A szeretet civilizációjáért küzdünk
Mnden jó szándékú ember számára evidencia, hogy a gyermekeknek joguk van a békés gyermekkorhoz és szükséges, hogy a közösség, a társadalom megvédje őket mindazon hatásoktól, amelyek az egészséges fejlődésüket veszélyeztetik. Ebben a tekintetben nagyon sokat lehet és kell tenni.
2021. augusztus 24. 08:47

A katekizmus szerint a keresztény embernek „tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel” kell a homoszexuális hajlammal élő ember felé fordulnia – rögzíti Koronkai Zoltán jezsuita szerzetes. Őt kérdezte a Gondola.

– Zoltán atya, újabban a pedofíliát is el akarja fogadtatni a társadalommal az LMBTQ-extremitás, pontosabban a mögöttük bújó titkos agytröszt. Csakhogy a pedofil bűnözők gyerekeket tesznek tönkre. Itt kemény ütközést kell vállalni, hogyan egyeztessük össze ezt a kereszténység tartsd oda a másik orcádat is elvével?

– Az evangéliumban azért az is szerepel, hogy a kicsinyek megbotránkoztatása (Lk 17, 2) milyen súlyos bűnnek számít Isten szemében. A Bibliában a szegények, kicsinyek, gyermekek mint Isten különleges védelmét élvező személyek szerepelnek, akik iránt fokozott felelőséggel kell vállalnunk. De azt hiszem, hogy a Bibliától függetlenül minden jó szándékú ember számára evidencia, hogy a gyermekeknek joguk van a békés gyermekkorhoz és szükséges, hogy a közösség, a társadalom megvédje őket mindazon hatásoktól, amelyek az egészséges fejlődésüket veszélyeztetik. Ebben a tekintetben úgy gondolom, hogy nagyon sokat lehet és kell tenni, de a problematika sokkal komplexebb, semmint hogy egyetlen veszélyforrásra lehetne egyszerűsíteni. A gyermekeknek mindenekelőtt szerető szülői, családi környezetre van szükségük, ahol érzelmi biztonságban tudnak felnőni. Sokat kell tennünk azért, hogy a házasságok valóban ilyen közeget teremthessenek. Családbarát kultúrát kellene építeni. Mit teszünk ezért társadalmi szinten? A másik nagyon komoly és még egyáltalán nem tudatossá vált probléma az okoseszközök kérdése. Ami a felnőttek életét megkönnyítheti és csodálatos kommunikációs lehetőségeket jelenthet – például az okostelefon –, a kisgyermek kezében, ha magára hagyják vele, ha rászokik, ha sok időt tölt vele, olyan maradandó károsodást szenved, hogy később komoly problémák fognak jelentkezni az emberi kapcsolatok építésében. Nem véletlen, hogy azon kutatók közül többen, akik ezeket az eszközöket kifejlesztették, sosem vagy csak nagyon szigorú korlátok között adják ezeket a gyermekeik kezébe. Nagyon fontos lenne az is, hogy gátat vessünk a pornográfia terjedésének. Ez is olyan probléma, ami manapság népbetegség méretű a felnőtt lakosság körében, és a gyermekeket is érinti, hiszen a statisztikák szerint átlagosan 11(!) éves korban találkoznak a kemény pornóval. Hogy milyen károkat okoz ez a lelkükben, alig sejthető… Miért nem lehet elérni az szolgáltatóknál, hogy pornómentes internetet biztosítsanak? Az is nagyon fontos feladata lehetne a keresztény társadalmi felelősségvállalásnak, hogy kivívjuk a pornómentes internetszolgáltatás szabadságát. Aztán beszélni kell a köreinken belüli visszaélésekről is. Sajnos az egyházi intézményeink sem mentesek ettől, mint ahogy a világszerte és nálunk is felszínre került esetek is mutatják. Van mit tennünk, hogy egyházi intézményeink is biztonságosabb helyekké váljanak ilyen szempontból. Továbbá valóban indokolt és jogos, hogy tiltakozzunk, amikor LMBTQ-ideológiával igyekeznek a gyermekeket „felvilágosítani”. Valóban a szülő elsődleges joga és felelőssége a gyermeke nevelése, tudta és beleegyezése nélkül más ezt nem veheti át, főleg nem olyan szellemiségben, amihez a szülő nem járulna hozzá. A szülőknek fel kell emelnie a szavukat ebben a kérdésben. Ha ilyet tapasztalnak, tiltakozniuk kellene az iskolánál.

 – Az Úr útjai kifürkészhetetlenek. A Teremtő megmutatta nekünk, mi az egészséges párkapcsolat: az, amelyikből gyerek születik. Ugyanakkor az LMBTQ-extremitás is Isten teremtménye. Hogyan fejthetjük meg az ebben rejlő üzenetet – ha egyáltalán üzenni akart nekünk a Mindenható?

