállamoknak egy ponton elegük lehet az Európai Egyesült Államok építéséből. Nem lenne Brüsszel részéről is racionális, ha felhagyna a hatáskörbővítéssel a tagállamok rovására?

– Lehetne ez is egy megoldás. A kérdés az, hogy milyen választási eredmények születnek Európában, illetve ezekkel milyen politikai változást lehet elérni az európai intézményekben. A 2019-es európai parlamenti választások növelték ugyan a lengyel és a magyar vezetés súlyát, de a bizottság későbbi politikáján ez nem érződött. Várni kell, lehet, hogy más lesz a helyzet, ha például az olaszoknál vagy a spanyoloknál fordulat áll be. Azt is látni kell, hogy hiába jön mondjuk egy új európai uniós biztos, attól még a bizottsági intézmények malmai a megszokott módon őrölhetnek tovább. A hivatalnokok az igazi döntéshozók és javaslattevők, nem a politikusok, akik függenek tőlük.

Szőcs László

magyarnemzet.hu
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
MTI Hírfelhasználó