Egy méltatlanul elfelejtett politikus
Ha van tragikum, úgy Wekerle államférfiúi életében megtaláljuk azt. Küzdött, eredményt, sikert ért el ‒ a sors megsemmisített mindent.
2021. augusztus 26. 14:00

Száz éve, 1921. augusztus 26-án halt meg hazánk háromszoros miniszterelnöke, Wekerle Sándor. Az 1848-ban Móron született, jogász végzettségű politikus 1870 óta dolgozott a Pénzügyminisztériumban, így karrierje lényegében a dualizmus létrejöttével együtt indult el. Különösen jól tájékozott volt a közgazdasági kérdésekben, sőt talán az egyik legjobb szakember volt, 1875 óta a magyar pénzügypolitika egyik vezéralakja. Nagymértékben pénzügyi képességei tették unikálissá személyét a hazai politikában. 1889-től volt pénzügyminiszter ‒ ezt a tisztséget kormányfőként is megtartotta harmadik ciklusának kivételével.

Wekerle Sándor hazánk első nem nemesi származású kormányfője lett 1892-ben. Alapvetően a fogyasztási adókra építve stabilizálta a hazai költségvetést, amelynek révén az 1873. évi gazdasági világválság, majd a boszniai okkupáció következményeinek jó részét sikerült felszámolni: mindent egybevetve stabilizálta az ország gazdasági helyzetét. Ezen eredményei ellenére Wekerle neve gazdaságtörténeti szempontból leginkább az 1892. évi valutareformmal forrt össze. Az aranyalapra tett új fizetőeszköz, a korona a világ egyik vezető pénzneme lett: stabilitását, amely egyszer­smind a Monarchia szilárd helyzetét is jelképezte, csak az I. világháború, majd az azt követő hiperinfláció tudta megtörni. Első hivatali ciklusa során a dualista időszak legfontosabb törvényeit fogadták el, mint például az állami anyakönyvezésről rendelkezőt vagy a polgári házasság bevezetéséről szólót. Az állam és az egyház drasztikus szétválasztását és különösen e folyamat gyorsaságát heves belpolitikai viták kísérték, ezek hatására a miniszterelnök lemondott. Ennek ellenére oroszlánrésze volt abban a prosperitásban, amely a dualista Magyarországot ekkor jellemezte.

Wekerle második kormányfői időszakában a dualizmus egyetlen nagykoalíciós kormányát vezette 1906 és 1910 között. Az uralkodó ekkorra már egyértelműen válságkezelő tulajdonsága miatt döntött a kinevezése mellett. Első miniszterelnökségéhez hasonlóan ebben a ciklusban is kritikus fontosságú törvényeket fogadtak el, gondoljunk csak a lex Apponyira. Ebben a korszakban jött létre azon alkotása, amelyen keresztül a Wekerle név a legtöbbeknek ismerős: a róla elnevezett kispesti lakónegyed. A szociális szempontból jelentős adósságokat felhalmozó dualista időszakban a kormányfő jóléti intézkedései között szerepelt az ipari munkásság helyzetének javítása, elsődlegesen megfelelő lakókörnyezet kialakítása révén. Az 1908-ban kezdődő építkezést a nemzetközi közvélemény is példaszerűnek tartotta, különösen annak gondos megtervezése miatt.

Wekerle utolsó miniszterelnöki időszaka 1917 augusztusa és 1918. október vége között volt. Az ifjú császár és király, IV. Károly lényegé­ben jolly jokerként választotta újra a veterán politikust, hogy valahogy kezelje a világháború során összetorlódott problémahalmazt. Bár a kormányfő még ekkor is állta a sarat, az ekkori gondok már meghaladták képességeit és lehetőségeit. Nem tudta rendezni a választójog kérdését – pontosabban annak bővítését –, pedig az uralkodó leginkább ezt a feladatot várta el tőle. Hasonlóan túlnyúltak személyén a háborús összeomlás következményei, az 1918. októberi történések.