– Minden ember Isten teremtménye. Minden ember Isten képmása, és mint ilyen, tiszteletet, megbecsülést és jóindulatot érdemel – bármilyen legyen is a szexuális orientációja. Ugyanakkor érdemes különbséget tenni dolgok között. Nem lehet olyan egyszerűen kijelenteni, hogy Isten teremtménye a homoszexuális vonzalom, vagy az a valóság, hogy valaki nem tud azonosulni a biológiai nemével. A világunkban nem minden tökéletes és nem minden rendezett. A természetnek vannak törvényei, normái, de léteznek eltérések is az átlagtól. A teremtett világ része az általános rend mellett bizonyos rendezetlenség is. Isten megengedi, hogy így legyen. Ez egyrészt alázatra kell hogy tanítson minket. Nem mindent értünk ebben a világban és az emberi működésben sem. A homoszexualitás vagy a transz s a többi kérdések, jelenségek mögött még nagyon sok minden van, amit nem értünk, nem tudunk. Ez meghívás arra is, hogy ne ítélkezzünk olyan könnyedén. Másrészt azért vannak dolgok, amelyeket már látni lehet. A kinyilatkoztatás fényében kaptunk már útmutatást. A Szentírás jelzi a járandó utat, még ha ezt nem könnyű is követni. A tízparancsolat például alapvető iránytű számunkra. Jézus életpéldája a legfontosabb iránytű. A promiszkuitás kultúrája, ami sajnos sokszor összefonódik ezekkel az új mozgalmakkal, nem lehet út számunkra.
Talán az is üzenetet jelenthet ebben a helyzetben, hogy tanulunk az LMBTQ-mozgalomtól legalábbis abban a tekintetben, hogy a saját céljaikat milyen következetesen és kitartóan igyekeznek megvalósítani, s számos eszközt bevetnek ennek érdekében. Ezek egy része olyan, amit akár mi is használhatnánk azon értékek megvédéséért, amelyeket fontosnak tartunk (gyermekek védelme, családbarát kultúra, szülők jogai, vallás és szólásszabadság s a többi.). Persze csak olyan eszközről lehet szó, amely tisztességes, amely evangéliumi. Azt kell mondjam, bárcsak sok katolikus lenne fele annyira legalább elkötelezett a hite és erkölcse szerinti társadalmi aktivitásban, hitvallásban, mint jó néhány LMBTQ-aktivista a maga elkötelezettségében.

Kép: magyarkurir.hu/Fábián Attila

– A nem külföldről felbérelt, hanem hazai forrásokból hazai célokért fáradozó civil szervezetek miket tehetnek azért, hogy a társadalomromboló propaganda ellen egykori végvári harcosaink bátorságával és leleményességével hadakozzunk?

– Azt hiszem, alapvetően nem valami ellen kell harcolnunk, hanem valamiért. Persze foglalkozni kell a romboló erőkkel is, és megnevezni a veszélyeket, bátran szembeszállni azokkal a törekvésekkel, amelyeket ilyennek látunk, mégis fontos hangsúlyozni, hogy a keresztény üzenet pozitív dolog. A szeretet civilizációjáért küzdünk, amely kiterjed még azokra is, akiknek nézeteit problematikusnak tartjuk. Nem gyűlöljük őket sem, hanem szeretjük és tiszteljük őket mint embertársainkat. Azt is tudatosítanunk kell, hogy a jó és rossz válaszfala nem egyszerűen mi és ők között van, hanem mindnyájunk szíve mélyén. A harc bennünk is folyik a jóért az önzéssel szemben. A harc a mi köreinken belül is folyik a jó és rossz között. Vannak nekünk is gerendáink, amelyeket érdemes lenne meglátnunk a saját szemünkben. Talán olykor lehetnénk szigorúbbak önmagunkkal és irgalmasabbak másokkal szemben. Néha az a benyomásom, hogy több rosszat tűrünk meg saját magunkban vagy a saját köreinkben, mint amennyi külső fenyegetést felsorolunk. Mindamellett persze nagyon lényeges a külső veszélyek felismerése és világos megnevezésük, elutasításuk – de ennek előfeltétele, hogy igent mondtunk Istenre, az életre, a szeretetre és jóságra.
 

Molnár Pál

  

gondola
  • Százezrek személyes adatai a baloldal adatbázisában
    A baloldali előválasztás célja a mozgósítás mellett az adatgyűjtés volt, az egész folyamat egy nagy adatgyűjtési kampánynak minősül, amivel több százezer ellenzéki szavazó személyes adatait gyűjtötte össze a hat baloldali párt – nyilatkozta Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője.
  • Orbánozós órákat is fel lehet venni az ELTE politológián
    Tanulnak a diákok a „plebiszciter vezérdemokráciáról” és annak alkalmazhatóságáról az Orbán-kormányra, szóba kerülnek a szakpolitikák, a „klientizmus”, illetve hogy „áldemokráciáról” van-e szó. Végül a szeminárium a plebiszciter vezérdemokrácia elmélete más országokra való alkalmazhatóságának vizsgálatáról szól.
  • Orbán: minden magyarra számítunk
    Minden magyarra számítunk, akinek számít Magyarország jövője - jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök szombaton Budapesten, az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulóján tartott ünnepi beszédében; a kormányfő a 2006. október 23-i eseményekről is megemlékezett, hangsúlyozva, hogy tizenöt évvel ezelőtt az egyik oldalon a könnygázgránát, a másik oldalon "a becsapott és megalázott nemzet" állt.
MTI Hírfelhasználó