A miniszterelnököt ‒ némileg igaztalan módon ‒ kortársai egy része gyenge politikusnak tartotta. Egy elterjedt 1917. évi karikatúra úgy ábrázolta a gépkocsit vezető kormányfőt, hogy az autót a hátsó ülésről Tisza István irányította. Kétségtelen tény, hogy Wekerle nem volt olyan markáns és befolyásos állami vezető, mint Tisza, ám ha mérlegre tesszük a dualista időszak politikusi teljesítményeit, munkásságát mindenképpen az első helyeken említhetjük. Nem volt olyan széles politikai horizontja, amely Deákot, id. Andrássyt vagy a két Tiszát jellemezte, ugyanakkor nehéz helyzetekben ügyesen manőverezett, gazdasági szaktudása pedig nélkülözhetetlen politikussá tette.
Wekerlét a proletárdiktatúra internálta, és 1500 társához hasonlóan Damoklesz kardjaként lebegett a feje felett, hogy a kommün kivégzi. A fogsággal járó szenvedések, valamint stressz alaposan megviselték a politikus szervezetét: mindez hozzájárult ahhoz, hogy halálakor némelyek mártírként is tekintettek rá. Eredményei és emberi kvalitásai ellenére Wekerle osztályrészéül az utókortól igen ambivalens megítélés jutott. A különösen első miniszterelnökségéhez köthető gazdasági és társadalmi aranykor ellenére a Horthy-korszakban alakja szorosan összekapcsolódott a Monarchia és így a történelmi Magyarország bukásával. Ezt akkoriban leginkább a nemzeti érzület országos meggyengüléséből vezették le. Nem véletlen, hogy a száz éve megalakult Bethlen-kormány is azt hangsúlyozta: változás szükséges a kiegyezés utáni Magyarország politikájához képest.

Még mostohább sors jutott Wekerle személyének az államszocialista időszak során, amely lényegében elhallgatta a miniszterelnököt. Mindennek következménye napjainkban is érzékelhető, hisz messze nem olyan arányban ismert Wekerle alakja a közvélemény előtt, mint amit fontossága és történelmi szerepe folytán megérdemelne.

Mi lehet életpályájának legfontosabb aktua­litása a ma emberének? Wekerle az ­1890-es években aktívan vett részt azokban a nemzetközi munkálatokban, amelyek Közép-­Európa gazdaságainak lehetséges összekötését, szorosabb kapcsolatát vizsgálták (voltaképpen az EU-s munkaerő, tőke, szolgáltatások szabad áramlása elv előfutáraként). A miniszterelnök ezekben a lehetőségekben elsődlegesen a nemzeti gazdaság megerősítését kereste. Joggal lehet hazafias politikusnak nevezni, aki személyé­ben jól megjelenítette az ország ’48-as hagyományainak a ’67-es kompromisszummal való ötvözését. Napjainkban, amikor a szupranacio­nalizmus drámai előretörését tapasztaljuk, pont Wekerle politikai pályája bizonyítja, hogy csak a hazai érdek melletti konzekvens kiállás alapozhatja meg a sikeres társadalom- és gazdaságpolitikát. Életműve ebben az értelemben példaértékű lehet a közélet mai, nemzetben gondolkodó szereplőinek. 

Jóllehet Wekerle Sándor a Monarchia bel- és külpolitikai válságai során eredményes vezetőnek bizonyult, életműve végül olyan tényezők folytán foszlott szinte semmivé az első világháború következtében, amelynek befolyásolására vajmi kevés esély kínálkozott ‒ még az európai középhatalom Magyarország számára is. Ahogy az egyik 1921. évi nekrológ fogalmazott: „Ha van tragikum, úgy Wekerle államférfiúi életében megtaláljuk azt. Küzdött, eredményt, sikert ért el ‒ a sors megsemmisített mindent.”

Ligeti Dávid

A szerző a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos főmunkatársa

(Borítókép: Wekerle Sándor szobra. Fotó: MTVA/Bizományosi: Faludi Imre)

Magyar Nemzet
  • Vissza kell utasítani a nemzetek elleni támadásokat
    Vissza kell utasítani a nemzetek elleni támadásokat, a nagyhatalmi arroganciát azért, hogy ne üldözhessenek és pusztíthassanak el milliókat - mondta a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára szerdán Bonyhádon, a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapján.
  • A tram-train reneszánsza Európában
    Egyre népszerűbb Európában a tram-train rendszere, ennek jele, hogy hat német és osztrák város összesen több mint félezer szerelvényt rendelt a Stadlertől. Ugyanilyen járművek közlekednek Szeged és Hódmezővásárhely között is, számuk, ha majd mindegyiket forgalomba helyezik, eléri az egy tucatot.
  • A magyarok többsége a Fidesz győzelmét várja
    A megkérdezettek 68 százaléka kormánypárti győzelemre számít, még az ellenzéki szimpatizánsoknak is csak kevesebb, mint a fele bízik a kormányváltásban - derül ki a Nézőpont Intézet legfrissebb kutatásából
MTI Hírfelhasználó